Melitta

* Melli arcán már kezdett látszani a napfény első sugara. A nő durcásan fordult meg mert a szemébe sütött. Fordult egyet. Szerencse hogy Paris még fogta mert le is eshetett volna a szikláról. Beletúrta magát Paris karjaiba és nem akart felkelni. Mert ha felkel akkor jöhet a letolás. De szükség van erre? Muszáj letolnia? Ezen még gondolkodik. A nap egyre erősebben sütött így hát gondolta ideje tovább állni. Lassan kinyitotta szemét. Ránézett Parisra és próbált ijedt tekintettel nézni rá.*
- Hogy kerültem ide?*kérdezte* Mit csinálok én itt? *gyorsan felkelt.*
~ Jajj de kár hogy fel kellett kelni...milyen erős izma van*gondolkozik közben*
- Ideje indulni...és.....egy szót se...*mondja a vigyorgó arcra.*
*Elkezdi összeszedni a holmikat. Ma nekivágnak a hegynek. Ekkor még nem tudják hogy a hegyből kettő is lesz. És hogy nem biztos hogy a jóra akarnak felmenni.*

Paris

*Remekül szórakozik Melitta tetetett ijedelmén. Nem szól semmit, csak vigyorogva nézi a nőt.
Majd feláll.. vagyis csak megpróbál felállni. Felszisszen a fájdalomra, hiszen minden egyes tagja, az egész teste teljesen elzsibbadt.
~Hát ez remek..~
Óvatosan megmozgatja a kezét, majd a lábait is. Ennek köszönhetően csak még jobban elkezd fájni mindene.*
- Melitta!
*Szól a nőnek, és megvárja amíg az megfordul, és ránéz.*
- Én itt fogok meghalni..
*Tudatja, majd visszadől a sziklához.*

Melitta

~Ez azzzz!!!!*miközben megy és meghallja a férfihangját elmosolyodik* Jajjj istenem köszönöm....köszönöm....ez az!!
*Lassan megfordul és igazán aggodalmas képet vág*
- Hogy mi? *Azzal odaszalad a férfihoz persze szép komótos szaladás ez, hadd szenvedjen addig is:P*
- Mutasd! *azzal a férfi mögé lép*
*Hálát ad az istennek hogy a férfi közelében lehet megint. Erősen türtőzteti magát hogy nehogy hirtelen mozdulattal leteperje vagy hasonlók.*
- Ajjajjjj....úgy látom nem tudunk elindulni...*elkezdi masszírozni a férfi hátát, vállát.*
- Jobb? *kérdezi*
*Persze a férfi majd azt mondja lejjebb...lejjebb....nah akkor nem tudja majd mihez kezdjen mert szívesen masszírozná ő ameddig csak akarja, viszont ezt nem fogja tudtára hozni.*

Paris

*Már éppen elkezd a végrendeletén gondolkozni, szinte már lepereg előtte az élete, amikor jön a segítség. :D
Megmozdulni nem inkább nem mozdul, és csak úgy nézi Melittát, amint talán egy év alatt odaér hozzá.*
- Örülök, hogy így aggódsz, de azért csinálha..
*Elakad a szava meglepetésében, amikor a nő elkezdi masszírozni. Úgy pislogott egy darabig meglepetésében mint ahogy a szűz lányok szoktak. :P
Teljesen elengedi magát. Nem volt mit tagadni, a nő nagyon ért hozzá, hogy hogyan kell masszírozni. Vigyorogva felsóhajt, díjazás képen. Ahogy megtette, meg is bánja rögtön. Megmerevül, és rémülten várja, hogy a nő esetleg jól fejbe vágja, hogy mit élvezkedik itt, amikor dolguk lenne.*

Melitta

*A nő tovább masszírozta Parist. Úgy vette észre hogy a férfinek ez jól esik:P így haladt egyre lentebb. Egész testét megmasszírozva. Hiszen egész testében elgémberedett.*
- Lassan mennünk kéne*mondja mert időközben a férfi füle mellé hajolt. Arra nem várt hogy a férfi meg is köszöni amit tett...*
- Remélem már talpra tudsz állni mert akkor indulhatunk is.
*Azzal (bár fájdalmasan) de abbahagyja a masszírozást és a csomagok után megy. Egyet odadob Parisnak. Összeszedi a holmikat, aztán Paris mellé lép. *
~ Jajj de szép szeme van*olvadozik szeme láttára aztán erőt vesz magán*
- Nah akkor merre? *kérdezi tőle*

Paris

*Egy vigyorra nyugtázza, hogy Melitta nem reagálta le, a sóhaját.*
- Sietsz valahova?
*Morogja maga elé csalódottan, majd még nagyobb bánatára már feltűnik neki, hogy már képes felállni. Nagy szomorúságában nem is figyel oda, hogy Melitta mit csinál. Így nem veszi észre a felé száguldó batyut sem, ami tökéletesen fejbe találja. Kap az alkalmon, és gyorsan elterül a földön. Reménykedik benne, hogy a nő nem veszi észre, hogy abban a batyuban különösebben semmi kemény nem volt. Esetleg a pokróc, vagy a szivacs, talán néhány ruha lehetett benne, Paris elképzelése szerint.
Csukott szemmel fekszik a földön, de nem zárt füllel. Szinte már úgy hegyezte a fülét - hogy a nő észrevette e a történteket, vagy hogy aggódik e már- hogy szinte már a hallószerve az elfekével is vetekedhetne. :P*

Melitta

*Melitta már útrakész mikor várja a férfit de az csak nem jön. Megfordul hirtelen majd ijedten veszi észre hogy az kiterült a földön. Először csak egyhelyben állva szól neki*
- Paris kellj már fel mennünk kéne...Paris...*közelebb lép*Paris!!! PARIS!!!!*azzal ledobja összes cuccát és a férfi mellé rohan. Térdre vetődik és úgy kezdi el szólítgatni*
- Paris!!! Kérlek ne hagyj itt!!! Paris....ne.....*és ráborul a férfi mellkasára elkezdenek könnyei folyni.*
- Paris....*közben csak szólongatja és sír tovább.*

Paris

*Meglepődik a nő ijedelmén. Nem gondolta volna, hogy ennyire tud aggódni érte.
Jobb keze mutatóujját végighúzza Melitta gerincén, majd egy vigyor kíséretében megszólal.*
- Úgy tudom, hogy csak a halottakat szokták gyászolni..
*Majd feláll a földről, nem éppen derűsen.*
- Hát ez nem úgy jött össze ahogy akartam..
*Morogja maga elé, majd felnevet.*
- De legalább a nevemet jól begyakoroltad!
*Felkap néhány batyut, és biztos távolságba megy a nőtől, hátha annak eszébe jut, hogy mégis csak jobb volna, ha meghalna.*

Melitta

*Melitta egy szempillantás alatt abbahagyja a sírást. Valami matat a gerincén felfelé. aztán nem nehéz kitalálnia hogy ki az. Azonnal felpattan és ...*
-HOGY AKARTAD???
*Fakad ki belőle.*
-ITT AGGÓDOM ÉRTED ÉS TE...TE...TE....TE.....ARGH....!!!
*Azzal elindulna a batyuk után és sorba dobálja a férfi után. Most nagyon mérges lett.*
-A nevedet? ARGH....... Esküszöm...egyszer megöllek*mondja méregből persze nem úgy gondolja és elindul egyedül a batyuk nélkül és ő sem tudja merre...*

Paris

*Oldalra billentett fejjel figyeli Melittát.
~Vajon tudja milyen szép, amikor így kipirulva dühöng?~
Közben gyorsan elhajol a batyuk elől, mivel most egyáltalán nem akarja, hogy bármelyik is eltalálja. Összeszedi azokat, majd a szikla tövéhez pakolja mindent.
Közben fél szemmel figyeli, hogy Melitta merre megy. Magának sem akarja bevallani, de aggódik a nőért.
~Még a végén baja esik..~
Szétnéz, ér remek ötlete támad. A tisztás szélén az egyik bokor mögött tegnap este nem kerülte el a figyelmét egy gyönyörű virág.
Rögtön odarohan, és leszakítja, majd felmászik az egyik közeli fára. Itt közel nőnek egymáshoz a fák, és elég vastagak ahhoz az ágak, hogy megbírják a férfit. Könnyen utoléri a lombkoronába rejtőzve Melittát. Ahhoz az ághoz siet, ami a nő előtt, nagyjából a fejétől kicsit magasabban van. Szerencsére ez az ág bőven be van nőve lombbal, levelekkel..
A férfi óvatosan odakúszik, majd a lábát az ág köré fonja, és hátradől, elengedve a testsúlyát. Megjelenik a lombok közül, fejjel lefele Melittával szemben, egy gyönyörű virággal a kezében.*
- Bocsi, bocsi, bocsi!!!
*Közben igyekszik a legszebb mosolyát a nőre villantani, és átnyújtja a virágot.*

Melitta

*Melitta dúlva fúlva megy, szinte trappol. aztán arra lesz figyelmes hogy valami lecsüng a fáról..*
- Jajj...*majdnem beleütközik virágnak, aztán látja a mögötte mosolygó fejet*
*Elveszi a virágot és beleszagol, majd elmosolyodik.*
~Hogy is tudna rá haragudni?~
- Nah induljunk...lassan dél van...*azzal visszafordul a batyuk után. egyszer csak megáll. Bevárja a férfit és mellé lép*
-A szívbajt hoztad rám...*mondja mosolyogva*

Paris

*Egy vigyor kíséretében nyugtázza, hogy Melitta már nem haragszik. Legalábbis nem mutatja, hogy ki akarná nyírni.. ~Majd biztos álmomban.. Bár aludni úgysem fogok, mivel őrködni is kell, és hogy őszinte legyek magamhoz.. mivel úgye ezt most gondolom, tehát, csak én tudom mit is mondok magamnak, ezért akár őszinte is lehetek! Bár én általában őszinte vagyok!! Bizony, bizony.. feltéve, ha a múltamról kérdeznek, mert akkor nem.. Akkor jön a hazudozás. Hát igen.. de min is kezdtem én el eredetileg gondolkodni?!~
Megvonja a vállát, és Melitta után indul.*
- Jól van menjünk..
*Miután beéri, vigyorogva néz rá.*
- Hát ez sem úgy jött össze ahogy akartam, de majdnem..

Melitta

- Akkor mond...hogy szeretted volna? *kérdezi tudatlan fejjel*
~Komolyan mondom ha nem böki ki végre akkor rosszul jár...olyat kap hogy na~
*Közben már a bosszún forralta fejét. Már tudja is...igen. Majd este rámászik és jól leteperi. Ezen a gondolaton elmosolyodik...reméli a férfi nem látta.*
- Azt hiszem ma nekivágunk a hegyeknek. Megvan minden?*néz körbe még egyszer*
*Aztán lassan elindulnak ismét. Haladnak tovább a hegyek felé. Két hegy van. Nem tudják melyikre menjenek.*
- Szerinted?*néz a férfira.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés