Melitta
*Melitta csak vigyorog a férfi szavain. Talán pont ezt az "ártatlanságot" szereti benne. Aztán egy pillanatra lefagy. Hirtelen kezével a zsebébe nyúl. Ott lapul a tekercs. Türelmetlenül kihúzza.*
~Jajj de izgi....gyerünk...gyerünk már.....nyílj ki....ez az....nah lássuk...~
*Teljesen megfeledkezik Parisról. Hiszen ezért a nyavalyás tekercsért jöttek...most már látni akarja. Bár csak ne akarta volna. Bár csak elvesztették volna a tekercset. Mert nagyon nem az volt, amire számítottak...*
~Mi....mi....mi ez?*döbbenten nézi az immár kinyitott tekercset*
-MI A FENE EZ????*bukik ki belőle és elkezd remegni kezében a papír darab.*
*A papíron hűlt helye volt egy térképnek vagy versecskének ami elvezeti őket a kincshez. Semmi ilyen...csak....*
-NEVEK.....*mondja döbbenten és mérgében majd összetépi*
*Gyorsan átfutja a neveket, és majdnem szívrohamot kap...*
~Paris Leuman,
Nycole Clayn,
Adrian Lohangrin,
bla bla bla *futja végig a neveket és végül*
Beatrice Cororo~
- Pa....Pa...Paris....szerintem ezt látnod kell....*mondja de nem tekint ki a papírosból...*

Paris
*Őt különösebben nem érdekli a tekercs, ezért a mellettük lévő folyóhoz sétál, és iszik belőle egy kortyot. Amikor hallja Melittát, nem nyeli le a vizet, hanem tele szájjal odasétál hozzá. Belenéz a tekercsbe, és széles ívben köpi ki a szájából a folyadékot. Szinte kitépi Melitta kezéből a pergament.
Végigolvassa a neveket, közben látványosan elsápad. A saját nevén meg sem lepődik, az utána következő kettőn sem.. de a többi!*
- Honnan tudják? Honnan tudják??
*Ismételgeti egyre kerekebb szemekkel, ahogy halad lefele, végül az utolsó névhez is eljut. Nagyon rossz előérzete lesz.*
- Beatrice Cororo.. Erydan Cororo lánya.. Ááh!
*Hatalmas szemeket meresztve bámul végig Melittán. Már tudja miért volt olyan ismerős a nő alkata.
~Hiszen tiszta apja!!~
Sáppadsági roham tör rá, amikor belegondol, és egyértelműen látszik rajta, hogy nagyon megijedt valamitől.*

Melitta
*Melitta csak áll ott babán a "mi van?" arckifejezéssel.*
- Most mit bámulsz?*néz rá* mi akar lenni ez a tekercs...? Ez nem vezet el a kincshez...hiába jöttünk...ajjj*azzal leül egy fa tövébe, és fejét fogja.*
~Hiába volt az egész fránya út! Hogy az ördög vinné el az egészet...*majd dühösen feláll és az említett folyóhoz lép és beledugja fejét.*
*Most szívesen meghalna hisz egész életét arra a nagy kincsre tette fel. Csak némán tűri a víz hideg simítását. Levegőt az istenért sem venne.... *
~Hogy lehettem ilyen hülye??? Azt hittem nekem sikerül.... én naiv.... hisz nagyapónak sem sikerült... mit akarok én? Ki vagyok én? Azt sem tudom ki vagyok..... ~

Paris
*Majdnem felsikolt, amikor rájön, hogy ő férfi, és a férfiak nem sikongatnak. Odarohan a nőhöz, és kirántja a fejét a vízből. Alaposan megvizsgálja, hogy nem esett e baja, majd feltűnő aggódással végigméri.
Közben a sáppadsága sem múlik el, ezért szinte világít a sötétségben, mikor máskor az szinte elnyeli.
Felkapja Melittát, és biztos távolságba viszi a pataktól, majd újra végigböngészi a tekercsen lévő neveket. Amikor megint csak elolvassa, akkor már nem döbben meg, vagy ijedezik, hanem egyre dühösebb lesz.*

Melitta
~Neee....hagyj meghalni...kérlek*szól belül de egyébként erőtlen bármilyen szóhoz.*
*Kicsit köhög majd mikor már biztos távolságba lesz a pataktól csak maga elé bámul.*
~Mindennek vége....soha nem lesz meg.... itt kellett volna lennie.... miért nem volt itt?*kérdezgeti saját magát*
- Sajnálom*nyögi ki* eljöttünk....a SEMMIÉRT!*tör ki belőle a düh.*
-MIÉRT? .....*kérdezi és arcát kezei közé temeti*
- Az a tekercs....az...az...*és mutogat a tekercs felé* az ....az nem vezet el....érted? Nem vezet el....sehova! *néma percek majd...*
- Kell lennie....kell lennie egy másik tekercsnek.... vissza kell mennünk megkeresni.
*Bár Melitta nem tudta, de a kincs amit keresnek ott van a kezükben. Az élet felismerése.... a múlt feltárása...*

Paris
*A férfi úgy néz rá a szavak hallatán, mint egy elvetemült idiótára. Aztán megváltoztatja az arculatát, mert eszébe jut, hogy talán nem kéne így néznie a nőre.*
- Ez neked semmi?! SEMMI?!
*Mondja hörögve, miközben magával harcol, hogy magyarázzon e a nőnek, vagy inkább vezesse le rajta a dühét. Mivel az utóbbi már elég nagy, ezért inkább távolabb megy néhány lépést. Aztán még néhányat, és belefejel a patakba. Miután ezzel végzett, lehűlve, de még mindig dühösen trappol vissza a nőhöz.*
- Nincs másik tekercs! EZ a tekercs van!

Melitta
*Csak némán bambul majd:
- Áhh...szóval nincs több.... és ez mi? Mert nekem semmit nem mond... rajta van pár név... és ennyi.... ebből még nem találtam meg a kincset.... Nekem nem mond semmit....*ismétli meg*
- De legalább neked mond valamit.... vagy nem?
*Elfogja a bűntudat ha arra gondol hogy mennyi mindenen átmentek egy tekercsért amin holmi nevek vannak. Ebből neki egy sem ismerős.... kivéve Paris nevét... a többi mind rideg... fogalma sincs mi alapján vannak oda írva, vagy kik azok pontosan. Aztán csak ül tovább, végül feláll. Oda megy Paris mellé és megfogja vállát.*
- Nyugalom..... gondolkozzunk.... egy olyan helyről jövünk ami tele volt csapdával, és ezt őrzik. Tehát nekik fontos ez a papír, mert bizonyára használni akarják.... vagyis, ezek*mutat a nevekre* fontosak nekik.... ellenségek, vagy szövetségese... bár szerintem az előző. Már ha így van, akkor kezd össze állni a kép. Csak egy kérdés... ismered ezeket? Bárkit közülük?*kérdezi nyugodtan*

Paris
*Olyan birkatürelemmel hallgatja végig a nőt, hogy már ő maga is meglepődik. Bár ujjai rángatóznak azzal különösebben nem foglalkozik.*
- Igen.. mindegyiket ismerem.. mindet..
*Erre megint kezd begurulni, aztán hirtelen eszébe jut a kezén lévő jel. Lepillant rá, és azt látja, amit nem szeretne látni. Abban a pillanatban lehiggad.*

Melitta
*Melitta rótta a köröket közben mert idegességét járkálással vezette le. Már - már azt hinni hogy km- hiánya van mikor végre megáll.*
- Induljunk!*mondja és fogalma sincs merre. Elindul egy úton ... egy kis kitaposott ösvényen. Persze Paris először azt hiheti hogy arra csak a birkák ugrálnak, de Melitta egyre biztosabban halad annak ellenére hogy a bozót egyre sűrűbbé válik. Aztán mikor már minden remény elveszik hogy valaha kitalálnak a bozótosból, végre tisztáshoz érnek. Tűnődve veszik észre hogy ez az a tisztás ahonnan kiindultak. Akkor most melyik oldalon voltak? Már ők maguk sem tudják. Csupán örülnek szerencséjüknek. Melitta fáradtan huppan le egy szikla tövében.*
~Soha...*mondogatja* soha be nem vállalok még egy ilyen kalandot....
*Hirtelen lezajlik szeme előtt az összes... minden ami megtörtént.*
- Csoda hogy túléltük..*mormolja maga elé.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés