|
14. fejezet
2010.08.03. 19:54
*Már már attól fél, hogy nem tudja elég jól tettettni, hogy alszik. Nézzük el neki a naivitást. Érdekes dolog félni és izgulni egyben. Minden másodpercben az zsong a fejében hogy: Most! Most ülj fel az ágyban! Most!
De mégsem mozdul meg mindaddig, míg a maszkos le nem hajol hozzá. Mintha csak az álmából hallaná a szót. De ez mégsem ugyan olyan. Ez inkább nevetősre fogott.. mintha lelepleznék.. vagy kigúnyolnák. Ez nem az a hangszín. Ha az lett volna, talán továbbra sem mozdul. Fejében előúsznának az álom képei, újra megpróbálná lehúzni a maszkot, kíváncsiságának nem tudna ellenállni. Így viszont, szemei kipattannak (gyorsan kinyílnak) és rémület ül ki arcára. Felhúzza lábait, és visszahőköl ebben az érdekes védekező pozícióban. Hallgatja a férfi szavait, miközben felemeli rá tekintetét.
- Nem akartalak átverni - füllent - Téged vártalak!
*Érzi, hogy mellkasa felől hideg szellő kúszik a hálóingje alá. Letekint, és látja hogy a hirtelen mozdulatban kissé lecsúszott a selyemruha. Bár semmi olyan nem vált láthatóvá, ami túl kihívó lenne, mégis odakapja maga elé kezét, míg megigazítja a ruhát. Aztán visszatekint a maszkosra. Aztán felkel az ágyból , a maszkos mellett az ajtóhoz hajol és a benne lévő kulcsot elfordítja. Halkan kattan a zár, majd visszahelyezi az egynesúlyt a másik lábára, így pont szembekerül a maszkossal. *
- Tudtam hogy visszajössz.. mindig visszajössz!*suttogja Niké. Nem akar zajt csapni, így is lassan hajnalodik, sietniük kell a beszéddel, mert a ház lakói hamarosan kelnek.*
- Nem értem miért nem hagysz végre békén! *suttogja kissé zaklatottan a lány.*
Nem tett semmi olyat, ami miatt a lánynak ennyire félnie kéne tőle. Az lényegtelen, hogy régen ijesztgette, és ő egy bérgyilkos. Ezek a tények mellékesek.
- Sejtettem, hogy vártál, hiszen aludni nem aludtál. Gyakorold még ezt a színlelést. Ahogy közeledtem, úgy lettél egyre izgatottabb. Gyorsabb légzés, és hasonlók. De ez természetes, ne aggódj. Egy ilyen ifjú hölgytől, pedig még inkább.
Derűsen figyeli, ahogy a lány a ruháját igazgatja. Milyen szemérmes teremtés.
- Valóban. Elég gyakori látogatód vagyok.
Niké utolsó mondata hallatán elgondolkodik. Nem a legkedvesebb ötlet jut eszébe, de nem zavarja. Sőt, tetszik neki.
- Ülj le... kérlek - teszi hozzá.
Tőle egészen szokatlan. Talán még sosem ejtette ki ezt a szót a száján.
Leül ő is Niké ágyára, és a lányra néz. Lassan a kezei felé nyúl, majd meg is fogja azokat, hacsak a lány nem húzta el. Mélyen a zöld szemekbe néz, és tart egy kis hatásszünetet.
- Csak mondd ki még egyszer, hogy hagyjalak békén, és soha többet nem kereslek fel.
*Ez egy rossz paródia. Legalábbis Niké úgy érzi, hogy a maszkos most sem csinál vele mást, csak átveri. Addig nem is volt semmi, míg el nem hangzott a "kérlek" szó. Nah de aztán! Ez az udvarias szófordulat Nikében is növeli a nagy tátongó bizonytalanságot. Így történhet az is, hogy nem fogad szót azon nyomban. Egy kis ideig csak figyeli a férfit , aztán nagyon lassan megmozdulnak az izami, és óvatosan leereszkedik az ágyra. Mindeközben nem veszi le a tekintetét a férfiról, sőt még pislogni sem igen mer, nehogy elhalasszon egy fontos pillanatot. Ki tudja, mi a frászkarikát akar vele közölni. Aztán ahogy a férfi mellé ül, kissé barátságosabbra fodul a helyzet. Továbbra is a férfit nézi, pontosan a szemeit, így még arra a jellegzetes hangra sem lesz figyelmes, ahogyan a férfi keze a paplanhoz súrlódva lassan eléri az övét. Aprón rezzen össze, keze is görcsberándul, de aztán lassan ismét ellazul, ujjai elernyednek a férfi kezében. Mindez hihetetlennek tűnik számára. Bár pár pillanatig valóban elhiszi hogy ez nem aljas átverés. A férfi tud ilyen is lenni! Sajnos ott van az a gonosz DE. Mert habár egy pillanatra eloszlanak kétejei a férfit illetőleg, hamar felsorakoznak a DE-k.
DE mi van ha ez mint csak színlelés? Ilyen és hasonló kérdések jutnak eszébe, aztán megszólal a férfi.
Ez a mondat igazán őszinte kérdésként hagyja el a férfi száját. Niké még mindig nem szól semmit. Mivel könnyen befolyásolható, így ez az egyetlen kedves gesztus, amit az imént a maszkos tett, képes volt felolvasztani kissé a köztük levő jeget. Niké szóra nyitja a száját, de nem jön ki belőle szó, csupán egy nagy sóhaj hagyja el ajkait, melyet most visszafog, így hangot nem ad ki, csak mellkasa emelkedik fel, majd ereszkedik le megkönnyebbülve.
Úgy szeretné elhinni, hogy a maszkos ezúttal nem egy csúnya tréfát űz vele.
- Miért én? - kérdezi suttogva, majd leszegi a fejét, közben becsukja szemeit. Az álom még ott él benne, tisztán. A férfi jelenléte a kezén keresztül energiát sugároz belé. Érzi, hogy valami vonzza, vonzza felé. Hiába próbálna ellenállni, nem tud. Nagyon lassan indul meg felsőteste a férfi felé, majd homlokát a férfi vállának támasztja. Talán észre sem vette, hogy így milyen közel került a maszkoshoz, hogy felsőtestük majdnem összesimul. Szeme még mindig csukva van, nem lát, csupán érez. Érzi a férfi ruháját a bőrén, amint hozzányomódik a homlokához, és érzi a belőle áradó illatot... Furcsa. Mintha keveredett női parfülmök illatát érezné orrában. Lezárt szemhéjjai összeszorulnak. Ismét igaza lett? A férfi több nővel is ugyan ezt csinálja mint vele? Tehát ő nem egy kiválasztott a sok közül, akit bosszantani igyekszik. Van még rajta kívül sok más? Hányan lehetnek? De miért enged neki szabadutat? Miért adja meg neki ezt a lehetőséget? A többieknek vajon megadta? Vagy megfogja? Velük is levelezik?.. Egészen idáig jut a gondolatmenete, miközben egy szót sem szól.. feltéve, ha a férfi sem szól semmit.
Bárhonnan nézzük a tényt, Niké is a tűzzel játszik.
Figyel, és várakozik. A lány elgondolkodik, ez látszik rajta. Érezni, hogy először nem tud mit kezdeni a helyzettel. Egészen új fokra lépett a kis "kapcsolatuk".
A lány szinte öntudatlanul kerül hozzá egyre közelebb. Nem csak a mostani helyzetben, hanem úgy általában is. Niké fejét a vállának támasztja, és a csöndben csak az a két szó visszhangzik: "Miért én?"
Miért te?
A férfi felemeli a fejét, és a plafont kezdi el pásztázni a szemeivel. Jó kérdés. De hogyan is kezdődött? Az összetévesztett lányok, a kutatás a könyv után - Remek kis olvasmány volt. Sokkal jobb, mint azok, amiket eddig olvasott. Ettől az írótól újabbat is be kell szereznie majd. Ha jól látta, még van pár irománya.
Az ijesztgetések, a ruhák eldugása - Ó igen, az vicces volt.
Hónapok múlva találkoztak újra, teljesen véletlenül. Akkor körvonalazódott ez a talán groteszk ötlet a fejében. A találkozás pedig idáig fajult.
E kérdésre mondhatna valami romantikusat. Talán elsuttoghatná szenvedélyesen, hogy mert szeretlek. Vagy nevetve otthagyhatná, hogy ugyan mit képzeltél, ostoba leány? Hiszen ez csak játék!
Niké jól hallhatja, ahogy a férfi mélyet sóhajt.
- Nem tudom. Eddigi életem során sok mindent megtapasztaltam. Az élet kegyetlenségeiről, a fájdalomról, a számkivetettségről - nem sorolja tovább, inkább tűnődve hallgat néhány másodpercig. - Te a másik oldal vagy. Éppen ezért érdekes.
Szabad kezével az asztalka felé nyúl. Éppen eléri így a ráhelyezett levelet. Felnyitja, elolvassa.
- Pengeélen táncolsz - ismétli meg az utolsó sort.
*Csak egy dolgot vár ettől a férfitól itt. Miután íly kiszolgáltatott helyzetbe engedte magát keveredni, vagy keveredett akarata nélkül, őszinte választ szeretne kapni, még ha az fájdalmas is lesz. Most, hogy ilyen közel kerültek egymáshoz, egyszerre fél és érzi biztonságban magát mellette. Ez a különös érzés megnyitja előtte az izgalmas szerepvállalás végtelen tárházát. Hogy tudata mostmár kezdi megérteni, hogy egyáltalán nem ismeri ezt a különös férfit. Hogy a szóbeszéd csak ellene irányul, de őt valójában egyikük sem ismeri. Hogy mekkora kockázatot vállal a maszkos azzal, hogy most itt ül. Az ő ágyán. És hozzá beszél. Nem máshoz, hozzá.
Bárcsak tudná, hogy a maszkos mit érez iránta. Vagy érez e egyáltalán valamit. Tud e érezni egyáltalán valamit, azok után, hogy elmondása szerint kiölték belőle az érzéseket.
Bérgyilkos. Mindenki tudja, hogy csak egy gyilkos, egy gyilkos pedig hidegvérrel dolgozik. Akkor ki kell kapcsolnia mindent. Csak ő van, meg az áldozat.
Ebben a pillanatban, mintha Niké nem csak egy préda lenne számára, hanem egyenrangú félként viselkedik vele.
A férfi hangja számára mesemondószerűen tölti be a teret. Mintha minden, olyan régen történt volna, hogy azt már nem elmondani, hanem mesélni kellene. Ekkor ötlik fel benne először... hogy hány éves a férfi?
Mert azzal mindenki tisztában van, hogy Niké igen fiatal, pont ezért is tapasztalatlan, és ügyetlen még kissé. Niké lenne a másik oldal? Nah erre a kijelentésre már ő is felemeli a fejét, így ismét a maszkos szemébe nézhet. Kezei nem mozdulnak viszont, mintha már nem is lennének. Mintha már odaadta volna a maszkosnak, hogy rendelkezzen vele úgy, ahogy neki tetszik.
Niké smaragdzöld szemeiben most mégnagyobb teret hódít a meglepettség, az értetlenség.. a csupa nagybetűs MIÉRT?
- ...Hát úgy enyhíted a múltban ért sebeidet, hogy másoknak okozol sebeket? - kérdezi Niké, még mindig halkan suttogva, és bár valami ismét húzza lefelé fejét, hogy ne kelljen a maszkos szemébenézni amikor választ ad. Még nem mindig tud vele, szemtől szemben beszélni.
Most azonban kitartóan néz... hátha a maszkos szeme elárulja számára, hogy igazat mond, vagy hazudik.
Tényleg érdekes ez a láncolat. Vannak akik kegyetlenül bántak a maszkossal, ezért bérgyilkos lett, egy ölőgép, aki másoknak okoz fájdalmat . És vajon mit érez utána? Bosszuállást? Niké el sem tudja képzelni, hogy ha a maszkos az egyik oldalon, ő pedig a másik oldalon áll ( és fogalma sincs, hogy az ő oldala vajon mit képviselhet a maszkoséval szemben; az ártatlanságot, a fiatalságot, azt h ő nő, vagy hogy az ő élete csupa örömből állna?) hogyan kerülhette egymáshoz ilyen közel?
Aztán előkerül a levél is, melynek most sincs címzettje, csak egy üzenet, egy darab fecnin. Niké a levélre néz, majd ismét a férfira.
- Mi a neved?
A kérdés úgy töri meg a beállt másodperces csendet, mint amikor tavasszal a befagyott tó vize halkan reccseny. Most nagy feladat elé van állítva a maszkos. Ha elárulja nevét, mi biztosítja arról, hogy a lány nem adja őt fel? Bízhat e ebben a tapasztalatlan lányban, aki már mégis, a nőiesség határán van, és felelősséggel bír tettei után? Elmondhat e neki, egy ilyen személyes dolgot magáról... vagy hazudni fog... megint?*
Vége a tizennegyedik résznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó