Melitta
*A kézcsókon csak elmosolyodik. Ijedten hallgatja hogy Paris szerint a hegy másik oldalán ragadtak. De hát akkor több napba telhet mire hazaérnek. Bele sem mer gondolni. Mivel Paris elnyúlt a parton, mint egy halott béka, ezért nem zavarja. Hagy aludja ki magát. Bár Melittára is ráférne a pihenés, ő inkább felderítő akcióra indul az erdő felé egyedül, mely valljuk be NAGYON rossz ötlet. De Melitta megy a feje után és kihúzza az alvó Paris oldaláról a tőrt. Aztán megszorítja kötését és elindul be a sűrű erdőbe. Már egy fél órája gyalogolt mikor furcsa hangokat hallott. Nem lepte meg. Már annyi hangot hallott hogy fel sem tűnt neki. Aztán egy kígyót látott. Sajnos későn vette észre mert akkor már a lábán volt. Hirtelen azt sem tudta mit tegyen.*
~Atya gatya....jesszus úr isten...mit tegyek?....mammiiii.....*rinyált magában aztán egy hirtelen rántással lerázta a kígyót. az repült egy két métert majd egy bokorban eltűnt.*
- Fúh....ezt megúsztam..*szólta el magát amikor egy újabb kígyó közeledett vészesen felé.*
*Mintha megérezte volna a veszedelmet és ijedten fordult hátra. Nem tudta most mi lesz, de reflexből eldobta a tőrt a kígyó felé. Ámult mikor a tőr sikeresen célba ért, és a kígyóba mélyedt. A még nagyobb meglepetést az okozta hogy a kígyó azonnal kinyúlt...amint a kígyóba mélyedt.*
~Mi a fene?*kérdezte magától és óvatosan a kígyóhoz lépett*
~Fújj.....gusztustalan vagy ugye tudod?....Hm....nem sokat vesztett veled a világ barátom....*azzal kirántotta a tőrt.*
*Remek ötlete támadt. Most már a vacsora is megvan. Csak tüzet kell rakni és.... visszatért a partra. Bár nem tudta bemérni hol vannak, annyi bizonyos hogy a hegy másik oldalára keveredtek. Aztán tüzet készült rakni...*
~Nah erre befizetek....nem gondoltam volna hogy egyszer majd az isten háta mögött fogok azzal vacakolni hogy hogyan kell tüzet gyújtani...*mérgelődik magában*

Paris
*Nagy hirtelenjében magához tér, és meglepetten tudatosul benne, hogy egyedül van.*
- Mit csinál már megint ez az őrült nőszemély?
*Morogja magában, amikor reflexszerűen az övéhez nyúl.
~A tőröm! Az egyik eltűnt! Melittaaaa! Grr..~
Mérgesen néz körül, amikor megérkezik a nő. Érdeklődve méri végig, közben oldalra billenti a fejét.*
- Dzsungelharcos..
*Morogja maga elé, majd Melittához lép.*
- A tőröm..

Melitta
*Melitta még jobban meglepődik a férfin.*
- Azt hittem alszol...*mondja meglepődve*
- Nyugi...nyugi...itt a tőröd.. csak kölcsön vettem kicsit....mit vagy úgy oda?
*A dzsungelharcos szón csak nevet*
- Dzsungelharcos? Hát nem tudom te mit tettél volna ha egy ilyen rusnya dög közelít feléd...*bök a kígyóra*
*Leszegi fejét és hátrafordul*
~Most örülsz?*mondja magában bánatosan*

Paris
*Érdeklődve nézi meg a kígyót, és rögtön feltűnik neki, hogy az ő tőre képében érkezett hozzá a halál. Elhajítja a kígyót, és mielőtt Melitta elkezdene hápogni, vagy mérgelődni, meg is indokolja tettét.*
- Mérges kígyó volt..
*Ami ugyebár nem igaz. A tőr valójában mágikus, amit Paris még nagyon régen kapott. A tőr pedig csak azoknak "engedelmeskedik" akikben a tulajdonos feltétel nélkül megbízik. A használata roppant egyszerű: eldobod, és az célba talál, az áldozat pedig meghal..
Az övébe dugja a fegyvert, majd a nő mögé lép.*
- Mi a baj?
*Kérdezi, miközben hátulról átöleli Melittát.*

Melitta
*Kicsit meglepődik Paris tettén. Követi szemével a szálló kígyó útját...*
~Nah ennyit a vacsoráról...*gondolja miközben a kígyó eltűnik valahol a fenében*
*Bár ő úgy tudja hogy a mérges kígyók nevük ellenére ehetők...vagyis a mérgüket kivéve nem halálosak.*
- Semmi...*szólal meg halkan*
- Nincs semmi baj*ami alapjában véve igaz hisz az lenne a baj ha valamelyikük meghalt volna*
- Köszönöm hogy vagy nekem*mondja halvány mosollyal miközben megfordul.*
*Talán csak egy percre engedhették el egymást. Pont elég volt annak aki figyelte őket. Pont elég volt arra hogy Melittát elrabolja. Száját befogta és húzta magával...*
~Eresszen el maga tuskó!!!*kiáltotta volna de megmukkanni sem tudott...*

Paris
*Egy két pillanatig lefagyva állt, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy Melittát elvigyék.. Amikor a bűbájnak vége szakadt, magához tér, és döbbenten néz körbe.*
- Melitta!
*És elrohan abban az irányba, ahol a vörös csuklyás alak eltűnt a nővel. Hirtelen azonban eltűnnek a nyomaik. Sehol se lát semmit, senkit, csak a sötétséget, és a Holdat, mely kedvezően megvilágítja a kis tisztást ahol áll.*
- Drisztan! Alkut ajánlok!
*Egy hang válaszol rá az ágak közül, egy fáról.*
- Áh, Leuman! Csinos az új barátnőd.. Tetszik!
*Azzal leugrik a fáról, egyenesen Paris elé.*
- Mi legyen? Nekem remek ötletem van! Odaadom a nőt, aztán lefejezlek, és újra az enyém lesz a nő. Vaagy: harcolunk, és én lefejezlek, és megint csak enyém a nő! Hogy tetszik?
- Ahogy te akarod uram..
*Azzal mélyen meghajol, és a földről felmarkol egy maréknyi földet, homokot, és a csuklyás arcába szórja, majd hatalmasat behúz neki.*
- A régi szép idők emlékére..
*A csuklyás megtántorodik, majd megtörli a véres száját.*
- Még találkozunk, Leuman..
*És mintha a föld nyelte volna el, eltűnik. Paris körülnéz, és gyorsan felmászik arra a fára, ahonnan Drisztan leugrott. Meg is találja ott Melittát. Lesegíti, majd amikor lent vannak, megszólal.*
- Jól vagy?
*Kérdezi, miközben kerüli a nő tekintetét.*

Melitta
*Melitta ijedten remegett a fán. A csuklyás ide rángatta. Majd fülébe suttogta:
- Cssss...szépségem, és nem lesz semmi baj...játszunk kicsit...
*Melitta ha akart volna sem tudott válaszolni. Hiszen még mindig erősen szorítottak egy rongyot szájára...Végig hallgatta a párbeszédet. Aztán Paris jelent meg a fán és lesegítette őt.*
- Jól vagyok.....de veled mi van?*aggódóan simította végig a kezét a férfi arcán*
*Meg sem merte kérdezni hogy ki volt az - az alak...úgy gondolta hogy Parisnak elég gondja van nélküle is. *
- Amilyen gyorsan csak lehet el kell tűnünk innen...*mondta és körbenézett hogy figyeli e őket valaki..*

Paris
- Semmi bajom ne aggódj..
*Legyint egyet.*
- Már nem kell sietni.. amit akartak megkapták.. most már mindegy..
*Még mindig nem néz a nő szemébe, úgy ül le az egyik fa tövéhez.*
- Hogy lehettem ilyen ostoba.. hogy dőlhettem be nekik?! DE muszáj volt..

Melitta
*Továbbra is aggódóan néz a férfira.*
- Paris...*kezdi* emlékszel amikor elindultunk és nem akartam elmondani hogy hova megyünk?...Nah....és aztán mégis elmondtam mert úgy éreztem tudnod kell.....Kicsit próbáltam halogatni de már nem tudom....*és ki bukik belőle a kérdés*
- Ki ez és mit akar?
~Nagyon örülnék ha végre elmondaná mert nagyon nem értem....~
*Kíváncsi szemekkel néz a férfira, hisz várja a választ.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés