Paris

*Miután mennek még néhány lépést, a nő is meghallja a víz csobogását.
~Most színleljek meglepődést, vagy inkább mondjam, hogy hát ja van ott még egy víz alatti barlang is..~
Végül úgy dönt, hogy nem mond semmit, és nem is reagálja le a dolgot. Szokásos lassú lépteivel elsétál Melitta mellett, majd nemsokára odaér a tó és patak kapcsolatához. Hátranéz, hogy a nő követi e, majd visszafordul. Aztán felfele néz, és meglepetten látja, hogy a szikla még mindig olyan magas mint volt..
Egy darabig figyeli a kövekről lezúduló vízesést, a kis tavat amiben összegyűlt a víz, és a patakot, amelyben távozik. Mivel úgy gondolja a, hogy Melittát most elég nagy megrázkódtatás érte a siaronnak köszönhetően a szikla tövéhez lép. Felnéz, majd elkezd felfele mászni. Jól emlékszik rá, hogy régen gyakran fogadtak abban, hogy ki mer leugrani onnan. Egyikük sem mert. Talán majd most.. sőt biztos.*

Melitta

*Melitta végre talajt érez a lába alatt. Hálásan néz a férfira.*
~ Köszi~
*Aztán kutatna a hang irányába de nem teszi . Inkább egy kifejezéstelen arccal bámul a férfi után , ahogyan az elindul biztos lépteivel. Oda sétál a vízhez és megmossa benne arcát és kezét. Tovább nézelődik de a férfit nem téveszti szem elől. Így igencsak meglepődik mikor a férfi elkezd felmászni a sziklán.*
~Héj! Gyere le de gyorsan!*gondolja magában* Hát ennek elment az a nyúlfarknyi esze is.....hát ilyen nincs....én utána nem megyek.....persze most azt hiszi nagy legény.....és ha leesik? Jesszusom akkor....na neeem....ezt nem engedem....~
*Paris után kiált*
- Aha.....ez mind nagyon szép meg jó....de kicsit gyenge tréfa szóval azonnal gyere le!*mondja neki és csípőre teszi két kezét.*

Paris

*Már éppen a felénél jár, amikor meghallja Melitta kiáltását. Lenéz rá, majd vigyorogva integet neki.*
- Már a felénél vagyok! Most már nem megyek le!
*Folytatja a kapaszkodást fölfelé. Nemsokára fölér a tetejére. Érdeklődve áll fel, és néz le. Mivel onnan nem lát jól, kijjebb megy, egészen a peremig. Levigyorog Melittára, majd leveszi a köpenyét, és az ingét. Melléteszi a fegyvereit is. Hátralép néhányat, majd nekifut. Egyenesen a kis tóba ugrik, egy fejessel. Tudja jól, hogy a víz elég mély.*

Melitta

*Melitta egy fancsali mosollyal nyugtázza hogy Parisnak elment az esze.*
~Ökör...*hagyja rá* ha minden áron meg akar dögleni...~
*Aztán a férfi fel és bájos vigyorral integet neki. Paris tevékenykedni kezd a szikla tetején. Melitta elképedve nézi.*
~Ez meg mi a fityfenét csinál? Hát ez tényleg nem normális....mit csinál vajon*áll lábujjhegyre és nézi, hogy Paris leveszi fegyvereit és ruhája egy részét.*
*Aztán a férfi eltűnik. Melitta tovább leskelődik, amikor is hirtelen tűnik fel Paris, éppen nekifut. Melittára a szívbaj jön rá. Felemelné kezét és elsikkantja magát*
- Paris ne!
*Melitta már csak a csobbanást látja. Rekordsebességgel rohan a tó széléhez. Levetődik térdre és kémleli a vizet*
~Ostoba....Paris....hol vagy???~
*Aztán csak kétségbeesett képpel bámul tovább*

Paris

*Ugrás közben még hallja Melitta sikolyát, bár meg tudja érteni. Miután eltűnik a víz alatt, szórakozottan úszik egy kört, majd - mivel nyitva van a szeme- Megkeresi Melittát. Hamar észreveszi, de természetesen nem jön fel a víz felszínére. Szerencsére a nő éppen ott térdel, ahol a víz elég mély ahhoz, hogy Melitta fentről nem vegye észre. Odaúszik, és figyeli amint a nő jóval távolabb kutatja őt a tekintetével. Hirtelen feljebb löki magát, majd elkapja a nő derekát, és berántja a vízbe.*
- Hozod itt rám a szívbajt ugrás közben a sikolyaiddal!
*Mérgelődik, de közben vigyorogva nézi Melittát, és várja a reakcióját. Bár nagyon jól tudja, hogy nagyon, de nagyon le lesz tolva, azért még jól belenevet a lány arcába.*

Melitta

*Melitta még mindig kétségbeesve kutatott a férfi után. Szerencséjére, vagy inkább balszerencséjére a férfinek kutya baja sem esett. Sőt meghalni nem volt ideje de arra igen hogy Melittára a szívbajt hozza. Amikor feltűnt az orra előtt a vízben, Melitta elsikoltotta magát annyira megijedt. már azt hitte valami vízi szörny akarja berántani a vízbe. Nem tévedett sokat...*
- Wááá.....*kiáltotta de hamar abbahagyta mert elmerült a víz alatt*
- Pf....köhöm....te...te...te....megőrültél?*vág egy jókorát a férfi vállára* Még hogy én hozom rád a szívbajt....idióta...majd meghaltam...*közben törölgette arcáról a vizet. *
- Nézd meg....nézd meg....tiszta vizes vagyok....tudod mit ...inkább ne nézd meg*mondja fintorodva*
~Hát ez nem igaz...még hogy meghalt....de azért arra van ideje a drágának hogy engem ijesztgessen...~
*Kiúszott volna a vízből bár lehet Paris nem engedte volna. Főleg ha tovább akarja cukkolni. Melitta elszott Paris mellől és egyenesen a vízesés alá igyekezett.*

Paris

*Vigyorogva hallgatja a nő mérgelődését. Számított rá, ezért nem érte felkészületlenül a letolás.*
- Nézem.
*Mondja egyre szélesedő vigyorral az arcán, majd figyeli amint Melitta elúszik.*
- Megőrültél?
*Utánozza a nőt nyafogós, magas hangon. Bár ez egy kicsit érdekesre sikerül, mivel neki elég mély és határozott hangja van. Megvonja a vállát, majd a szikla széléhez úszik.*
- Jobban szeretted volna a meghalok?
*Kérdezi megjátszott sértettséggel, azzal nekilát, hogy újra felmásszon.*

Melitta

*Melitta hallgatja a férfi gúnyos megjegyzéseit. Közben gúnyolódva utánozza a férfi hangjához vágott fejeket.*
~ Bla, bla, bla, bla....*mondja magában*
*Aztán megfordul végre és látja hogy mire készül a férfi*
~Na neeee....most aztán elég...ezt még megkeserüli...~
- Hogy mi?*kérdez vissza* Bocs belement a fülembe a víz és nem hallom...mit mondtál drága*mondja gúnyos kedvességgel*
- Mit csinálsz?*nézi érdeklődve a férfit* Ugye nem akarsz megint leugrani? szerintem inkább induljunk és ne ökörködj ennyit...egyébként meg ha meghalsz azt csak magadnak köszönheted..*azzal kiúszott partra és kicsavarta a haját. Végig nézett magán.*
~ Jajj....a istenit neki...nincs váltóruhám....köszi Paris...Köszi...jól megfázom...tényleg..köszi, puszi..*mondja magában mérgelődve*
- Paris elég legyen...gyere le és menjünk...*mondja még egyszer.*

Paris

*Sóhajtva fordul vissza.*
- Én is imádlak.
*Mondja egy vigyor kíséretében.*
- De ha nem tűnt volna fel, a köpenyem, az ingem, a fegyvereim fent vannak. Tudom, hogy jó így nézni engem, de én azért inkább felvenném.
*Villant egy öntelt mosolyt, majd elkezd felfele mászni.
Miután felért, felveszi a levetett ruháit, és a fegyvereit is. Körbefordul, hogy megtalálja azt a kis, de igen meredek ösvényt, ahol le lehet menni. Nemsokára észre is veszi, tehát elindul arra, de meg kell torpannia, ugyanis az egy hatalmas kő zárja el.
~Remek.. akkor csak arra tudok lemenni, ahonnan jöttem~
Visszasétál a szikla pereméhez, és elkezd lefelé mászni. Hamarosan felfedezi, hogy visszafele sokkal nehezebb, mint fölfelé. Szerencsére azonban mint mindig, most is nála van a kesztyűje, ezért az megvédte a kezét az éles kövektől, amikbe lefelé menet kénytelen volt belekapaszkodni.
Miután földet ért egy vigyor kíséretében Melitta elé áll.*
- Megjöttem.

Melitta

*Melitta zsörtölődve nézi mit tudna magával kezdeni. Hát igen. Rajta már csak a napocska segít ha végre kisüt és megszárítja a ruháit és haját. Egy enyhe a mosoly a férfi imádatára aztán már tovább is siklik gondolata.*
- Bocsánat hogy meg mertem szólalni ...*mondja gúnnyal tele de közben mosolyog* tudod egyeseknek nem maradt fent vagy a parton semmilye , mert egyes zavaró tényezők erre nem hagytak időt.
*Aztán követi szemével Parist. Elmosolyodik*
~Szívás...*gondolja magában a férfi útját figyelve, aztán elkapja tekintetét és úgy tesz mintha rettentően fontos dolga lenne.*
- Na ne mond...akkor indulhatunk?*kérdezi és összeszedi a holmikat.*
*A térkép után nyúl. Tájékozatlanul nézi. a térképen nem volt tóról szó vagy vízesésről. még megtölti a kulacsokat vízzel és a férfi mellé lép.*
- Akkor nincs más hátra csak előre...*azzal el is indulna.*

Paris

- Felőlem mehetünk.
*Aztán figyeli amint a nő azt se tudja, hogy hogyan nézze a térképet, majd az "előre" szó hallatán, halk halálsikolyt ad ki magából.*
- Ha megint bele akarsz menni valami fészekbe, akkor csak szólj nekem, és rögtön odavezetlek! Így legalább megtakarítunk egy kis időt, sőt még nem is fogjak kétszer megkerülni!
*Elkapja a nő kezét, és erősen tartja, hogy az ne tudja kirántani.*
- Szeretném tudni, hogy hova megyünk.
*Mondja türelmesen, de a határozottság jól kivehető a hangjában.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés