Paris szerepében Parys
 Melitta szerepében The child:)

*Egy fekete ruhájú nő sétál egyre csak a dombok között. Mellette egy férfi bandukol. Csak ketten vannak. Néhány csomag húzza a nő vállát. Azt hogy mi van benne azt nem tudni...csak ő tudja…bár ha így elnézzük őt olyan mintha költözködne és mindent magával vinne. A nap már próbálgatta erejét fitogtatni és lágyan simított végig a női arcon. A nő kezében egy kisebb papírdarabot tartott. Ide-oda forgatta kezében és vakargatta fejét. Aztán megállt egy pillanatra. Jobban áttanulmányozta a papírt. Jobb kezét kelet felé lendítve jelzett.*
- Erre! *Mondja a férfinak és tovább gyalogol. *
*Rendíthetetlenül megy tovább. Ez lenne élete legnagyobb fogása. Nem csak hasznot hozna de megnyugvást is egyben. Eddig nem találkoztak semmilyen különös lénnyel. noha még csak a dombok aljánál jártak, és az erdő csak ezek után következett.És mi van az erdőn túl? Hegyek? Patakok? A térkép ezt nem tudja...hiányzik egy sarok belőle. Bizonyára már nagyon - nagyon régi. Össze vissza van gyűrve és betűk nem igazán vannak rajta.*
- Bírsz jönni?*kérdezi hátra fordulva a férfihoz.* Megállhatunk egy kicsit ha gondolod...
*Melitta szemében már csillogott a vágy a kis ereklye iránt. Ha valami rejtélyes dolog történt, vagy különös tárgyat talált. Törékeny nő létére a karddal is tudott kicsit bánni. Fő erénye viszont mégis a titkok utáni kutatás...a lehetetlen megmagyarázása volt. Lassan elérték az erdő szélét. Kisebb pihenőt tartottak...hisz innen jön csak a java.*

*A tűnődve néz körbe. Nem tudja, hogy Melitta hova vezeti őt, és valójában azt sem, hogy mit keresnek. Azt viszont már tapasztalta, hogy a nő nem akarja beavatni. Vagyis egyelőre nem, az biztos. Ezért nem is kérdezősködik, hanem csak megy utána.
Mivel a nő halad elöl, derűsen vigyorog mögötte, és érdeklődve szemléli a nő alakját. Aztán feltűnik neki Melitta hatalmas csomagja.
A férfi mélyzöld köpenyt visel, amihez csuklya is tartozik, de az most nincs a fején. Fekete inget és nadrágot, meg a Sárkány-medált hordja még, ami mindig nála van. Két éles dobótőr, aminek igen furcsa az éle.. Egy hosszú kard, amely valamilyen fekete fémből készült, rajta szinte lángolnak a zöld jelek, melyek ősi nyelven a fegyver tulajdonosának a nevét rejtik. Még néhány fiola az övében, és más semmi.
Amint ezt végiggondolta, megszaporázza a lépteit, és utoléri a nőt.*
- Minek ennyi cucc?? Segítsek?
*Kérdezi mindentudó mosollyal, hiszen ő már előre látja, hogy Melitta nem sokáig bír majd menni ennyi mindennel.
A kérdés hallatán hangosan felnevet.*
- Az csak attól függ, hogy te meddig bírod!

*Gúnyosan elfintorodik majd a férfihoz, vág egy batyut*
- Azt csak szeretnéd *vigyorog bele a képébe kedvesen ,* hogy hamar kifulladjak. Kicsit megállunk.*azzal nagyot húz a kulacsból. Szája mellet kicsit kifolyik a víz és le, egészen a mellén, amit már a férfi nem láthat hisz nem áll olyan közel a nőhöz.*
- Meleg lett...*mondja és leveszi a fekete ruhának kabát részét.*
*Láthatóvá válik így egy fekete rövid ujjú felső ruha. Melitta lehajol hogy eltegye a kabátot. A kezében nem jó helye lenne, hisz így is meg van eléggé pakolva. Közben magyaráz a férfinak*
- Sosem tudod, mi van odaát...sosem lehetsz eléggé felkészülve arra, ami rád vár. Hát ezért kell ennyi cucc*él a férfi szavaival majd ismét feltekint és kiegyenesedik.*
*Aztán ismét hátára veszi az egyik batyut. Elindul és tesz pár lépést, majd megtorpan. mérgesen vágja le a földre a batyuk nagy részét. A zsebében matat. Megtalálja. Merre is? Aztán ismét feltekint.*
- Egyenesen...*bizony nem a fejében van a térkép és az ami van az sem sokat segít, az ösztöneire bízza magát.*

*Érdeklődve nézi a batyu röppályáját, majd amikor az vészesen megközelíti, könnyedén elkapja.
Figyelmesen követi a szemével a kifolyó víz útját addig, amíg látja, és mivel ő nem olyan nem megy közelebb jobban szemügyre venni.
A férfi szórakozottan hallgatja Melittát, közben úgy csinál mintha figyelne. Neki felesleges mondani, ő tudja nagyon jól. Bár szeretné elfelejteni a múltat, amit akkor tanult, azt sosem lehetelsz mélyen elásni. Könnyedén előjönnek, és eszébe jutott, hogyan magyaráztak neki mesterei a túlélésről, a harcról és a... Elesegeti az emlékeket, majd a nőre néz.
Figyeli amint a térképet böngészi. Nem akar nagyképűnek tűnni, ezért inkább nem szól, hogy ő jól ismeri a terepet, hiszen nem először jár már itt.. Inkább érdeklődve követi a nőt, hogy vajon hol kötnek majd ki, bár van néhány tippje.*

*Elérték hát az erdő szélét. Melitta kicsit körbetekint, majd belép az erdőbe. Lépteit már lassabbra vette. Figyelmesen szemléli az erdőt. közben annyira lelassít, hogy a férfi utolérje őt. Nagyon nem szereti , ha némán bandukolnak , így kénye kedve ellenére is megszólal.*
- Öhm...kíváncsi lennék mennyit bírsz.*mondja mosolyogva*
- De legjobban arra....mit szólsz ha meglátod....bár még én sem tudom hogy vajon tényleg erre van e...*mondja szórakozottan*
- Cassionak biztos tetszene...*teszi hozzá kicsit szomorúan.*
*A nő tovább gyalogol lassan oldalán a férfivel mikor egy különös hangot hallanak. A nő nem törődik vele. annyi ilyen lesz még. Már rengeteg ilyet hallott és mi lett a végén? Egy fába szorult kobold nyivákolása. Nem is törődik vele tovább. A fák egyre sűrűsödnek lassan már alig látni köztük ki. Melitta érdeklődve nézi a helyet...azelőtt még nem járt erre...Kicsit fájdalmasan és meglepetten kiált fel mikor valami belemegy a csizmájába.*
- Pa....Pa.....Paris.....*mondja mereven és lefagyva áll egyhelyben* ..Azt hiszem....valaki....vagy valami....bement ...a csizmámba....és halad....egyre fel....a lábamon......mit....mit csináljak??*kérdezi teljesen összerezzenve*
*Cselekedni kéne valamit. Ki tudja mi mászott be a lány ruhájába*

*Szórakozottan követi a nőt, és közben egyre inkább a fejét csóválja, de ha Melitta odanéz gyorsan abbahagyja.*
- Szerintem hamarosan megtudod..
*Mondja miközben még mindig fogalma sincs arról, hogy hova mennek. Aztán hirtelen bevillan az elméjébe egy elég rossz emlék. A nő karja után kap.
~Ha így folytatjuk, egyenesen belerohanunk a..~ Itt megakad a gondolatmenete, ugyanis Melittának problémája akadt.*
- A valakit kétlem.. ha jól ismerem a fákat, és ezt a részt, akkor azt mondom, hogy egy siaron lesz a csizmádban.
*Lehajol a lábbelihez, majd egy hirtelen mozdulattal lekapja a nő lábáról. Egy viszonylag hosszú, nyálkás, kígyóhoz hasonló élőlény siet felfele Melittán. A férfi néhány pillanatig érdeklődve nézi a nő csupasz lábszárát, majd a siaron után kap. Miután megszabadult a lénytől, ölbe kapja Melittát, és a többi batyut, majd elindul vele.*
- Nem tudom hova megyünk, de ha nem akarsz a fészkükbe rohanni, akkor inkább erre haladjunk tovább.
*Nemsokára vízcsobogást lehet hallani.*

*Az erdőben némi világosság volt csak. A fák koronája már elkezdett sarjadozni így a napfényt próbálták fent tartani. Maradjon csak ott fent. Az erdőben élő állatok nem kérnek belőle. Melitta továbbra is mereven állt. Figyelmesen nézte a férfi és csak hang nélkül hápogott.*
~ Há....hát....Hát de mit képzel ez?*gondolta magában* Mi? Siaron? ....Héj....a csizmám....jesszus atya gatya...mi a fene ez?....vedd le....vedd már le...gyorsan.......na végre...már azt hittem hogy....héj....tegyél le! Na.....elhiszem hogy erős vagy, de ne rajtam gyakorlatozz már.~
*A gondolt szavak helyett csak ennyit mondott*
- Ööö.....kösz hogy....leszedted...azt az izét....és ha nem akarsz gyorsan kifáradni akkor le is tehetnél....héj....hallod ezt?....Olyan mint...*és hirtelen kiszabadul a férfi karjaiból*
- Víz....*fordul a hang irányába*
- Hallod?*és erősen fülel*

Ennyi volt ez első rész:)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés