III. rész
Melitta
*A nő így élesen szembe kerül Parissal. Aztán a férfire mered majd tekintete a kézre vándorol.*
- Eressz el*mondja neki* Elmondom ha elengedsz...
*Mondja, de hát mi biztosíték lehetne szavában?*
~Ha megint bele akarok menni egy fészekbe szerintem arra egyedül is rátalálok...~
- Nah jó*adja fel és másik kezével rácsap a férfi kezére*
*A férfi túl közel áll hozzá. Nagyon közel áll hozzá.*
~Eressz el...léci léci*fohászkodik magában* na...naaa....naaaa.....*néz boci szemekkel* ne csináld mert nem bírom tovább*érzi hogy arca is kipirul kicsit, a jéghideg víz ellenére*
Paris
*Megvonja a vállát, majd elengedi a nő kezét.*
- Jól van. Nekem mindegy. Tartsd meg magadnak a titkaidat.
*Már rég kinőtte azt a korszakot, hogy elkezdjen vitatkozni. Higgadtan elsétál Melitta mellett, majd arra megy ahova a nő mutatta. Hamarosan eltűnik a nő szeme elől, de nem azért mert elkezdett sötétedni, hanem mert belezuhant egy nem éppen kényelmes gödörbe.
Cifra káromkodás hallatszik az üregből, majd a Paris kimászik belőle. ~Még egy ilyen útvonal, és visszatérek a múltamhoz, és megfojtom ezt a nőt!~ Mérgelődik dühösen.
Szerencsére a gödör nem volt sáros, vagy vizes, így különösebben semmi kár sem adódott.*
Melitta
*Melitta a férfi után bámul.*
~Menjen!~
*Aztán meglepődik a káromkodáson és óvatosan a férfi után megy. Látja hogy az egy gödörben kötött ki. Kicsit küzd hogy visszatartsa nevetését, és a kezét nyújtja a férfi felé.*
- Segítsek?*mondja vigyorogva*
- Én nem mondtam hogy indulj előre...de akkor mond...merre tovább?
*Kíváncsi hogy a férfi mire jut térkép nélkül. Kezdett besötétedni, és ideje lenne megpihenni vagy tábort verni valahol, hiszen lassan az orrukig sem látnak*
Paris
- Nem! Mint már talán feltűnt kijöttem.
*Nagy levegőt vesz, hogy ne kezdjen el üvöltözni a nővel. Nyugalmat erőltet magára, és úgy válaszol.*
- Mondanám, ha tudnám, hogy hova a jó.. khm.. megyünk? Felőlem elmehetünk a Sötét erdőhöz, vagy a Itoca barlanghoz is. Ahova neked jólesik, de úgy tudom, hogy valamit keresünk!! Tehát nem mehetünk oda ahova akarunk. Ebből következik, hogy jó lennem tudnom, hogy hova indultunk, hogy legalább besaccoljam, hogy merre!
*A végén már elég ideges, és ez talán le is rí róla. Szemei mint régen egy pillanatra zöldesen villannak. De aztán észbe kap, és odatrappol a vízhez. Belefejel a hideg vízbe, hogy lehiggadjon. Miután ezzel végzett, feláll, és különösebben nem foglalkozik azzal, hogy a hajából a víz csak úgy zúdul rá.
Leül a fűre, és állát a kezére teszi. Mereven bámul maga elé.*
Melitta
*Melitta se köpni se nyelni nem tud. Csak áll ott babán és hallgatja a letolást. Aztán csak nézi férfit szótlanul. Most tényleg elszúrta. Oda lép Paris mellé és leguggol mellé.*
- Sajnálom...*kezdi* nyugodtan hazamehetsz...ha gondolod...egyedül is boldogulok*ami cseppet sem igaz* és látom csak a terhedre vagyok.*Miközben beszél nem néz a férfira*
- Szóval én nem tartalak fel. Menj ha menni akarsz. Egy tekercs. Egy régen elfeledett tekercs ami elvezet egy nagyobb zsákmányhoz*kezdi* Állítólag egy Ruen nevű barlangban van. A barlang legmélyén.
"Az út a lágy dombok ölén veszi kezdetét,
De mire eléred a hegyeket,
Halálodat leled..."
*Idézi a versikét*
- Egy tekercs, mely aztán elvezet a valódi kincshez. Egy halom kincshez és értékes tárgyhoz, amit soha senki nem látott. Létezéséről sem tudnak. Azt kérdezed én honnan tudom?*egy medál lógott nyakában. Kinyitotta a kis réz medált és egy apró iromány volt benne. Rajta a verssel. *Hát innen. A nagyapám.. az egyetlen, akiről ismereteim vannak. Bár azok sem túl sokatmondóak. A nagyapám kincsvadász volt. Állítólag rengeteg kincset felhalmozott...de sajnos nem volt túl elővigyázatos...az egészből csak ez maradt meg...ez a versike...a legnagyobb zsákmány.. ami sosem lehetett az övé...
Nah de elég az esti meséből...ha úgy gondolod mész akkor indulj...ha maradsz akkor pedig segíts*azzal felállt és a batyuk után nyúlt.*
Paris
*Miután a nő elkezdi mondani, igyekszik elnyomni az önelégült vigyorát. Tudja, hogy a letolás után a nők nyelve mindig megoldódik. Bár őszintén szólva, ő nem azért üvöltözött egy sort Melittával, hanem mert szükségét érezte.
A hegyek hallatán felszisszen. Nem a halál miatt, hanem mert tudja, hogy mivel találhatja ott szemben magát. Egyáltalán nem tartja jó ötletnek, hogy oda menjenek.
~Hát remek.. ha ezt hamarabb tudom..~
Azzal felugrik és elkezd keresgélni a földön, a kövek között.*
- Kell lennie itt legalább egynek..
*Morogja maga elé.*
- Áh!
*Azzal behajol a kövek mögé, és felvesz onnan valamit.
Miután ezzel megvolt, a nő után indul. Felvesz néhány batyut, majd elindul a hegyek felé vezető legrövidebb út felé, ami történetesen egyáltalán nem arra van, amerre a Melitta mutatta.*
Melitta
*Melitta Paris után néz*
~Hát ez bolond*gondolja de mosolyog mellé.*
*Aztán nézi a férfit. Elindulnak lassan. Melittát kirázza a hideg. Gyorsan ledobja az egyik batyut és keres benne egy kabátot. Hátára kanyarítja és sietős léptekkel megy Paris után. Nem lenne jó ilyen sötétben elhagyni egymást. Aztán majdnem bele is ütközik férfiba de végül lefékezi magát.*
- Jó...akkor te vezetsz...de a kincs azén ügyem...én megyek be a barlangba...és én hozom ki a tekercset...*mondja határozottan*
*Az erdő kísérteties hangjai egyre erősödtek és Melitta összerezzent.*
~Nem félek...nem félek...*erősítgette magában* Nem lesz semmi baj...
*Körbe - körbe nézelődött. A fák kicsit ritkulni kezdtek és lassan elkezdett emelkedni a talaj. A hegy lábához érhettek. Tisztást még nem láttak ahol táborozhatnának. Viszont egyre biztosabban haladtak hála Paris vezetésének.*
|