Melitta

*Már majdnem feladott minden reményt. Már majdnem úgy döntött itt a vég és elengedi magát hagy zuhanjon a vízbe. Aztán jött a segítség. a férfi egy határozott mozdulattal kirántotta. Erősen belekapaszkodott a férfiba.*
~Hogyan tovább?*kérdezte csak úgy magától*
- Hát még én hogy örülök hogy beléd kapaszkodhatok*mondja kipirulva*
*Ott csimpaszkodtak a kötélen ami nem bírta sokáig. egy határozott reccsenéssel elkezdett szakadni..*

Paris

*Magához öleli a nőt, és egy sóhajjal figyeli amint elszakad a kötél. Jobb kezével erősen fogja a kötelet, míg a ballal Melitta derekát.
Néhány pillanatig zuhannak, majd egy hirtelen rántással megállnak a levegőben. A kötélnek az a vége, amelybe Paris kapaszkodik, elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy elbírja őket.*
- Tudom, hogy nem vagyok egy gyenge férfi, de azért fél kézzel nem bírom magunkat tartani.. Úgyhogy ha esetleg tennél ennek érdekében.. például, hogy belém kapaszkodsz, vagy valami! Ha meglesz mind a két kezem, talán fel tudok mászni veled..

Melitta

*Melitta szó nélkül szót fogadott. Hiszen az életük forog kockán. És ha nincs élet, nincs tekercs...ha nincs tekercs nincs kincs...szóval muszáj engedelmeskednie. erősen belekapaszkodott Paris nyakába*
- Kösz*mondja neki, csak azt tudná hogyan fogják ezt túl élni.*
~Istenem csak add hogy ne szakadjon tovább....léccii......léccciiii...* rinyált magában Meli*
*A kötél nem szakadt el., Melitta imája meghallgattatott. Így Paris már fel tudott mászni.*
~Mi lesz ha felérünk? Oda a cucc...oda van minden...hogy jutunk vissza?*Melitta teljesen be pánikolt...már érezte is hogy izzad keze és hogy csúszik Paris nyakából*
- Pa...Pa...Pa...Paris...tudom hogy nem megfelelő az idő...meg hely sem....de...ha esetleg meghalok...akkor szeretném hogy tudd....én...szeretlek....tiszta szívemből....nagyon szeretlek....*mondja...már úgy érzi közel a vég...biztos azért pakolt ki...*

Paris

*Miután Melitta a nyakába kapaszkodott, elkezd felfele mászni. Régen csinált már ilyet.. de azért még mindig egészen jól megy neki.
Melitta kijelentésénél, majdnem elengedi a kötelet. Fantáziája rögtön megindul, de türtőzteti magát. A nőre néz.*
- Örülnék ha nem terelnéd el a figyelmemet magadra. Így is mindig rajtad jár..
*Morogja mérgesen, mivel már van elég baja.. főleg, hogy Melitta itt csüng a nyakába.. vannak ötletei, hogy miket lehetne csinálni a nővel.. Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat is.*
- Próbálj meg kapaszkodni. Helyetted már komolyan nem tudok..
*Aztán remek ötlete támad.*
- Melitta.. khm.. szóval.. ehm.. hogy is fogalmazzak.. a lábaddal.. is kapaszkodhatnál..

Melitta

*Melitta már tudta, sőt inkább csak elkönyvelte hogy ő meg fog halni és akkor már nem kell a férfi szemébe néznie ezek után.*
~Ra...ra...rajtam jár....érted????rajtam jár!!!*ujjong magában* jajjj de buta vagy Melitta...lehet csak azért mert midig ilyen hülye helyzetekbe kerülsz...mint most...ne...ne..neeee...csúszok....~
*Már majdnem egészen lecsúszott mikor a férfi előállt az "ötletével"*
- Hogy mi?*kérdez vissza pedig kristály tisztán hallotta.*
- Hát jó...te akartad ennyire*mondja vigyorogva és lábát a férfi köré fonja.*
*Másznak fel...és Melitta hirtelen megszólal*
- Paris...azt hiszem nyom a tőröd...vagy nem tudom mi ez...elég kemény*mondja vigyorogva

Paris

*Elképed, de nem néz a nőre, mivel érzi, hogy eléggé elvörösödhetett. De aztán rájön, hogy a nő csípője az oldalánál van valamerre.
~Hát persze! Az ostor!~*
- Szerintem az - az ostor lesz. Beleélted magad?
*Kérdezi, miközben felvonja a szemöldökét, és belevigyorog a nő arcába.
Miután folytatja felfelé a mászást, hirtelen valami illat csapja meg az orrát. Majdnem leszédül a kötélről. Rájön, hogy Melittának van ilyen kellemes illata. Úgy helyezi a fejét. hogy közelebb legyen a nőhöz.
Nemsokára felérnek, és a férfi felkapaszkodik a sziklára.*
- Most már leszállhatsz rólam.
*Jegyzi meg egy öntelt vigyorral.*

Melitta

*Melitta vigyorogva nézi férfit*
- Igen...beleéltem magam*válaszolja öntelten*
- Kár hogy csak az ostor...*teszi hozzá csalódottan*
*Kíváncsian nézi hogy a férfi miért közeledik fejével egyre jobban felé. Aztán felérnek*
- Muszájjj????*kérdezi és tovább csimpaszkodik a férfiba*
~Ne máárrr.....nem akaroookkk......*aztán mégiscsak elengedi férfit még mielőtt az megfulladna*
- Kössz hogy megmentettél...máskor is megmenthetnél*teszi hozzá vigyorogva* másod állású testőr...:)
*Aztán elindult a sziklán fentebb.*

Paris

- Végül is nem..
*Azzal a távolodó nő után fut, és felkapja.*
- Szívesen..
*Azzal elindulnak felfele. Ha Melitta hagyja, akkor a férfi viszi, ha nem akkor a saját lába. Mindenesetre már legalább a jó hegyen vannak. Csak a barlangot kell megtalálni. Az viszont Paris érzései szerint nem lesz valami könnyű.*

Melitta

*Hirtelen éri a két erős kar mely felkapja. Elsikkantja magát halkan és a férfira mered.*
- Megmentenél? *azzal szemébe néz. Ha az megengedi akkor megcsókolja. Már olyan rég szerette volna.. csak még magának is félt bevallani.
*Egy ideig a férfi cipeli. Aztán elágazáshoz érnek így leteszi a nőt. Körbetekintenek. Vajon most merre. Az egyik út lefelé visz, a másik fel.*
- Szerintem felfelé menjünk*javasolja Melitta és el is indulnak felfelé.*
*Nem sokára meglátnak egy nagy tisztást. A közepén egy fa áll. Rajta egy tábla.*
"Ha most jobbra mész halálodba rohansz,
viszont ha balra mész, megúszhatod..."
*Melitta tűnődve néz aztán:
- Jobbra megyünk....

Paris

*Teljesen természetesen visszacsókol, miközben ügyel arra, hogy nehogy leteperje a nőt. Az még egy kicsit korai lenne.. talán.. de nem biztos.. Szóval inkább a csókban bontakozik ki.
A kereszteződésnél felfele indulnak el.
~Hát persze.. miért mennénk lefele a könnyebb úton..~
Amikor meglátja a táblát, és meghallja Melitta döntését, rögtön eszébe jut a medálon lévő vers.*
- Rohanjunk a halálunkba ez az!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés