|
10. fejezet
2010.08.03. 19:43
*A lány a papírra néz, és olvassa. A férfi egy apró mosolyt láthat a lány arcán, aztán hogy hirtelen eltűnik, utánanéz. A párkányon ékszer csillan, tekintete most lentebb siklik. Kinyitja az ablakot és kinyúl érte. Hiába is keresné a férfit, túl sötét van. Ujjai között megcsillan az ékszer. Lassan becsukja az ablakot, közben az ékszert nézegeti. Nagyon szép! Miután a rózsát kiszedte belőle , tükre elé megy, és felveszi az ékszert. Pár percig csak nézegeti, aztán papír után nyúl és írni kezd.*
" Azt hittem meghaltál. Gyönyörű ez a nyaklánc... "
*Többet nem ír. Valahogy képtelen rá. Még az is lehet hogy csak álmodta. De akkor mi magyarázza a nyakában csillogó nyakláncot? Lefekszik, de még hosszú ideig nem alszik el. Azt már tudja, hogy a nyakláncot rejtegetnie kell a kereskedők elől, gyanút fognának, annak nem lenne jó vége.*
*A válasz a hajnali órákban érkezik csak. Szokásához híven a lány írása alá firkantja a válaszát.
"Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen."
Mint ki jól végezte dolgát mászik ki az ablakon. Nem megy messzire, csupán a bolt bejáratáig. Ott a levélládába dob egy borítékot, és egy kis zacskót.
"20 darab fémnyílvessző. Piros kendős pasasnak. Holnap délre."
A zacskóban pedig jó adag aranypénz bújik meg.*
*A lány ismét reggel olvashatja a választ. Elmosolyodik. Reggel úgy öltözködik hogy a ruha valamelyest takarja a nyakában levő ékszert, vagy ne keltsen nagy feltűnést. A levelet az öreg találja meg a kis zacskóval együtt. Ha reggel találta meg, ezt tegnap dobhatták be, vagyis mára kell a rendelés. Sajnos nincs elég fémnyíla a raktárban így Erimet és Nikét küldi el már kora reggel hogy még időben visszaérjenek. Erim az út közben folyamatosan próbál minél többet megtudni a lánytól. Mi történt vele az utóbbi napokban? Miért lett ennyire bezárkózott? Niké viszont ma már egy hajszálnyival boldogabban, de folyton kicsúszik a válaszadás alól. Amíg az árura várnak, Erim meggondolatlan dolgot tesz. A fa alatt várakozó Nikéhez lép, elég közel.*
- Aggódom érted..
- Nem szükséges..*mondja Niké és hátrál egy lépést, de nekiütközik a fának.*
- Én mégis aggódom érted..*nyúl az arca felé, és végigsimít a haján.*
- Erim.. *kezdi a lány.*
- Féltelek Niké...
- Erim ne...*egyre szűkösebb közöttük a hely. A lány nem tudja mire vélni a fiú közeledését. Próbál kicsúszni a kezei közül, de Erim elkapja a karját. Teljesen véletlenül csattan el a csók.. A lány számára teljesen ismeretlen dolog. Meglepődik, és egyben undorodni kezd a férfitól. Teljes erejéből a férfi vállára vág. Erim mintha egy vödör vizet kapott volna a nyakába. Elengedi a lányt, aki közben elszalad.*
- Niké! Niké várj!*kiált utána majd a nyomába ered, de hamar feladja.*
- Niké ne haragudj!*kiáltja utána. Közben megérkezik a rakomány.*
*Az úton egy szót sem szólnak egymáshoz. Az öreg egyből leszűri hogy valami történt az úton.. dél körül érnek vissza, talán már a megrendelő is a boltban van. Niké lép először a boltba.*
- Hol a...
- A fiadat kérdezd..*válaszol Niké hidegen és a szobájába menekül.*
*Az öreg meglepődve néz a később belépő fiára.*
- Mi történt veletek?
*A fiú nem válaszol.. aztán nagy szünet után mégis.*
- Elvetettem a súlykot..*mondja leszegett fejjel, és a pultra rakja a kért fémnyílakat.*
*Ezalatt Niké azon gondolkodik amit még annó a maszkos írt. Hogy Erim belé van zúgva.. lám ez is beigazolódott. Aztán a csókon, ami számára egyáltalán nem volt örömteli, sőt undort váltott ki belőle. Ezek után Erim szemébe sem mer nézni, és messziről elkerüli.*
*Pontban délben nyílik a bolt ajtja. A belépő férfi semmit sem tett azért, hogy ne ismerjék fel. Vagy legalább ne rögtön szúrják ki. Mondjuk miért is tett volna? Hiszen a legutóbbi tettes sem ő volt, amit rá kentek. Ami meg ő volt, az meg nem tudták rá kenni. Ilyen egyszerű ez.
Az érkező tehát szokásos fekete maszkját, szürkés arcába hulló haját, vörös kendőjét, fekete ruházatát viseli.
Körül se néz, egyenesen a pulthoz lép. Mivel hirtelen senkit se lát ott, lecsapja rá a kezét. Hátha meghallja valaki. Mondjuk..
Elvigyorodik a maszk takarásában, de továbbra sem mozdul a pult közeléből.*
*Az öreg nem tudja mire vélni fia válaszát. Annyira nem hogy utána siet és faggatja. Mégis mit ért az alatt hogy elvetette a súlykot? Talán megbántotta a lányt? A boltban így senki sem marad, amikor a vendég megérkezik. Niké szobájából viszont szinte tökéletesen lehet hallani a bolti zajokat. A hang... talán.. ismerős lehet neki, most mégsem ezért megy le a boltba. Nem akar ilyen egyszerűen megfutamodni. Megmutatja Erimnek hogy egyáltalán nem érdeklődik iránta, átnéz rajta mintha ott sem volna. Lassan leballag a boltba. Fel sem néz eleinte a vevőre.*
- Megköszönném ha nem verné szét a pultot..*mondja de nem megróvón, inkább kissé fáradt hangon.*
- Mit adhatok..?*és csak akkor néz fel a férfira. Egy percig nem hiszi el amit lát. Niké, bár az utóbbi időben eléggé belezavarodott abba hogy mit is érez pontosan a maszkos iránt, most hirtelen megkerüli a pultot. Mellé siet és megragadja a karját, úgy húzza el a pulttól távolabb. Közelebb hajol hozzá, és hadarva kezd el beszélni.*
- Megőrültél?! Nem jöhetsz csak így ide! *Niké tisztán emlékszik a plakátra amit a testvére mutatott. Lehet hogy a gyilkost elkapták, és azóta kivégezték, de a maszkost is körözik! Ez teljesen biztos! Ha az öreg észreveszi, hogy itt van, távozása után felhívja az őrség figyelmét hogy legközelebb elkapják. Legalábbis így gondolja Niké. Azért a lány szavaiból az is lejön, hogy aggódik a férfiért, nem akarja hogy elkapják.*
- Ha csak azért jöttél.. mert beszélni akarsz velem.. beszéljünk.. de ne itt!*kéri, majd elengedi a karját, és távolabb húzódik. Ha a férfi figyel, most egy pillanatra szembetűnhet neki azaz ékszer, amit ő adott a lánynak. Ott van a nyakában.*
*Érdeklődve figyeli ahogy a lány lejön a boltba, és rá se néz. Ezek után már azt figyeli, hogy mikor fogja észrevenni, és akkor mit fog reagálni rá.
Hamarosan ez is bekövetkezik. Niké döbbenten nézi a férfit, míg az oldalra billenti a fejét. Azért ennyire nem kellene meglepődni. Máskor is jött már be a boltba valami fegyverért.
Ahogy a lány megragadja a karját és távolabb húzza a pulttól elgondolkodik azon, hogy vajon most akkor mi van?*
- Megőrültem?
*Visszhangozza enyhe döbbenettel a hangjában.*
- Miért őrültem meg?
*Néz le a lányra kíváncsian.*
- Beszélni a szobádban is tudok veled, viszont ott nem vehetek 20 db fémnyílvesszőt.. Csak egy ártatlan vevő vagyok, kisasszony..
*Mosolyodik el vidáman.
A lánytól távolabb eső kezével hirtelen hátra nyúl, majd előre, a hosszú barna haj felé. Nem támadó jeleggel, csak gyorsan, hogy ne akadályozhassák meg a műveletben. A lány hajába tűz egy fekete rózsát, amit aztán elégedetten szemlélget.*
- Jól áll neked.
*Mondja, de tekintete újra a pult felé siklik.*
- Nah.. kiszolgász?
Vége a tizedik résznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó