Paris

*Kezdett gyorsan sötétedni. Paris jól tudja, hogy felesleges este haladniuk, hiszen akkor az orrukig sem látnak. Figyelmesen körbenéz, és közben ügyel arra, hogy még véletlenül se arrafele menjenek, ahol számára vészes zóna következne.*
- Arra van egy kis tisztás.
*Majd a mutatott irányba indulnak el. Örül annak, hogy Melitta nem ismeri ezt a terepet, mert akkor már szólna is, hogy van egy sokkal közelebbi tisztás is, méghozzá a másik irányba. ~De szerencsére nem ismeri..~
Hamarosan elérnek a mutatott területhez, és a férfi a batyukat a szikla tövéhez teszi le.*
- Megfelel?
*Kérdezi egy mosoly kíséretében.
Közben valahol a távolban, egy farkas vonyít a hold felé.*

Melitta

*Melitta követte a férfit. Közben elméjében dúltak az indulatok.*
~És még én vagyok az ijesztő. Érted? Még én vagyok az ijesztő. szerintem meg ő az ijesztő. Kísérteties hogy tudja merre kell menni. Nagyon nem tetszik ez nekem. Mi van ha ő lopta el a kincset. Nem ahhoz túl bolond lenne. A fene...mi volt ez a szutyok amibe beleléptem...áj a fene egye meg túl sok itt az ág már nem is látok...Paris...ne loholj már úgy nem bííírok menni....wáááááá...~
*Egy hirtelen mozdulattal Paris nyakában termett és ijedten kapaszkodott belé.*
~Mi volt ez? Mi a fene visít ekkorát éjnek éjjelén? Hát nincs tisztelettel a békésen szunyókáló népségre?~
*Aztán ránéz a férfira és feleszmél hogy épp annak nyakban lóg*
- Hopszi...*mosolyog bele a férfi képébe*... Bocs...azt hittem fa vagy:P
~Csak meg ne kérdezze minek ölelgetnék egy fát~
- Meg....teljesen megfelel...ha nincs más*néz körbe miután végre elengedte a férfi nyakát. Remélhetőleg az nem fulladt meg*
- Kérdezhetek valamit?*mondja miközben le cuccol * Honnan vagy ilyen biztos a dolgodban? Jártál már erre korábban?

Paris

*Éppen készült leülni egy nagyon szimpatikus kis szikladarab tövébe, amikor valami teljes erőből rázúdul. Szerencsére.. vagy a nő szerencséjére.. még időben feltűnik neki, hogy Melitta lóg a nyakában.
Felé fordítja az arcát, és érdeklődve szalad fel a szemöldöke.*
- Mi van?
*Közben a nő már el is engedte.
~Faa? Úgy tűnik mintha fa lennék? Hát nagyon jó.. Amúgy meg akkor minek ugrott a nyakamba?! Rájött a fára mászhatnék?!~
Miután megszabadult a felesleges súlyoktól - ami meg kell jegyezni, nem volt valami nehéz, mivel Melittának elég karcsú és csinos alkata van- Amikor idáig eljut a gondolatmenetében, gyorsan elhessegeti.*
- Kérdezz..
*Morogja maga elé.*
- Igen jártam, és nem is egyszer..
~És nem is szeretnék túl sokszor errefele jönni.. majd csak akkor, ha eljön az ideje..~
*Közben már szinte semmit se lehet látni, annyira besötétedett.*
- Elvagy sötétben, vagy csináljak tüzet?

Melitta

*Melitta kicsit pirulva de azért rendbe hozza magát és úgy felel*
- Hát...én ellennék...de nem gondolod hogy hideg is van...meg lehet járkálnak erre ilyen tudod...ilyen mindenféle bigyók*gondol a szörnyekre:P* és be kéne magunk védeni. Szóval szerintem csinálj tüzet, addig én elmegyek....
*Még mielőtt a férfinak lenne ideje meglepődni vagy leesett állal kérdezni hogy:
"Ugyan hova mész te ilyenkor?"
Gyorsan válaszol az el nem hangzott kérdésre*
- Hív a természet*mondja nagy vigyorral az arcán aztán eltűnik az erdő sötétjében.*
*Persze...rettenetesen félt amikor elindult bentebb az erdőbe, vissza oda ahonnan jöttek. Közben kísérteties hangokat hallott. így nem csoda hogy gyorsan elvégezte dolgát(:D) . Aztán mikor visszafelé indult valami mocorgást észlelt az egyik bokor felől. Közelebb hajolt a bokorhoz hogy lásson is valamit, mikor egy erdei imp ugrott ki belőle. Hanyatt vágódott az ösvény közepén és jól beverte a hátát.*
~A frászt hozod rám...*mérgelődött magában* Pont itt kell neked is lenni? Mért nem tudsz egy mérfölddel arrébb lenni?*az imp már rég eliszkolt mert talán jobban megijedt mint Melitta de ő csak szitkozódott tovább és koszos ruhával mérgesen tért vissza Parishoz*
~Hogy a fene enné meg! A kutya rúgja meg!*mérgelődött aztán abbahagyta
- Nah hol az a tűz? *tekint fel de Parist nem látja sehol. Sötét van de azért csak észrevenné a férfit.*
- Nah jó...most nagyon megijedtem de elég legyen már az ökörködésből...gyere elő nincs kedvem bújócskázni...hallod?..*mérgesen járkál körbe*
~Hát jó...de ha egyszer megtalálom...nem teszi zsebre amit kap....~

Paris

- Jól van akkor.
*Mondja egy vigyor kíséretében, amit a nő úgysem láthat, hiszen sötét van. Miután Melitta elment, ő is feláll, hogy elmenjen néhány faágat, gallyat keresni, aminek segítségével majd tüzet fog rakni.
~A probléma csak az, hogy nem tudom hogyan kell. Hát ez elég kellemetlen..~
Miután szerzett néhány megfelelő ágat, azokat egymásra rakja, majd visszamegy az erdő sűrűjébe. Nem akarja, hogy Melitta észrevegye, hogy mit csinál, és azt sem, hogy a nő azt higgye nem tud tüzet gyújtani.
Mire visszaér, Melitta már ott áll a tisztáson. A tűz fényében, amit fáklyaként visz a kezében jól látja, hogy a nő nem egészen nyugodt.*
- Jól vagy?
*Kérdezi egy vigyor kíséretében, majd a lángoló ágat a többi fa közé dobja.*

Melitta

*Melitta a férfire néz. Nagyon fura volt neki a fáklya szerű fa.*
~Elment az erdőbe  hogy tüzet csináljon és úgy jött vissza??? Nah jó...ez nekem magas...*gondolja és már nem is kíváncsi hogyan lett a tűz csak az hogy van.*
- Hogy jól vagyok e? Lássuk csak...itt vagyunk a semmi közepén...tök sötét van az orromig sem látok...mindenféle vadállat leselkedik ránk hogy befaljon...közel se távol nem látok még barlangot...és nagyon hideg van...ezek után...azt kérdezed jól vagyok e? Remekül tényleg...kiugrom a bőrömből...
*Oda lépett a gallyakhoz melyek lángra kaptak. Lekuporodott a tűz mellé és mereven bámult bele. Aztán elővette a kis medált és nézegetni kezdte. Már annyiszor nézte mégsem tűnt fel neki a kis jel a hátulján. Kabátját összébb húzta és didergett egyet. Aztán felállt és az egyik batyu után nyúlt. Kivett belőle egy jó nagy plédet. Leterítette, majd további szivacsokkal tette puhábbá. Egy batyu csak ilyenekkel volt tele. Aztán levetődött rá aludni viszont nem tudott. Csak nézte tovább a tüzet. Kezével melegedett.*
~Ha egyszer ennek vége....ha egyszer ennek vége...*gondolta*
- Holnap haladunk tovább....remélem gyorsan odaérünk...

Paris

*Végighallgatja a nő problémáit, majd úgy csinál, mintha meg se hallotta volna. Simán eleresztette a füle mellett Melitta mondandóját.
Érdeklődve nézi, amint pokrócot, szivacsokat vesz elő. Visszatartja kisebb elképedését, és leül oda a szikla tövébe, amit már hamarabb kinézett magának, csak közben a nyakába kapta a nőt. Nekidől a kőnek, majd úgy figyeli tovább Melitta tevékenységét.
Karját a feje alá teszi, és úgy kezdi el bámulni az eget, a csillagokat. Végiggondolja, hogy merre fognak majd menni holnap, hiszen most már úgy tűnik, hogy talán ő fogja vezetni a nőt. Reméli, hogy Melitta nem fog makacskodni az eltervezett útirányokkal szemben, hogy szerinte más merre kell továbbmenni.*
- Igen.. de az attól függ..

Melitta

~Attól függ.....mi vagyok én gondolat olvasó? Talán ha befejezné a mondatot...attól függ....~
*A nő talán örült is neki hogy Paris nem mellé telepedik le. Részben bánta mert félt egy kicsit így egyedül. Gondolatában avval játszott mi lenne ha este miután Paris elaludt elindulna egyedül és megnézné merre kell menni. Ez mind nagyon szép lett volna meg jó ha nem félt volna ennyire az erdőt lakó lényektől. Így maradt a B terv hogy nyugiban próbál elaludni. Már éppen kezdett szenderegni mikor óriási üvöltést hallott az erdő felől.*
~Mi volt ez? *gondolja és felül. Paris már aludt, vagy csak tetette hogy nem halott semmit.*
*Lassan felállt és elkezdett hátrálni. Nem is vette észre hogy beleütközött a férfinak. Hirtelen hátra fordult és a férfit vizsgálta hogy felkelt e. Aztán gondolt egyet.*
~Mi lenne ha amnéziát tetetnék...mondjuk lehetnék alvajáró és ráfogom az egészet.~
*Letelepedett a sziklára Paris mellé...nagyon félt...muszáj volt valakit maga mellett tudnia még ha az Paris is.*

Paris

*Ahol ő van, ott már árnyékos a terület, mivel a tűz lángja odáig már nem ér el annyira. Így például az egész felsőteste már teljesen sötétben van.
Érdeklődve figyel fel egy üvöltésre, de nem mozdul. Azt viszont remekül látja, hogy Melitta vészesen közeledik felé, méghozzá háttal.
~Vajon rám lép?~
Tűnődik, miközben még mindig nem mozdul, csak a szemével követi a nőt.
~De megijedt valaki.~
Szórakozottan gondol arra, hogy mi lenne, ha ő is kiadna magából egy üvöltő, vagy vonyító, esetleg morgó hangot. Kíváncsi lenne rá, hogy Melitta mit csinálna akkor. Végül azonban elveti az ötleteit, mivel nem akarja a nőre hozni a szívbajt.
Figyeli a sötétben, amint Melitta letelepszik mellé. Egy kaján vigyorral jutalmazza tettét.*

Melitta

*Melitta kicsit fázott. Kicsit? Ez a hely sokkal hidegebb volt mint a másik. Mindegy. Inkább tűrte a hideget mintsem hogy felfalja valami vadállat. Ha tudta volna hogy a férfi mit gondol biztos jól fejbe kólintotta  volna, de mivel nem tudta nem tette ezt. Csak ott vacogott tovább. a hangok nem múltak el. Bár oda bújt volna Paris mellé de az már kicsit csúcsteljesítmény lett volna egy alvajárótól. Így hát marad a helyén...de azért elég közel Parishoz..*

Paris

*A következő esemény megint csak egy vigyort csal az arcára. Melitta didergett a sziklánál. Egy darabig figyel, és méricskél, majd arra a következtetésre jut, hogy a karjával, ha kinyújtja pont eléri a nőt.
Úgy veszi észre, hogy Melitta azt hiszi, hogy alszik.
~Hmm.. szoktak mozogni az emberek álmukban..~
Azzal teljesen véletlenül magához öleli a nőt.
~ Pff.. mit fogok én ezért kapni?!~*

Melitta

*Melitta arra eszmél hogy egy kar átöleli őt. Nem volt nehéz kitalálni ki a gazdája. Enyhén elmosolyodik. Most nincs ereje letolni a férfit azért amit tett. Sőt inkább meg kéne köszönnie hiszen halálra is fagyhat ebben a hidegben. Így hát csak mosolyog egyet és közelebb bújik a férfihoz*
~ Nah ebből mi lesz?*kérdezi magától.*
*Belül érzi hogy a férfi bizonyára nem véletlen karolta át. Bár ki tudja.. Aztán Szorosabban magához ölelte a férfit. Ha már kikap akkor élvezze ki ezt a néhány percet...órát....estét... Könnyebben elaludt mint várta. Sokkal kényelmesebb volt itt mint a földön.. Bár nem tudta mire fognak kelni, reménykedett benne hogy hamar eltelik az éjszaka.*

Paris

*Más tettekre nem szánja el magát, ezért hol a tüzet, hol az eget, és néha, néha lopva, a szeme sarkából Melittát nézi.
Egész este fenn van, hiszen mivel ő már járt itt, nagyon jól tudja, hogy nem veszélytelen csak úgy elaludni. Amíg Melitta alszik, addig ő őrködik.
~Úgyis régen is mindig őrködtem..~
Nemsokára elkezd pirkadni. Paris teste teljesen elzsibbadt, mivel egész este meg se mozdult, nehogy a nő felébredjen. Most sem kelti még fel, mivel nem tudja, hogy Melitta mikor akart indulni. Meg amúgy is szeret nézni, amint toporzékol a nő. Szórakoztató szokott lenni.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés