|
12. fejezet
2010.08.03. 19:50
*A lány nem válaszol a férfi kérdésére. Inkább a sebek mosásával van elfoglalva addig amíg a férfi nem mondja azt a bizonyosat.. Még hogy neki "pasija"? Megdermed és a férfi képéhez vágja a rongyot.*
- Nem a fiúm!*mondja felindulva és kisiet a szobából. Most van ideje a férfinak ledőlni egy kicsit. Pár óra múlva tér vissza, de ez nem jelenti azt hogy arra számít hogy a férfi már eltűnt. Sőt. Egy tálcával érkezik vissza, és még ha osonna is, a férfi akkor is fel fog kelni az enyhe csörömpölésre. Bezárja az ajtót.. (Erim a sarokból figyel), aztán az ágy mellé lép. Nem mosolyodik el, mert a férfi már biztosan felkelt. Leteszi mellé a tálcát amin vidáman gőzölgő leves, kenyér, egy pohár (nem tudni mi van benne) és más melegételhez tartozó evőeszköz van rajta.*
- Jóétvágyat..*fűzi hozzá, ő meg visszasétál az ajtóhoz és onnan figyeli a férfit. Elvigyorodik... most kénytelen lesz levenni a maszkot..*
*Csörömpölésre ébred.. mi a fene ez a zaj?? Felpattan az ágyról, és úgy néz az ajtó felé. Hamar magához tér, és tudatára ébred, hogy hol is van.
A lány belépésekor az ablak mellett áll, kezében a párnával.
Először az illatokat érzi meg.. hmm micsoda fenséges.. és.. milyen régen evett mrá főtt kaját. Hát igen.. 5 éves korában amikor az anyja elé rakta, hogy nah egyél kisfiam.
Gyanakodva néz a lányra, miközben visszaül az ágyra, az ablak mellé. Az ölébe veszi a tálcát, és a leves fölé hajol.. hátha mondjuk kis halálfejek úszkálnak benne. Néhány perces bámulás után azonban meg kell állapítania, hogy ez egy sima leves. Ami nagyon finomnak, sőt melegnek tűnik.
Felpillant a lányra.*
- Kösz.
*Újra a levesnek szenteli a figyelmét. Jobb kezével a maszkja felé nyúl, és az orránál már húzza is lefele, amikor...
Derült égből függöny.  Az ablak mellett ülve az ott lógó függönybe belekap a szél, és a férfi elé löki. Mintha csak el akarná rejteni a kíváncsi szemek elől.
Néhány másodperc, a függöny viszont nem és nem megy odébb. Ha a lány megy oda elrántani, akkor már legaláb fél perc eltelik.
A férfi pedig elégedett képpel néz Nikére. Arcán már ott a maszk.*
- Ah.. ez jól esett.
*Azért valljuk be hogy nem volt semmi csel... sajnos nem jött be. A függöny bezavart, a lány pedig nem sietett oda hogy elrántsa. Ő már csak azt hallja: Jól esett.. odaballag. Azért kissé szomorú képet vág. Elveszi a tálcát aztán a férfira néz.*
- És most menj el.. *még csak fel sem néz a férfira. Szótlanul , kezében a tálcával kilép. A folyosón a gyanakvó Erimbe bukik. A férfinek nagyon gyanús hogy a lány ilyen gyorsan végzett az étellel. Hiszen Niké köztudottan lassan eszik. A lány háta mögé lép és megragadja a karját. Niké ijedten rezzen össze. Erim mögéhajol.*
- A szobádban van igaz? *suttogja a fülébe.*
- .. nem... nincs ott..*válaszolja bizonytalanul Niké, és csak imátkozni tud hogy az a szerencsétlen már elhagyta a szobáját.*
- Nincs??? Hát akkor megnézem..*mondja a férfi és feltépi a szoba ajtaját. Niké összeszorítja a szemét is, azért leviszi a tálcát, majd csalódottan tér vissza a szobájába.*
*Nem igazán érti, mitől szontyolodott el ennyire a lány. Feláll az ágyról, és az ablakpárkányra lép. Éppen ekkor hangzik fel Erim hangja a folyosón.
A férfi egy pillanatra még arra néz, de aztán kimászik a tetőre. Kicsit lassabb a mozgása, mint egyébként.
~Túl gyorsan ettem..~
Nyögi maga elé elhalóan. De nem tehet róla.. olyan régen evett már ilyen ételt.. sőt látni se látott már nagyon rég. Hát igen.. egy jó 15 év eltelt már azóta.
Kiül a tetőre emészteni, és csak egy óra múlva hagyja el a házat. Jól megszokott padlására húzódik fel, és ott tölti most az éjszakát. Semmi idegtépő meló.
Szervezete így sincs hozzászokva ahhoz, hogy este aludjon. Ráadásul még álmodik is..
Kora hajnalban kel, kikerekedett szemekkel, levegő után kapkodva.
~Ilyen nincs..~
Leoson a padlás alatti házba, aminek a fürdőszobáját már jó ideje használja. Persze a tulaj ennek egyáltalán nem örül, viszont a kéretlen betolakodó ellen semmit sem tud tenni. Egy idő után meg is békélt vele, amikor havonta egy zacskónyi pénzt talált a csap mellett.
Most is oda megy le mosakodni, majd vissza fel a padlásra. Pergament kerít elő, és tollat. Ideje levelet írni az ő tündérkéjének.
"Ma veled álmodtam. Elmondom mit.. "
És innentől kezdve egy hosszú levél következik, mely az álmáról szól. Vagyis hogy milyen szenvedélyesen szeretkeztek is ők. A férfi pedig nem sajnál időt, perverzséget, mindent leír. Nehogy a lány bármiből is kimaradjon.
Miután befejezte, megcélozza azt a bizonyos házat. A szembeni tetőn üldögél, és várja, hogy a lány felébredjen. Ágya mellett ott a friss levél.. a férfi pedig semmi képpen nem mulasztaná el azt a részt, amikor a lány elolvassa.*
*Erim nem találja ott a férfit. Niké megnyugszik, a férfi pedig megesküdve rá hogy a maszkos itt járt.. kitrappol. Niké nyugtalanul alszik az este. Egyre jobban fél Erimtől, azoktól amiket tesz. Mintha csak kém volna.. utána kémkedik. A maszkosra gondol.. mostmár valóban nem tudja mit érez iránta. Gyűlöli-e még egyáltalán? Reggel a levél kissé meglepi. Azt hitte, ha a maszkos szeretne valamit, mostantól közli vele szemtől szemben. De mit is akarhatna tőle? A levélhez hozzá sem nyúl. Úgy megy a tükre elé. Leroskad előtte.*
- Mit akarhat... pont..tőlem?*mondja nagyon szomorú hangon. A tükörből visszanéző lány nagyon szomorúnak látszik. Visszapillant a levélre. Feltápászkodik a földről, a levél felé nyúl. Kibontja... Hiába keres.. virágot ezúttal nem talál. Rossz előjel. Elkezdi olvasni a levelet. Teljsen ledöbben, már az elején. Nem tudja mihez kezdjen, vagy hogy kellene ezt most viselnie. A férfi ocsmány perverzsége olyan szinten visszataszítja, és mégis, arca kipirul, szíve hevesebben dobog. Megremeg a kezében a levél. Amint olvassa, szinte érzi a férfi érintését a bőrén. A számára teljesen ismeretlen dolgok felsorakoztatása felkelt benne egyfajta érdeklődést. Miből maradt ki az elmúlt körülbelül 18 évben? A levelet nem olvassa végig, egyszerűen képtelen rá. Már a közepén muszáj leülnie az ágyra. Ez a maszkos csak játszik vele.. lehet nem is álmodott vele, ha álmodott is volna, biztosan nem ilyet! Különben is, mi ez?! Az a fajta perverz erőszak amit Erim gyakorolt rá... Átfutja testét a libabőr... Undorodni kezd. Sietősen kapkodja magára ruháit és hagyja válasz nélkül a levelet. Mit írhatna rá? Egész estig nem tér vissza, a boltban nincs, talán a sétálni indult a városban. Gondolataiba mélyed, próbálja megérteni a férfiakat.*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó