VI. rész
*Nem vár választ már el is indul... Lassan lép a hídra és óvatosan lépked. Semmi baj nem történik mindaddig míg el nem éri a híd közepét...ott ugyanis beszakad egy fa alatta...*
Paris
- Khm.. sehogy.. mindegy.. *Felnéz a két hegyre, és egy nagyon - nagyon furcsa vigyor jelenik meg az arcán.* - Szerintem én felmegyek erre, te meg a másikra. Aztán ha valamelyikünk megtalálja akkor kiált egyet, de nem akkorát, hogy meginduljon a lavina.. vagy kőzápor, vagy mit tudom én.. Aztán pedig lemászik a hegyéről, és felmászik oda ahol a másik megtalálta a barlangot. Na mit szólsz? *Meg se várja a választ, amikor újra megszólal.* - Komolyabbra fordítva a szót. Milyen barlangot is keresünk? *Felesleges volt megkérdeznie. Pontosan emlékszik a barlang nevére, és arra, hogy még sose hallott róla. Tehát a két hegy közül, biztos hogy azon még nem járt, ahol a barlang van. Felsóhajt megkönnyebbülésében. Akkor nem fognak találkozni semmi, és senki olyannal akit ismerne, vagy aki felismeri..* - A lényeg az, hogy fogalmam sincs melyik hegyen van. Az egyiken már biztos hogy jártam, de mivel még igen fiatal voltam, nem emlékszem rá melyik az, de nem azon van a barlang.. Melyik a szimpatikusabb? *Kérdezi vigyorogva.*
Melitta
*Melitta karját meglendíti a jobb oldali hegy felé* - Én arra megyek...tiéd a másik.. Egy kérdés*fordul a férfival szembe és kicsit túl közelre megy* - Hogyan jelzünk egymásnak ha megtaláltuk a kincset? *Kérdőn néz a férfira . Reméli semmi baj nem lesz ebből hogy különválnak, de így legalább gyorsabban megy a munka. a két hegy között óriási folyó zúdult alá. aztán észleli a férfi furcsa mosolyát...* - Te meghibbantál...még hogy külön hegyre!!! Nah figyelj...mivel ez a jobb oldali közelebb van, erre megyünk. *Mondja és már el is indul. Közben mérgelődik hogy - hogy bevette a férfi tréfáját.*
Paris
*Leesett állal bámul Melittára. ~Komolyan elhitte?! TE JÓ ÉG!!~* - Hogy a fenébe mennénk két külön hegyre, amikor rohadt messze vannak egymástól!! *Nyögi elképedve. Aztán szerencsére a nőnek leesik a dolog, ezért nem kezdi el ecsetelni a többi problémát is.* - Jól van akkor legyen az.. *Elindul a nő után, és mivel Melitta megy elől, megint van mit bámulnia az úton. ~Így érdemes útra kelni! Magad elé állítasz egy csinos nőt, és kapásból lesz ösztönző erőd.~ Ezen elmosolyodik, így különösebben nem is figyel a környezetére.*
Melitta
*Melitta szépen elindul a hegyre* ~Még hogy elhittem te ökör...bármit elhinnék neked...idióta*gondolkodik magában* ~Jajj de mesze vagyunk még...Nah de legalább van mit nézni...Szép madárcsicsergés meg minden...mit akarok még? Paris vajon tud követni? Biztosan..~ *Melli csak halad egyenesen tovább. Néha - néha körbetekint hogy gyönyörködjön a természetben..*
Paris
*Amíg Melitta a környezetben gyönyörködik, ő teljesen másban.. Közben kajánul vigyorog, és nem is figyel másra. Egészen addig, amíg nagy robajjal elvágódik. Egy, két pillanatig a döbbenettől meg se tud mozdulni, majd miután felfogta, hogy mit történt, elkezd feltápászkodni. ~Hát ez elég kellemetlen..~ Zavartan néz körbe, hogy mi volt az - az aljas, aki megzavarta a bámulásban. Egy elég feltűnő méretű gyökér volt a tettes. Mérgében belerúg, majd elindul fölfele.*
Melitta
*Arra eszmél fel hogy Paris elvágódik mögötte.* -Mit csinálsz a földön?*kérdezi leplezett mosollyal és nagy érdeklődéssel* - Nem most barátkozz a gilisztákkal, van elég dolgunk...egyébként meg figyelj a lábad elé*kacsint* sokat segít... *Elindulnak fel felé a hegyen. Víz csobogása üti meg fülüket. A másik hegy és az amelyiken másznak fel...közötte egy vízesés...mely folyóba torkollik. Melitta szemlélődve nézi a másik hegyet. mi van ha pont a rossz hegyre másznak fel...nah akkor kikap Paristól...biztos ő lesz a hibás...ezentúl még időt is vesztenek...napokat akár..* - Hallod? Vízesés? Meg kéne nézni közelebbről...*azzal már indul is hogy szemlélődjön. A hegy nagyon meredek...és ő figyelmetlen.
Paris
*Nem szól egy szót se, csak mérgesen trappol fel a hegyen a nő mellett. De így sem igazán figyel, ezért csak akkor tudatosul benne, hogy vízeséshez értek, amikor Melitta hozzászól. Felkapja a fejét, és meglátja a vízesést. Körbenéz, majd látványosan elsápad. Gyorsan a csuklyájáért nyúl, de döbbenten észleli, hogy egy kígyó van feltekeredve a kezére. Az támadólag csap felé egyet, majd a férfi szemébe néz, és sziszegni kezd. Mire Paris lereagálhatta volna az eseményeket, a kígyó már el is siklik a bokrok között. ~A francba.. ezt nagyon, de nagyon meg fogom szívni..~ Az erdő felől, egy holló száll fel, és károg egyet pontosan a fejük felett. A férfi nem foglalkozik vele, hanem gyorsan Melittához rohan.* - Nem ez a hegy az! A másik! *Egy vörös szempár, amit a férfi nem vett észre, kitartóan nézi őket az erdő sötétjéből.*
Melitta
- És honnan vagy benne olyan biztos? *kérdezi vissza Melli* - Mi van ha ezen van a kincs?*kérdezi tőle* - Jó....jó...nem kötözködöm.. ha azt mondod hogy a másik akkor nézzük meg azt. *Elindulnak lefelé kicsit. Nagyon mered a hegy. Melitta gondolkozik hogyan tudnának a leggyorsabban átjutni a másik hegyre. egyszerű.* ~Ha nem kerülünk hanem átkelünk a folyón....ahhoz pedig kéne egy csónak ami nincs ugyebár...akkor kéne egy híd....ami szintén....~ -VAN!!!!!*Kiáltja el magát mert megpillant egy kis rozoga hidat mely a másik hegyre vezet. Gyorsan oda rohan minél közelebb Parisról meg is feledkezik. aztán látja hogy a híd jó régi lehet már. Fából eszkábált valami. joggal tehetné fel a kérdést Paris: - Meggajdultál??? *Meli csak hátratekint és a férfira néz* - Nah meg mondom mi lesz! Én elindulok...könnyebb vagyok mint te.. alattam nem fog beszakadni a híd... ~Remélem...~ - Aztán ...viszek magammal pár batyut...mindent nem tudjuk átvinni...a felét legalább itt kell hagyni...csak a szükségeseket visszük... aztán utánam jössz... *Nem vár választ már el is indul... Lassan lép a hídra és óvatosan lépked. Semmi baj nem történik mindaddig míg el nem éri a híd közepét...ott ugyanis beszakad egy fa alatta...*
Paris
*A nő után siet, amikor végre feltűnik neki a vörös szempár.* - Meg ne próbáld! *Sziszegi felé mérgesen, majd elképed a rozoga híd láttán.* - Meggajdultál??? :P *Döbbenten bámul a nőre. ~Hát ez nem normális..~* - Jól van! Menj csak előre! Te vagy a könnyebb.. had szakadjon le majd alattam.. *Aggódva néz Melitta után, amikor valaki kilép a növényzet közül. Vörös köpenyt és csuklyát visel.. a szeme szintén ugyanebben a színben izzik.* - Hello Leuman.. le fog szakadni.. vagy ha nem majd rásegítek! *Mondja a nő után nézve, majd felnevet és eltűnik az erdőben. Paris hallja is a fa reccsenését, rémülten rohan a hídhoz.* - Ezért még megfizetsz.. *Morogja a csuklyás után. Végignéz a hídon, és megállapítja, hogy a kötelek erősek, csak a fa van elkorhadva néhol. Ledobja a batyukat, mivel tudja, hogy a hídnak épp elég kettőjük súlya majd. Óvatosan rálép az egyik fára, amikor az egy reccsenéssel eltörik. Szerencsére eléggé kapaszkodott ahhoz, hogy meg tudja magát tartani.* - Le kell fogynom.. *Morogja, egy cifra szitkozódás közepette. A jobb oldali kötelet erősebbnek találja, ezért abba csimpaszkodik bele, és elkezd oldalmászással haladni rajta egészen Melittáig. A kesztyűje rengeteget segített neki, mivel az nem csúszott, és megvédte a bőrét is az érdes kötéltől. Óvatosan rááll az egyik fára, ami szerencsére meg is tartja. Lenéz Melittára, és lehajol hozzá, közben egyik kezével fogja a kötelet. Másik kezével egy határozott mozdulattal kirántja a nőt a derekánál fogva.* - Elég nekem magamat tartani.. örülnék, ha belém kapaszkodnál..
|