Paris
- Hmm.. szóval.. khm.. Hol is kezdjem?
*Egy darabig merengve bámul maga elé, majd végül megvonja a vállát. Bízik Melittában, nincs mit tenni, el kell mondania neki..*
- Ahonnan én jöttem.. Ott úgymond két főbirodalom van, amik harcban állnak egymással. Na most vannak a Terisztek.. vagy más néven, a saját nyelvükön: Dratrolok.. Ővéké az egyik birodalom.. A másik.. nos a másik az, ahonnan én származom..
*Megköszörüli a torkát, és úgy folytatja.*
- Tehát annyit akarok kinyögni, hogy én a Dratrolok birodalmában elég híres vagyok.. és hogy sokat kapnának a fejemért.. vadásznak rám.. már ha érted.. elég sokszor húztam keresztül a számításaikat.. Ezt inkább nem részletezem, hogy mit csináltam..
*Zavartan néz a nőre, de megértően. Megérti, hogyha Melitta most ott hagyja, és nélküle megy tovább, hiszen őt üldözik.. Nem lenne biztonságos vele maradni.. Ezért nem is volt eddig barátnője, vagy szerelme, mert szinte menekült a nők elől, hogy ne tudjon kötődni senkihez. A férfi barátai meg tudják magukat védeni, azzal nincs gond.. de a nők, nem minden esetben..*
- Te vagy az én gyenge pontom.. és ezt most már ők is tudják..

Melitta
*Kicsit megkönnyebbül hogy a férfi úgy döntött elmondja mi ez az egész. A "hol is kezdjem" kérdésre azt mondaná az elején...de nem szólal meg. Némán hallgatja a férfit. A két egymással szemben álló birodalmon nem lepődik meg. Feltűnik neki hogy a férfi saját "birodalmának" nevét nem mondja el. Végül is nem szól közbe. Ha a férfi nem tartotta fontosnak akkor ne mondja el. Azt hogy miket tett Paris a másik fél ellenében szintén nem érdekli. Az ráér később is. Most a lényeget akarja hallani. Persze emellé kell egy kis "rizsa" szöveg hogy megértse az egészet. De az utolsó mondat...mellyen teljesen ledöbben. Először nem tudja hogy sírjon e vagy nevessen. Boldogan elmosolyodik és egy könnycsepp csordul le arcán.*
~Én....nem lehetek....a gyenge pont....én...én nem....*győzködi magát, de hogyne lehetne? Hiszen szereti Parist és ha a férfi sem hazudik akkor ez nem viszonzatlan.*
*Néma percek telnek el. Melitta nem szólal meg. Most némán elmehetne, még talán nem is bántanák a Dratrolok....mert rájött hogy nem Paris mellett a helye. És megúszhatná épp bőrrel. De Meli mindig is a makacsságáról volt híres, meg arról hogy amit szeret ...legyen az bármi...még saját életét is feláldozná. aztán tovább áll némán. Majd egy hirtelen kiindulásból borul Paris nyakába. Szorosan átöleli, szinte már fájón. Most már bármi legyen...közösen kell menekülniük. Bármi legyen, vigyázniuk kell egymásra.*
- Soha...érted? Soha...nem hagylak el...*mondja könnyeivel küszködve*...szeretlek...és ezen nem változtat semmi...még a múltad sem....az én múltamat nem is ismerem, így az nem jelent gondot...de a te múltad terhét bátran cipelem ha kitartasz mellettem...*annak ellenére hogy eddig meg sem szólalt most nagyon megeredt a nyelve.*
- És bátran megyek a halálba, ha miattad kell mennem....mert tudd...hogy életemet is feláldozom ha kell.... *apró levegő majd folytatja* ...és mivel tudják hogy én vagyok a gyenge pontod... mostantól nem csak rád...hanem rám is vadásznak.
*Hát már érti. Most már felfogta. Könnyei még mindig potyognak bár ő sem tudja miért. Szorosan öleli tovább és szenvedélyesen csókolja meg. Most úgy érzi soha többé nem akar elválni tőle. Most úgy érzi nem történhet semmi baj, mert Paris ott van vele... pedig talán épp ez sodorja bajba. De ő nem törődik evvel cseppet sem. Már csak az a kérdés... hogy meddig fogják így bírni? Hogy meddig tudnak szembenézni az ellenséggel.*

Paris
- Öhm.. izé..
*Újra megköszörüli a torkát, majd gyorsan elmondja a többit is, hogy túlessen rajta.*
- És bérgyilkos vagyok, és tolvajkodom, és volt egy olyan korszakom amikor kiirtottam magam körül mindenkit, ezért néhány évre száműztek a birodalomból..
*~Hát ja.. de már kaptam tőlük levelet, hogy mehetnék vissza mert szükség van rám. Hát leshetik! Jöhetnek nekem könyörögni!~
Nem igazán tud mit kezdeni a nő sírásával, nem valami romantikus fajta.. Ezért inkább csak áll átkarolva a nő derekát, és várja a tovább reakciót..*

Melitta
*Melitta szorosan öleli a férfit. Bizonyára ez indította meg Parisban a beismerő folyamatot hogy mindent kipakoljon egyszerre. Melitta döbbenten hallgatja a férfit aztán eltávolodik tőle. Könnyeit mintha elzárták volna. Újabb meglepődés az arcán. Csöbörből vödörbe.*
- Hogy mi?*kérdez vissza pedig tökéletesen jól hall*
*Arcán szigorú meglepődés.*
~És ezt mégis mikor óhajtotta volna elmondani?*tette fel magának a kérdést.*
*Aztán csak ott állt egyhelyben visszahúzódva. Most azt mondta volna legszívesebben hogy tűnjön el a szeme elől. De nem tehette ezt. Hiszen szereti. Úgy ahogy van. Úgy amilyen. És nem érdekli hogy tolvaj e vagy sem, hogy ölt e vagy sem...semmi nem érdekli.*
- Most azt hiszed megijedtem?*mondja sejtelmes mosollyal a szája szélén.*
- Most menekülnöm kéne?*azzal egyre közelebb megy, arcán a mosoly egyre nagyobb*
- Most...félnem kéne tőled?*kérdezi már a férfi fülébe suttogja, majd megcsókolja nyakát*
- Rohanjak el?*kérdezi elhaló hangon.*

Paris
*Amikor a nő elmegy a közeléből, sóhajtva lehajtja a fejét.
~Így legyek én őszinte..~
Aztán meghökken a nő szavain.*
- Háát.. nem feltétlen..
*Nyögi, majd olyan szorosan öleli magához a nőt ahogy csak tudja. De azért arra figyel, nehogy valami baja legyen Melittának.
Mohón megcsókolja a nőt, majd végig a nyakát, a vállát.. Finoman nekilöki egy fának, és Melittához simul. Közben folyamatosan csókolgatja a nőt, ahol csak éri, keze egyre lejjebb vándorol a derekáról Melitta combjai felé..*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés