XI. rész
- Megszegitek a törvényt! Ezt nem úszod meg, Drisztan! Ha Melittának egy haja szála is meggörbül..
- Akkor mit csinálsz?
*Újabb gúnyos nevetés.*
- Nem tehetsz semmit, amíg itt tartózkodsz, távol az otthontól, nem úgy, mint például én! Jaj, és még valami! Sietned kéne.. a kis barátnőd elég nagy bajban van!
Melitta
*Élvezi a csókot míg lehet. Aztán egyszer csak nem érzi a férfit közelében. Lassan kinyitja a szemét. Nem látja a férfit. Ijedten néz körbe. Még jobban összerezzen mikor látja hogy a folyosónak is nyoma veszett és hogy egy teremben. Semmi nincs a teremben. Fény is alig akad. Egy pár lépést tesz. aztán észrevesz a földön egy levelet.* "Üdv a halál birodalmában szépség! Mi próbáltuk figyelmeztetni a veszélyre. Túl vakmerő a kisasszony. Halálába rohan apja után. De ha játék...akkor játszunk. Hogy kicsit megnehezítsük a dolgát, elszakítottuk Paris úrfitól. Az alvilág már várja önöket....sok sikert...." ~Hogy miii???? Paris?Paris?*fordul körbe de nem lát senkit. Nagyon megijed...* ~Hát ez remek...egyedül nem viszem semmire....~ *Észreveszi az ajtót...az egyetlen kijárat a teremből...El is indul felé. Csalódottam veszi észre hogy az zárva van. Oda kap Paris tőrjéhez...kicsit felelőtlenül mert megvágja magát enyhén közben. Azzal próbál ügyeskedni, mígnem sikerül kinyitni az ajtót. Egy folyosón találja magát. A falon csupa festmények...arcok...királyok és királynők...nem ismeri őket, csak bámészkodik...egyszer csak beszakad alatta a föld...* ~Neeeee...*kiáltja el magát. De mivel túl messzire van a férfitól...Paris ezt biztos nem hallotta meg* *Kétségbeesetten kapaszkodik a beszakadt talaj széléhez. közben a tör csúszik kezéből...szép mély sebet vágva a kezén, mígnem végleg leesik. így már teljesen védtelenül marad. Semmi fegyvere nincs és ki tudja mi vár még rá. Már ha ezt az egészet túléli. aztán nagyon nehezen felhúzza magát, és lihegve ül a földön* ~Paris.....szerelmem....segíts....*nyögi halkan, és kezéből ömlik a vér. Gyorsan leszakít egy darabot a ruhájából és bekötözi. aztán lassan feláll. Óvatosan lépked tovább a folyosó szélén , így elér annak végéhez...*
Paris
*Dühödten ütögeti a falat amin átesett.* - Melitta! Melitta hallasz?! *Semmi válasz.. csak egy gúnyos nevetés a háta mögül. Megpördül és rögtön meglátja a vörös csuklyás alakot.* - Megszegitek a törvényt! Ezt nem úszod meg, Drisztan! Ha Melittának egy haja szála is meggörbül.. - Akkor mit csinálsz? *Újabb gúnyos nevetés.* - Nem tehetsz semmit, amíg itt tartózkodsz, távol az otthontól, nem úgy, mint például én! Jaj, és még valami! Sietned kéne.. a kis barátnőd elég nagy bajban van! *Azzal újra felnevet és eltűnik. ~Ha egyszer elkapom ezt a szemét..~ De már nem foglalkozik vele. Rohan végig a folyosón, a sötétben szinte semmit sem lát, de rohan mint egy örült. Néha neki a falnak.. de nem foglalkozik vele. Hirtelen fényt lát, és egy terem előtt találja magát. Benéz, de a nőt nem látja sehol.* - Melitta! *Észreveszi, hogy a folyosó folytatódik tovább. Végigrohan rajta, amikor hirtelen neszeket hall maga előtt valamivel a sötétben.* - Melitta?!
Melitta
*Melitta nyögve támaszkodik neki a falnak. Neszt hall. Abbahagyja a szuszogását. Aztán tovább sétálgat a falnak dőlve. Egy terembe ér. a közepén semmi. * ~Unom már ezt a sok termet...minek belőle ennyi?*aztán körbesétálja a kerek termet. Egyszer csak egy csillanás egy repedésből. Oda siet.* - Meg...meg....MEGVAN!!!!!!!!!!*kiáltja el magát és kezében ott a tekercs* - Meg találtam.....meg...meg találtam.....*és mosolyogva ugrál körbe - körbe.* *A tekercs mellett egy levél. Egy újabb levél.* "Vándor célját eléri, de levegőt el nem érheti, hisz amint a tekercs nála van, külvilágot nem lát ma, s soha hisz itt ragad, most és mindörökre..." *Melitta kezéből kiesik a levél és ájultan esik össze. sárga gőz lepi el a termet mely oly erős hogy megöl mindent ami vagy aki csak beszívja.. eleinte csak altat...végül halálos...*
Paris
*Egy patkány rohan el a lába mellett. ~Hát ez nem Melitta.. vagyis remélem..~ Rohan tovább a folyosón, amikor hirtelen egy gyanúsan vörös teremhez ér.. aminek az alja lángol.. fölötte, a férfivel egy szintben pedig egy híd van.. ami még nem lángol.. hangsúly a MÉG - en.. Át fut a hídon, és furcsa szag csapja meg az orrát. ~Mi ez?~ Egy pillanat múlva érzi, hogy elfárad. ~Ahaa! Altató!~ Nyúlna a köpenye után, de azt már rég elhagyta. Nincs más választása, mint hogy az ingét tegye az orra elé. És van egy olyan érzése, hogy Melitta valahol az altató forrásának a közelében szundizik. Gyorsan leveszi az ingét, majd összeköti a fején, és az orra elé húzza. Befut a terembe, és mit ad az isten? Ott van Melitta. Felkapja a nőt, és gyorsan indul visszafele. Természetesen a tekercset se hagyja ott, ami Melitta mellett feküdt. Zsebre vágja, majd gyorsan indul visszafelé, ölében Melittával. Hirtelen bevillan neki, hogy ő zsákutcába volt, bizonyára Melitta is, mivel erre jött.* - Hát marhajó.. *Körbenéz, amikor eszébe jut az a terem, ahova benézett. Odamegy, és újra körülnéz bent. Akkor nem vette észre, de a terem végében egy szakadék volt. A szélére megy, és lenéz. Viszonylag lassú folyású patakot lát. Hirtelen elkezd remegni a föld, és hallja, hogy a járatok folyamatosan beomlanak.* - Egyre jobb.. de ha úgyis meg kell halnunk.. *A tekercset egyik üres kis fiolájába teszi, hogy ne legyen nedves majd, azzal Melittával együtt beleugrik a patakba.*
|