|
XVII. rész: Kenhon története
Johnny az asztalnál ült és dohányzott. A sakktáblát nézegette. Azon töprengett, hogy most biztos lejátszana egyet Alexxel, a tét meg a kis Ohira lány lenne. Ha már a főnök úgy is szajhát csinál belőle... akkor nehogy már nekikne járjon ki egy kis élvezet. De várjunk csak... hiszen itt van Kenhon.. Az utóbbi napokban, mióta kiderült, hogy a főnök fia, gyökeresen megváltoztak körülötte a dolgok. Harison próbál neki mindent megadni, elmagyarázni, éreztetni vele, hogy utána neki van itt a legtöbb joga. De egy játszmára be lehetne fogni.. igazi ellenséget lát benne, így még élvezetesebb lenne ha győzne... győzne és úgy megdugná azt a kis ringyót, hogy Kenhon kaparja a falakat féltékenységében. Nagy szerencséjére Kenhon-nak pont arrafelé volt dolga.
- Hé, öcsi! Nem játszunk egyet?
- Most nem érek rá Johnny... - válaszolta Kenhon kissé türelmetlenül.
- Ne csináld már, öregem.. figyu.. tudom a drogot te nem csipázod, szóval mi lenne, ha a kis Ohira lány lenne a tét?
Kenhon megtorpant, és Johhny felé fordult.
- Te nem vagy eszednél.. - jegyezte meg Kenhon.
- Ugyan már! Csak egy játszma.. és ha te nyersz, akkor tiéd a lány, ha meg én, akkor meg az enyém.
- Mit értesz azon, hogy tiéd, meg enyém?
- Ne csináld már öreg.. - nevet fel Johnny - Az a kislány nyílvánvalóan még szűz...
- Hozzá ne merj érni! - szorítja ökölbe a kezét Kenhon.
- Ha megnyered a partit.. akkor lehet róla szó. Más egyébként meg én agyaltam ki, hogyan hozzam ide, úgyhogy minden jogom megvan hozzá!
Kenhon nem szeretett volna sokáig itt vitázni ezzel az aljas szemétládával. Jobbnak látta, ha belemegy az alkuba.
- Jól van.. - és leült az asztalhoz. A sakk bár sosem volt az erőssége, a lépéseket ismerte. Körülbelül fél óráig játszottak, amikor Kenhon elég ügyeset lépett. Johnny nem hagyta magát egykönnyen legyőzni, mégis sikerült neki veszíteni.
- Gratulálok öcskös.. szép munka.. - csak ennyit mondott, majd elpakolta a táblát és felszívódott. Kenhon dobogó szívvel sietett a lányhoz, hogy végre elmondjon neki mindent .. elejétől a végéig.
Az ajtó lassan nyílt ki, és Miya azt hitte ismét csak rémeket lát. Nagyokat pislogott, és összehunyorította a szemeit. Nagyon meglepődött azon, amit látni vélt.
- Kenhon..? - suttogta, majd egy erőtlen mosoly szaladt át az arcán. Végre.. Végre megmenekítik innen, és mindennek vége. Vége a rossz álomnak. Kenhon majd kiviszi innen.
- Hogy kerülsz ide? Értem jöttél.. ugye értem jöttél?
Kenhon összeszorult szívvel néz le a lányra. Halkan becsukja maga mögött az ajtót, majd leguggol mellé, és felemeli a fejét, állánál fogva.
- Miya.. - kezdi - annyira sajnálom..
- Hol voltál eddig? - suttogja Miya. - Hanato elvitt magához.. nem láttalak nagyon rég.. hol voltál?
- Csss... ne beszélj.. erőt kell gyűjtened. Valami nagyon fontosat kell elmondanom neked..
Miya nem értette, mi lehet annál fontosabb, hogy elrabolták, és fogvatartják egy régi raktárépületben. Kenhon letelepedik a lány mellé, hátát a falnak veti, és nagy levegőt vesz.
- Az apádat.. megölték.
- Mi?.. - Miya most először kezd hinni a fülének. - Kicsoda?
- Harison.. az apám...
- Mi? - Miya mostmár semmit sem ért. - Miről beszélsz Kenhon? Miket hordasz itt össze?
- Jól van.. elmondom... az elejétől.. de tudnod kell... hogy én is csak nem rég óta tudom, mi az igazság.
Körülbelül.. 20 évvel ezelőtt... volt egy nagyon szép nő.. a neve Sun Mi volt. Két férfi is a lábai előtt hevert.. az egyik az apám volt, Harison, a másik a te apád.. Watayo... Sun Mi sokáig két tűz között táncolt, majd végül apámat választotta, nemsokára rá pedig várandós lett velem. Watayo sokáig nem nyugodott bele, hogy élete szerelme mással legyen boldog, és ott ártott a szüleimnek, ahol csak tudott. Tönkretette Harison üzletét, és elrabolta a feleségét és a fiát. Sun Mi megszülte a gyereket.. de Watayo nem bírta elviselni, hogy másnak a fattyát nevelje fel, és a gyereket elszakította az anyjától. Nevelőszülőkhöz adta. Sun Mi nem sokkal ezután tejlázban, és rettenetes fájdalmában megbetegedett és meghalt. Watayo pedig másik nő után nézett.. így ismerte meg anyádat, aki semmit sem tudott Watayo piszkos múltjáról. Watayo titokban tartotta, hogy Sun Mi fia kinél van.. nem akarta, hogy Harison megtalálja a fiát, mert Harisont okolta a nő haláláért. Aztán anyád meghalt... ártatlan volt. De Harison megtalálta a módját, hogyan álljon bosszút apádon. Mérhetetlen haragjában megölte a nőt, és... apádat is megölte. Miközben rendületlenül kereste a fiát.. és rátalált. A nő, aki engem nevelt.. ugyancsak meghalt... Miya.. ez a konfliktus az apád és az én apám között... már rengeteg életet követelt...
Miya szótlanul hallgatta a történetet, és fel sem tudta fogni, hogy ez azt jelenti, hogy Kenhon.. az ő apja gyilkosának a fia..
- Ki mondta ezt neked? - kérdezi végül.
- Miya.. az apám nem nyugszik, amíg be nem fejezi, amit elkezdett.. te is szerepelsz a terveiben, de nem engedem, hogy bajod essen...
- Ugyan mit számít már mindez Kenhon?! - tör ki végül Miya. - Apám meghalt... nincs aki fizessen neked a jótékonykodásért !! - könnyei is elindulnak. - Miért van az, hogy engem folyton mindenki csak meg akar védeni... de sosem sikerül? Miért vagy még itt egyáltalán??!!! Hogy végignézd ahogyan szenvedek??
- Miya hallgass meg.. - próbálja megfogni a lány kezeit, de az elhúzza tőle.
- Ne érj hozzám!! Hagyj békén!
- Miya kérlek.. segíteni akarok!
- Segíteni?! - sírja Miya - akkor miért nem akadályoztad meg apádat?? Mi??
Kenhon összeszorult szívvel nézi a zokogó lányt. Bárhogyan is történt, az apját már nem tudja visszahozni... pedig megtenné, annak ellenére, hogy az a gazember mennyit ártott az igazi családjának. De Miya könnyei... semmi másnál nem lehetnek szívszorítóbbak.
- Beszélek apámmal... hogy téged eresszen el..
Miya nem válaszol. Hanato volt az egyetlen aki szerette őt.. mert Kenhon is magárahagyta őt. Hanato sosem tett volna ilyet... Hanato majd eljön.. és kimenekíti ebből a pokolból...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó