|
18. fejezet
2010.08.03. 20:04
Niké úgy néz a férfira, mint aki nem jól hall. Valóban.. jól hallotta, mit mondott az imént a férfi? Elvinné őt a bálba? Az álarcos bálba? És hogy ennek a kivételes férfinek még nincs partnere? Az hogy lehet?
- Én.. nem is tudom.. - bizonytalankodik. Igazán rávághatná hogy igen persze, miértne? Mégis gondolkodóba esik. És a maszkos? Ő biztosan nem jelenik meg egy olyan nagy felforduláson, mint ez a bál. Vagy pont hogy azért jelenne meg, mert mindenki ott lesz, egy helyen? De hát mi baj lehetne abból, ha elmegy ezzel a kedves úriemberrel? Végre láthat egy igazi bált! Táncolhat! Igaz azt nem igazán tud, de a zenét nagyon szereti!
- Örülnék neki! - mondja végül. Arca felderül, hiszen el fog menni a bálba, igen!
De akkor hamarjában be kell fejeznie a jelmezét. Egy angyalka jelemzet tervezett, tiszta fehérből, szárnyakkal meg minden! Vajon mit szól majd az öreg, ehez az ötlethez? Vagy ő már sejtette? Sőt, tudta előre? Azért somolygott úgy az orra alatt, hát persze! Elméje előtt kinyílik a fényességet rejtő kapu. Az öreg össze akarja őket boronálni, és a bál a legmegfelelőbb alkalom erre, ami valaha adódhatott volna. De mi legyen? Mostmár nem mondhat nemet! Mostmár el kell mennie!
- Ugyan. Mondjon csak nyugodtan igent. Ne legyen ennyire szégyellős - mosolyog biztatóan a lányra.
- Remek - derül fel a férfi arca. - A bál csak egy hét múlva lesz, tehát van ideje megcsinálni azt a jelmezt, amit eltervezett.
Közelebb lép egy lépést a lányhoz.
- Sajnos most távozni kényszerülök, ugyanis fontos találkozóm lesz kora este. Viszont engedelmével, holnap újra meglátogatnám.
Reménykedve néz föl a lányra, mivel utolsó szavai után egy kézcsókkal illette Niké kezét.
Niké örül. Lehet nem is annyira saját maga miatt, hanem azért, mert a férfi is örül. Örülni jó. A kézcsók most is olyan váratlanul éri, mint a boltban. Nincs hozzászokva, hogy idegen férfiak csókolgassák a kezét. Arcára is fagy a mosoly. Kezét elhúzza a férfi kezéből a kézcsók után.
- Semmi baj.. menjen csak.. holnap?..ho...holnap én... jólvan. - mondja végül is. - én még sétálgatnék kicsit... menjen csak. Holnap ...találkozunk.
Nem mondja azt hogy : várni fogom, mert igazából neki édes mindegy. Valamiért nem érez semmilyen vonzalmat a férfi iránt. Nincs hozzászokva ehez a túlontúli udvariassághoz, így nem lehet igazán önmaga mellette.
Ha a férfi távozik, még talán utána int, de a másik irányba indul meg, és gondolatai terét ismét a titokzatos maszkos tölti ki.
Ó azok a szemek! Ezer közül is felismerné! És azok a karok.. azaz érintés... mikor derekára csúszott keze. Aprón kirázza a hideg tőle.
És itt van ez az úrfi... Raoul...
Mielőtt a lány elindulna, még utána szól.
- Ne feledje a maszkot. Azt is kell viselni a bálon.
Niké tovább indul, a férfi azonban mozdulatlan marad. Hosszasan figyeli a tőle távolodó női alakot.
Talán valami kósza gondolat jutott eszébe, ugyanis elmosolyodik. Majd hirtelen sarkon fordul, és elhagyja az udvart.
Késő este a maszkos természetesen megint meglátogatta Nikét, mint minden nap. Az előző találkákkal szemben, most azonban csak rövid ideig maradt. Talán csupán egy fél órát.
- Neked is aludnod kell.
Azzal távozott. Mivel ez úgy éjfél körül történhetett, így a lánynak még van ideje arra, hogy sikerüljön elaludnia, és viszonylag kipihentem ébredjen reggel.
Kora délutánra jár már az idő, amikor Raoul újra megjelenik a kereskedő házában. A bolt felől lép a helyiségbe, és egyenesen a pulthoz megy.
- Üdvözlöm, Uram - köszönti az ott tevékenykedő öreget. - Megtenné nekem, hogy lehívja a kedves lányát? - tér rögtön a lényegre, minden bevezetés nélkül.
A férfi mögött egy fiatal suhanc is belép az ajtón. Kissé késve, és eléggé megrakodva.
Másnap délután már javában tevékenykedik a konyhában. Az öreg viszi a boltot, így arra most nincs gondja. Inkább arra, hogy mennyi sót és borsot tegyen a levesbe? A fiúk mind erősebben szeretik, ellenben vele. Nagy dilemmáját az öreg szakítja meg.
- Gyere gyorsan! Raoul úrfi van itt!
- Ilyen hamar elment volna az idő? - mondja a lány, csak úgy maga elé, majd elindul a boltba, közben leoldja magáról a kötényt. Tényleg. Már el is felejtette, hogy tegnap a férfi mondta, hogy ma ismét eljön hozzá. Milyen illetlen dolog elfelejteni, egy ilyen kedves embernek a jöttét. Ennek ellenére mosolyogva fogadja a férfit, sőt, ma már sokkal bátrabbnak tűnik mint tegnap.
- Raoul! - Hát eljött! - mondja csodálkozva-örülve. Majd a férfi mögé tekint.
- Mit hozott? - szalad ki a száján a kérdés.
- Tényleg.. mit hozott? - kérdezi az öreg is kíváncsian.
A férfi lent a boltban vár. Amikor Niké megjelenik, rámosolyog a lányra. Mint ahogy eddig is tette, kezet csókol köszöntés képpen.
- Örülök, hogy újra láthatom, Niké kisasszony.
Most rajta a meglepettség sora.
- Persze, hogy eljöttem, hiszen megmondtam, hogy jönni fogok.
A lány kérdésére csak rejtélyesen mosolyog. Válltól fordul hátra, hogy lássa a tőle kissé srégen balra álló fiút.
- Mihael - szólítja meg suhancot, mire az mellé lép.
Raoul leveszi az első csomagot, és a bolt pultjára helyezik. A kötés lehullik, és láthatóvá válik a rengeteg féle, különböző színű és anyagú anyag. Bársony, selyem, gyapjú, pamut, muszlin és így tovább.
- Gondoltam örülne neki, kisasszony. Talán segíthettem abban, hogy hódolhasson egyik legkedvesebb elfoglaltságának.
A fiú közben a pultra tesz még három hasonló csomagot.
- Istenem... - nyögi a lány, és közelebb lép az anyagokhoz. - Ezek... gyönyörűek! - suttogja maga elé, miközben tenyerével mégigsimít rajtuk.
- Köszönöm! - arca most kivirul. Szinte sugárzik rajta az öröm, még sosem kapott ilyen szép ajándékot senkitől! Nagy megfeledkezésében átöleli Raoult, gyengéden magához szorítja, majd mikor ráeszmél, hol is van pontosan, és kit is ölelget, elengedi a férfit és bocsánatot kér.
- Ne haragudjon én.. csak... rettentő boldog vagyok! - mondja ismét kiszélesedő mosollyal. Az a mennyiség, amit a pulton lát nem egy, nem két de több tíz ruhájára elég lesz. Ebben egy ideig nem lesz hiánya, az biztos. Nah de mi van a másik csomagokban?
Az öreg derűsen figyeli a jelenetet. Milyen figyelmes ez a férfi! Kétség sincs, hogy ő a megfelelő vej! Ó de házasság? Hová gondol a vén bolond.. hiszen kapcsolatuk még bimbóban van, törékeny virágszál csupán, melyet egy hevesebb szélfuvallatt képes lenne ledönteni. Halkan elvonul a háttérbe. Nem akar útban lenni.
- Raoul kérem... hadd tegezzem... én egy olyan embert, akitől ilyen szép ajándékot kapok, nem tudnék magázni többé! És hagyja el a kiasasszonyt... Niké vagyok. Így simán, csak Niké. - mondja a lány felszabadulva. Mintha kicserélték volna tegnap óta. Valószínű, hogy átgondolta a férfivel folytatott beszélgetést, nah meg ez a figyelmesség.. amit ma délután kapott... igazán sokat lendített a dologban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó