|
26. fejezet
2010.08.03. 20:26
Addig szólongatja, és költögeti a lányt, míg az el nem kezd magához térni. Ez beletelik néhány percbe, de akkor legalább már megszólal.
A férfi a neve hallatán elmosolyodik... hogy aztán az arcára is fagyjon a döbbenettől. Merengve bámul maga elé, de aztán hirtelen magához tér, mintha csak megrázták volna.
- Niké, semmi baj - nyugtatja a lányt. - Van itt egy főzet. Meg kell innod.
Próbál minél érthetőbben beszélni, hogy a másik megértse kábultságában is.
A lány orra alá dugja a kotyvalékot, és segít neki feljebb emelkedni, hogy meg tudja inni.
Raoul segítségével fentebb tolja magát az ágyban. Az bögre vészes közeledtét jelzi, hogy a különös illat (ami joggal nevezhető bűznek is) egyre erőszakosabban hatol be orrán át. Óvatosan szájához emeli a bögrét, de már az első korty után köhögve próbálja visszautasítani a förtelmes ízű kotyvalékot. Arról nem is beszélve, hogy annak forrósága is érzékenyen érintette, különösen a nyelvét.
Köhögve, fintorogva tolja el magától..
- Nem... nem kell..
Viszont ha Raoul ismét megpróbálja vele lenyeletni.. akkor sem tehet mást, minthogy engedelmeskedik. Arca még elgyötörtebbé válik minden egyes korty után. Mire kiürül a bögre, merthogy ezt is egészben kell meginni, addigra Nikének már az egész feje megtelik a különös illattal, ami az italból áradt, és úgy érzi nyomban szétrobban a feje. Talán az ital nem éppen volt kellemes, hatása hamarosan megmutatkozik.. csupán pihennie kell.
Visszafeküdve az ágyba.. már nem tud elaludni.
- Raoul... úgy.. fázom.. - a furcsa lötty szinte azonnal dolgozni kezd szervezetében. A lényeg most, hogy minél melegebben tartsák a lány testét. Bár Niké azt mondja fázik, teste forró katlan.
Tudja, hogy az ital illata elég kellemetlen... sőt. Van egy olyan érzése is, hogy bizonyára az íze sem lesz jobb, viszont Nikének meg kell inni. A gyógyító érti a dolgát, tehát ez mindenképpen hatásos főzet lesz.
Együtt érzően figyeli a lány arcát, ahogy kortyonként megküzd a löttyel.
- Jól van - könnyebbül meg szinte ő is, amikor elfogy az ital.
Visszaengedi a lány az ágyra, majd rámosolyog.
- Ha pihensz, hatni fog. Most pedig alvás - vigyorodik el.
Mivel Niké azt mondta fázik, betakarja a lányt. Megfogja a kezét, és csókot lehel rá.
- Aludj...
Halkan távozik a szobából, hogy Niké is nyugodtan alhasson.
Bár úgy lenne. Jelenleg nem érez javulást, ami természetes, hiszen másodpercek alatt csak az életmágusok képesek csodát tenni. Az ilyen főzelékek, vagy porból készült gyógyitókák, csupán órák múlták fejtik ki végérvényesen hatásukat.
A kézcsók annyira megdermeszti a lányt, hogy ideje sincs lereagálni azt, hogy Raoul távozik a szobából. Utána szólna, hogy maradjon vele, ne hagyja így magára.. de képtelen rá. Az a gesztus, hogy.. ennyire gyengéden bánik vele jól esik neki de meg is rémíti egyben.
Teste elkezd zsibbadni, szervezete azt diktálja hogy aludjon, de ő erre képtelen. Most lázasan agyal Raoul viselkedésén, a fura lötty gőzének hatására azonban újra és újra elillannak emlékei.
És Raoulról alkotott képzeletei egyre merészebb tájakra eveznek. Lecsukja szemeit, de nem azért mert alszik. Egyfajta ábránd bontakozik ki szemei előtt. Látja amint ő és Raoul megérkeznek a bálra.. táncolnak.. és Raoul egyre közelebb kerül hozzá. Ajkaik összeérnek, a körülöttük levő párokról alkotott képe elmosódik. Aztán a helyszín is megváltozik.. hirtelen egy sötét helyen látja önmagát a férfival.. de immár nem Raoul az, aki csókolja.. hanem a maszkos.. Érdekes látni.. mert.. A maszkoson rajta van a maszk, ő mégis érzi a csókot. Hát persze, micsoda badarság.. el sem tudja képzelni milyen a csók, főleg egy maszkot viselő emberrel. Hiszen.. még nem is látta az arcát. Úgy teljesen..
A másik oldalára fordul, és próbál aludni. Raoul is ezt akarta..
Sikerül néhány órára elaludnia, és lidérces álmok sem gyötrik. A lötty hat, és láza is elmúlik lassan. Arca is megnyugszik, a karikák is elhalványodnak. És arcán valami különleges oknál fogva, sejtelmes mosoly lappang.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó