A napok mind ugyan olyanok lettek. Miya új életet kezdett Cho Sun néven. Egy sokkal keményebb életet, melyben nem létezett szerelem. A kuncsaftjai mind egyformának tűntek előtte. Mindegyiket gusztustalan disznónak tartotta, hogy az ő testén élvezkednek. Volt, hogy egyszerre több férfit kellett kielégítenie. De mindig ott motoszkált fejében Lora mondata. Az, hogy sosem tudhatja végül melyik fogja szabaddá tenni. És teltek a  hónapok... és teltek az évek is.. és Cho semmire sem emlékezett az előző életéből. És már ha akart volna sem tudott rá emlékezni. A krancsba lányok érkeztek.. és lányok mentek el. Akik elmentek, már végleg szabadok. Ők lettek a példaképei. Mert ők meg tudták csinálni. Tűrtek.. hogy végül egy jobb jövőben élhessenek.

Azon az estén az ég igazán szép tiszta volt. Cho a krancs épülete előtt folyó patak partján üldögélt és lábát a hűvös vízbe lógatta. Minden csendes és békés volt. Ma csak néhányan maradtak az épületben.. a legtöbben "szolgálatban" voltak.
Háta mögött autó zaját vélte felfedezni. Biztosan egy újabb pénzes férfi, aki egy kis szexre vágyik... - gondolta Cho. És jól gondolta... mert hamarosan már fel is hangzott a házvezető kiáltása:
- Cho! Gyere be azonnal!
Ilyenkor mintegy sorfalat álltak a folyosón, a kuncsaft meg végignézte, végigtapogatta őket, mint valami portékát. Megnézte a  mellüket, a feneküket, az arcukat, a hajukat. Cho ezt a rituálét egyenesen megalázónak tartotta. Mások illegették magukat, hogy őt válassza végül.. és ha lehet, megvásárolja a gazdától. Cho-ra többször rászólt a házvezető, hogy miért nem próbál kicsit szebben öltözködni, amikor idehaza van.. hogy miért nem próbálja felhívni magára a figyelmet. De Cho nem válaszolt soha. Ezen az estén a férfi nem volt se nem kövér, se nem bajszos. Nem bűzlött piától, és dohányszagtól sem. Ez a lányoknak ugyanúgy feltűnt, mint Cho-nak. A lányok egy ilyen partit semmiért nem hagytak volna ki, így még szélesebben mosolyogtak rá... még kedvesebben illegették magukat. De Cho nem.. ő csak állt, és néha egy -egy érdeklődő pillantást vetett a fiatal férfi felé.

A férfi észrevette az "oda nem illő" szépséget. Elé sétált a lányok előtt elhaladva, majd szembeállt vele. Cho mereven a földre szegezte a tekintetét. A férfi nem nyúlt hozzá, mint azt Cho várta.. nem emelte fel a fejét állánál fogva... csak állt ott előtte.
- Ő mennyi? - kérdezte a férfi. Hangja mély volt.. kedves.. Cho szeme megrebbent, de akkor sem nézett fel a férfira.
- Ő? - kérdezett vissza a házvezető. - Talál itt magának jobbatt uram.. ajánlhatom esetlen Ko Shee-t - húzta ki a sorból az említett lányt a házvezető és tolta a férfi felé.
- Mennyi? - ismételte meg a kérdést a férfi, még mindig Cho-t nézegetve.
- Nos.. 100 ezer won-ért egy éjszakára..
- Rendben van..
- Mi? - Cho csak most kapja fel a fejét. Ez azt jelenti, hogy a titokzatos idegen megvásárolta őt egy éjszakára?
- Ne ellenkezz Cho.. inkább szedd össze a holmid és indulás.. -torkollja le a házvezető.
Cho nem ellenkezik... elindulna, hogy összeszedjen mindent, de a férfi megragadja  a akarját.
- Nem kell hoznod semmit...
- Dehát..
- Induljunk.. - és a férfi kézen fogva kivezeti őt a házból. Cho a férfi válla fölött lopva hátratekint a lányokra. Írígységet olvas le arcukról, amiért a titokzatos férfi őt választotta. Lora viszont kacsint neki.. és ismét eszébe jut.. lehet, hogy ez a férfi fogja őt megváltani?

Az út nyomasztó volt kissé számára. A férfi egy szót sem szólt hozzá, sőt, még csak rá sem pillantott. Cho valamiért úgy érezte, a férfi nem is igazán érdeklődik iránta. Nem értette, miért vásárolta meg mégis egy éjszakára. Mivel a férfi nem tűnt beszédesnek, ezért kinézett az ablakon. Azon át bámulta az elsuhanó fákat, épületeket. A várost elhagyták, és idegen tájra gurultak, mely Cho számára ismeretlen volt. A környezet errefelé sokkal békésebbnek tűnt, mint a városban. A ház, amihez igyekeztek, pedig hatalmas volt... és messziről kérkedett pompájával. Hát lám.. ennek a férfinak sok pénze van.. nagyon sok.
- Megérkeztünk.. - mondta a férfi és segített kiszállni a kocsiból Cho-nak.
Cho nem leplezte csodálatát a ház iránt. Valóban... gyönyörű volt.
- Gyere..-a férfi megfogta a kezét, és bevezette a nagy házba. Odabent elég nagy csend fogadta őket. Ez már inkább nyomasztó volt. Nem álltak meg a nappaliban, hanem a férfi egyenesen felvezette a nagy lépcsőn, amin természetesen bársonyszőnyeg futott annak rendje módja szerint. Az egyik szobába vezette, majd becsukta maguk mögött az ajtót. Cho a szoba fényében most vette először szemügyre a férfit.

Fiatal volt, magas, sötét rövid hajjal, és sötét szemekkel. A teste sportos, elég izmos, és járása gyors. Érzelmei nincsenek az arcára írva, és ez kissé zavarja Cho-t. Fogalma sincs róla, mi járhat a fejében.
- Hát akkor.. - kezdi Cho- Hol szeretné csinálni?
- Mire gondolsz? - kérdez vissza a férfi szinte már nevetséges naivsággal. Cho felkacag, és szája elé kapja kezeit.
- Ugyan már.. ne nevettessen.. - nyöszörgi kuncogva - azért vett meg egy éjszakára, hogy lefeküdjön velem. - Nem kérdésnek szánja, hanem kijelenti, teljes magabiztosággal. Majd leül egy kényelmesnek tűnő kanapéra és csábosa keresztezi lábait, ahogyan a lányoktól elleste.
- Miből gondolod ezt? - kérdez vissza a férfi szokatlanul nagy komolysággal hangjában.
Cho-t ez elbizonytalanítja.
- Hát.. a krancsban olyan lányok vannak...
- Olyanok? Olyanok.. mint te? - lép most közelebb a férfi Cho-hoz, miközben tölt magának egy pohár bort.
Cho arcát ellepi a pír, de azért állja a férfi tekintetét.
- Hogy hívnak? - kérdezi a férfi.
- Cho Sun.
A férfi belekortyol a borba majd ízlelgeti... vagy talán a lány nevét ízlelgeti..?
- Hmm... Szóval Cho..?
- Igen. - felel Cho és elmosolyodik.
- Kinyögi végre mit szeretne tőlem? - kérdezi a lány kissé türelmetlenül.
A férfi aprón elmosolyodik, majd leteszi a boros poharat a kezéből a kis kerek asztalra.
- Hát persze.. nos.. beszélgetni.
- Beszélgetni?? - Cho mindkét szemöldöke felszalad. - Mégis miről? - háborodik fel.
- Arról, hogy hogyan kerültél a krancsba.
Cho nem érti ezt az egészet. Már régen a férfi farkán kellene csüngenie, vagy hasonlók.. de ez a férfi olyan más.. annyira más. És lerí róla, hogy egyáltalán nem akar hozzáérni, egy ujjal sem.

- Miért érdekli ez magát?
- Kérlek ne magázódj... a nevem .. Tor..
- Tor? Ez valami fedőnév? Mert ilyet még soha életemben nem hallottam..
- Igen.. valami olyasmi.. szóval? Hogyan kerültél a krancsba?
- Hát.. Megvásárolt a gazda, úgy mint a többi lányt.
- A szüleid meghaltak?
Cho-t zavarbaejtik ezek a kérdések... honnan tudja? Hiszen semmire sem emlékezik... semmire... 
- Igen. - válaszolja az egyszerűség kedvéért.
- Hogyan? - feszegeti tovább Tor.
- Úristen! Nem mindegy az magának??!! - fakad ki Cho.
- Tor. -helyesbít a férfi.
- Tökmindegy... most meg akar dugni, vagy bájcsevegni fog egész éjszaka? - szalad ki a száján.
Tor egy ideig csak nézegeti a lányt. Mintha szomorú lenne.. az arca.. amiatt, amit lát.
- Akkor menj haza... a sofőr visszavisz.
- Most meg miért mondja ezt? Talán megsértettem valamivel?
- Nem dehogy.. inkább én kérek tőled elnézést, amiért megsértettelek..
Cho dühös pillantást vet a férfira, amjd feláll a kanapéból és egyenesen az ajtónak indul. De félúton megáll és visszafordul. A férfire néz. Az csak ött ül, a földet bámuéva, kissé megtört testtartással. Cho elszégyenli magát, amiért ilyen gyerekesen viselkedett, és visszaballag a férfi mellé.
- Csak beszélgetni akar? - kérdezi mostmár sokkal nyugodtabb, kissé félénk hangnemben.
- Csak beszélgetni.. - helyesel a férfi.
- Miért velem? - kérdezi Cho.
A férfi felemeli tekintetét a földről és belenéz, azokba a gyönyörű barna szemekbe. Hogy lehet az, hogy Miya nem emlékezik rá? Hogyan felejthetett el mindent és mindenkit, vele együtt ő magát is? Miért ilyen kegyetlen a sors? Vajon be kellene neki vallania, hogy ki ő? Hogy egykor mennyit jelentett neki? El kellene mondania, hogyan ismerte meg? A borzasztó körülményeket, ami közül megmenekítette? Fogalma sincs róla mit tegyen, de a szíve azt súgja: Ne! Miya mindenre emlékezni fog.. csak idő kérdése. De most nem futhat el gyáván.. itt kell lennie mellette. Meg kell vásárolnia a gazdájától, hogy szabad lehessen. De előbb el kell nyernie a lány bizalmát.. ismét.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.