|
17. fejezet
2010.08.03. 20:01
Niké bizonytalanul néz hátra az öregre, mintha segítséget kérne, miközben a férfi gyengéden felemeli kezét, és csókkal illeti. Niké szemei kikerekednek kissé. Ilyen gyengéden még talán sosem bántak vele. Zavarbajön, nem nagyon tudja mit kellene most tennie. Csak hallgatja a férfi simogató szavait, és érzi hogy arca elpirul. Kezét az arca elé, helyezi, hogy valamiképp leplezze a pírt, még szemét is inkább a padlóra szögezi. Aztán felnéz meglepve a férfira. Még hogy az apja elferdíti az igazságot? Maga az öreg is megakad kissé folyamatos bólogatásában, arcára fagy a mosoly, de aztán ahogy Raoul úrfi folytatja, úgy nyugszik meg az ő lelke is. Hát nem romantikus?
Niké ismét a férfira néz, ezúttal kicsit jobban megvizsgálja az arcát. Igazán helyes, a szemében ragyog valami fiatalos tűz, szenvedély.. Niké számára ez ismeretlen.. Mindeddig nem igazán jutott szóhoz, és a csöndet nem is ő, hanem az öreg töri meg.Láthatólag Raoulnak nincs ellenére a lány, és talán megfelelőbb hely kellene nekik, hogy kicsit összemelegedjenek. Így hát a párocskához lép, és kedvesen közelebb tolja őket egymáshoz.
- Elhiszem, hogy rengeteg megbeszélnivalótok van még.. fiatalok, de ez mégis csak egy bolt... Felajánlhatom a hátsó udvart. - Közben természetesen már terelgeti is őket arra felé. Niké értetlenkedve néz az öregre , és próbál nagyon lassan lépkedni, őt szinte tolni kell, hogy Raoul úrfi mellett haladjon.
Mikor kiérnek az udvarban, mely inkább egy kisebb parkhoz hasonlít , még egyszer lányára néz, majd a férfira, majd ismét a lányra . Kacsint egyet és visszavonul a boltba. Visszafelé menet pedig halkan imát mormol, hogy azok ketten jöjjenek össze!
Niké az öreg után bámul, és egy csalódott mosolyt küld felé. Miért hagyta magára? Életében nem volt még dolga így férfival. Azt sem tudja mihez kezdjen, mit mondjon, mit tegyen. És még csak nem is érez semmit, ami ösztönözné valamire. Mint három napja, hogy a maszkos után másszon. Az olyan más volt! De most.. nem nagyon érti a helyzetet, de nem tetszik neki a dolog. Az hogy az öreg ennyire pártolja ez a számára idegen férfit. Zavartan a férfi felé fordul, majd hirtelen ötlettől vezérelve felteszi a kérdést:
- ...Sétáljunk egyet? - mosolyog a férfira.
Észreveszi a pírt, látja a zavart.
Az öregnek azonban, lánya bizonytalansága, zavarodottsága egyáltalán nem tűnik fel. A kereskedő kitessékeli őket az udvarra, bár Nikét inkább tolni kell. A férfi kissé elkomorodva néz a lányra. Nem gondolta volna, hogy ennyire ellenére lesz egy kis ismerkedés.
A felvetett kérdésre bólint, és lassan elindul Niké mellett. Tűnődve nézi a kertet, csendesen haladnak egymás mellett. Egészen addig, amíg a férfi meg nem szólal.
- Igazán sajnálom, kisasszony - kezdi, és megtorpan.
Szembefordul a lánnyal, és a szemeibe néz.
- Nem akartam zavarba hozni, illetve nem szeretnék semmit se önre erőltetni. Ha nem kívánja a társaságom, kérem csak mondja meg. Nem vagyok tolakodó ember, tiszteletben tartom más kívánságát... Még ha nehezemre esik is, egy ilyen elbűvölő hölgyet magára hagyni.
Illedelmes, és rendkívül udvarias. Vonásai arisztokratikusnak is mondhatóak, bár a hosszúkás arcformájú férfiakra mind rá lehet mondani. Ehhez pedig megfelelő viselkedés párosul.
Kicsit fellélegez, de arra nem gondolt, hogy a séta az csak séta. Valamiről beszélni is kellene. Kínos percek következnek, amikor egyikük sem tudja mit volna helyes ebben a helyzetben mondani. Beszéljenek az időről? Az olyan lapos! Vagy kérdezzék ki egymás életét, az meg unalmas, és hosszú. Niké így egyelőre nem szól, de amikor a férfi eléáll, ő megtorpan. Ezidáig a földet bámulva haladt, és a látókörébe eső fényes csizmaorr idegensége álljt parancsolt számára. Felpillant a férfire. Raoul úrfi illedelmesen magázza őt, míg a tőle elhangzott egyetlen kérdés is udvariatlan tegezésben hangzott el. Talán mert annyira zavarban van, hogy az sem tudja mit mondjon. Legfőképpen azt nem, hogyan mondja.
- Kérem.. Uram.. Ne haragudjon rám! Nem szeretném elűzni. - mondja Niké kicsit kétségbeesve. - Csupán az van, hogy... rég találkoztam ennyire kedves és udvarias férfival .
Azt nem teszi hozzá, hogy talán sosem, de aztán eszébe jut a maszkos, akiről még nem nyilatkozhat, hiszen nem ismerni!
A férfi szemeibe néz.
- Csupán hirtelen jött... ez az egész... kérem, menjünk tovább! - a férfi elől kitér, és folytatja az utat, de már nem leszegett fejjel.
- Semmit sem tudok magáról, meséljen kicsit! - hát valahogy el kell kezdeni. Tényleg kedves fiatalember... de valahogy minden jósága ellenére nem keltette fel eléggé Niké érdeklődését.
- Értem - mosolyodik el újból a férfi. - Ennek örülök.
Halkan felnevet a lány szavai hallatán.
- Udvarias? Igazán köszönöm. Tudja bárki lehet udvarias, csak oda kell egy kicsit figyelni.
Azzal bemutat egy nőies pukedlizést.
- Hogy én ezt hányszor láttam már.
Raoul a lánnyal ellentétben nincs zavarban. Mosolyogva lépdel Niké után, hogy újra mellette haladhasson.
- Meséljek? Mégis mire kíváncsi? - néz érdeklődve a lányra. - Regéljen el izgalmakkal teli életemet? Úgy gondolom ez csak untatná. Mondjuk mivel szeretek foglalkozni? Sok mindennel. Íjászkodni például. Jól bánok a számszeríjjal. Vagy ott a kardforgatás. Ön, kedves Niké? Mivel szeret foglalkozni? - tereli el magáról a szót.
Niké felnevet. Mókás ez a férfi, és minden jel arra utal, hogy a lánnyal ellentétben ő cseppet sincs zavarban. Ez némiképp oldja a lányban is a feszültséget. A férfi lelkesen meséli szabadidejében űzött hobbijait, majd hirtelen rákérdez. Niké eltöpreng, tényleg.. mit is szeret ő csinálni? Egy pillanatra mintha kikapcsolna az agya, még csak tulajdon neve sem jut eszébe, vagy hogy éppen hol van? Zavara ismét előtörekszik.
- Hát én ilyen... olyan .. izéket... csinálok.. - mondja akadozva, miközben a levegőben próbálja elmutogatni, de a forma felimserhetetlen, majdnemhogy össze vissza kalimpál (persze mértékkel).
- Hát olyan... ruhákat... varrok.. - nyögi ki végül bizonytalanul, majd lehorgasztja a fejét ismét. Kezeit maga elé veszi és tördelni kezdi. Hát igen. Ez közelsem az éjjeli vérfarkasvadászat egy nyíllal az íjban kategória... de hát tulajdonképpen mit várt tőle az íjfú? Hogy vad amazonként szeli át az erdőt, vagy barbár módon nyúzza le a szarvast?
Ehhez mindhez fegyver kell, vagy nem árt ha van, valami fegyver szerű.. éshát az öreg nem igazán díjazza, hogy egy Niké féle lány érintkezésbe kerüljön egy ilyen veszéllyes eszközzel .
Másfelől valakinek a háztartást is vezetnie kell.
Visszafogja magát, mivel nem akarja kinevetni a lányt. Jól tudja, hogy ezzel csak zavarát növelné, amikor ő éppen a feszültségének oldásán dolgozik. Tehát csak egy kósza mosoly jelenik meg az arcán.
- Varr? - csodálkozik el őszintén.
Közelebb lép a lányhoz, és óvatosan felé nyúl, nehogy megrémüljön. Ha Niké engedi, megfogja az állát, és megemeli a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Ugyan, ugyan. Hiszen ez csodálatos. Igazán nőies elfoglaltság, és illik is önhöz.
Hátrébb lép, és visszahúzza a kezét.
- Egy ilyen hölgyhöz, ez valóban illik. Niké kedves, az ön finom kezei nem durvasághoz vannak szokva - nyugtatja a lányt, mintha csak kitalálta volna a gondolatait.
Ilyen férfi nincs is a Erovydanban. Hiszen.. tökéletes! Csodálkozva néz Raoul úrfira, majd szerényen elmosolyodik.
- Köszönöm... igazán figyelmes...
Tovább indulnak. Néhány percig csönd. Csak a léptek zaja hallatszik.
- Tudja.. - kezdi a lány. - A bálra már, megterveztem a ruhámat. Szerettem volna én magam megvarrni... de már hiába minden. A bálra nem fogok elmenni. - kissé szomorkás lett a hangja. Egy padhoz érnek, a lány pedig leereszkedik az ülőkére.
- Volt már az Úr szerelmes valaha? Mert fogalmam sincs.. milyen az! - vált, valami érthetetlen módon témát, de a dolog láthatólag ismét elszomorítja.
- Ha elmehetnék a bálba... - sóhajt. Képzelete ismeretlen tájakra evez. Becsukja egy percre a szemét, szemhéjjai vászonként vetítik le előtte, mi lenne ha... ott lehetne. Mindenki szép selyemruhában, a párok táncolnak a nagyteremben, némelyek bort isznak, beszélgetnek. A nők csevegnek, miközben titkon irígykednek egymásra. Ő nem irígykedne, ó nem. Csak elmehetne!
- Bocsásson meg! - nyitja ki újra szemeit. - Magának már biztos nem újdonság egy ilyen ünnep. Biztosan sok bálon részt vett már..
Érdeklődve, figyelmesen hallgatja a lány szavait, miközben mellette lépdel.
- Megtervezte? - újabb meglepetés.
A férfi megdöbbentnek látszik, és időbe telik, míg rendezi vonásait.
- Ha nem vagyok túl tolakodó... esetleg megnézhetném majd? - teszi fel cselesen a kérdést.
Niké azt mondta nem fog elmenni. Talán nincs párja? Valószínű, hiszen az öreg kereskedő sem említette, hogy elkötelezett, vagy szerelmes lenne.
- Esetleg a bálon? Tudja nekem nincs még partnerem, és szívesen elvinném magammal.
- Szerelmes? Még nem. De már sokat hallottam erről a bódító érzelemről.
Amíg a lány szemei csukva vannak, gondtalanul fürkészheti az arcát. Most először méri végig, hiszen illetlenség lenne megbámulni Nikét, amikor látja. zavarba hozná ezzel.
Csinos lány, és valóban szép. Nagyon szép. Kedves.
- Valójában nem vettem részt sok bálon. De talán majd most, együtt részt vehetünk egyen.
Vége a tizenhetedik résznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó