A nőre egy kis földbevájt kunyhóban találtak rá. Napok óta nem evett, nem ivott, éppen hogy csak magánál volt. Harison emberei fellocsolták az asszonyt, és kikaparták a lyukból, ahol isten tudja mióta tartották már bezárva. A fogvatartók néhány napja menekülhettek el, mert még friss nyomok utaltak egykori jelenlétükre. Az asszony viszont teljesen megnémult. Egy büdös szót nem tudtak kiszedni belőle Harison emberei. Kocsiba ültették, és a raktárépület felé vették az irányt. Az asszony csak nyöszörgött,és bámult kifelé az ablakon, mint egy halálra rémisztett őzgida. Fogalma sem volt, mi történik körülötte. Egy napon fia eltűnik, aztán izmos, erős, fegyveres férfiak törnek rá a lakásában, és fogvatartják egy földalatti bungalow-ban. Most pedig elhurcolják, az ég tudja hová. Ő nem szeretne mást, csak látni a fiát, tudni, hogy épségben van. Tegyenek vele bármit, de a fiát ne bántsák.

Három óra kocsikázás ebben a döglesztő melegben éppen elég ahhoz, hogy szinte teljesen elveszítse az eszét, és mire megérkeznek a raktárépülethez, már alig alig lélegzik.

- Hol van az az asszony? - biceg ki az ajtón a Főnök.
Az autóból kiszállva a nőt két oldalról is támogatni kell, hogy valamiképp megálljon a lábán.
- Kísérjék be a hűvös szobába, és adjanak neki vizet! - Csoda, hogy életben van.. felőlem aztán meg is dögölhet, csak nyögje ki előtte, hol van a fiam.

Kenhon a saját vérében feküdt, úgy, mint egy krumplis zsák. Johnny kevély büszkeséggel szemlélte művét. Imádta ezt a munkát, ezt a részét különösen. Látni, ahogy az ember kiszolgáltatva fekszik előtte, és szenved, és senki sem jön aki megmentse. Felejtsd el a könnyű, békés halál fogalmát, ha Johnny-val találkozol, és az ég irgalmazzon neked.
Kenhon erősen összeszorította fogait minden egyes ütés alkalmával. Egy képet látott csak maga előtt, egy álomképet, mely némikép enyhítette a fájdalmát. Az anyját látta, aki boldogan, biztonságban ült a nagy karos székben, és krumplit pucolt. Teste összerázkódott, amikor a pálca ismét csattant a bőrén, és szeméből kövér könnycsepp indult útjára, lemosva mocskos arcáról a vért.
- Nesze te gané! - püfölte Johnny - Ezt érdemled.. nesze!
Kenhon összeszorította szemeit is, minden izma megfeszült.
- Még mindig nem nyírtad ki? - az ajtó kinyílt, árnyékában Alex. - Jajj Johnny, miért nem intézed el ketaminnal? Százszor egyszerűbb.. Nincs vele annyi meló, és nem tapad vér a kezedhez.
- Ne szólj bele, te baromarcú! - ordítja a képébe idegesen.
- Te arra izgulsz ha láthatod, hogy döglődik? - húzza tovább az idegeit -Baszod.. de egy beteg fasz vagy te..
- Kussolj!!
- Jól van na.. haver.. nyugi van. Csak azért jöttem, mert meghozták az öregasszonyt.
- Miféle öregasszonyt? - áll le a kínzással Johnny. - Jaa.. tudom.. - kap észbe, majd ismét Kenhonra néz.
- Kapsz egy kis szünetet kis köcsög..
Kenhon felpillant a két távozóra, majd mélyebb levegőt vesz.
Ketamin? Tehát jól sejtettem. Ezek is drogban utaznak, és Ohira is abban utazhatott, ezért lett "nem kívánatos". De hogy jön a képbe a nő, akit emlegettek? Valami gyerekről is beszéltek, akit a nő nevelt.. A főnök fia. Mi történt a főnök családjával, amiért vérbosszút fogadott?
Gondolatmenete itt megszakad, ugyanis zajok szűrődnek be a folyosóról. Csoszogáshoz hasonlít legfőképp. Próbál az ajtóhoz közelebb kúszni, hogy kilessen alatt. Ehhez minden erejére szüksége van, ami nem túl sok, figyelembevéve, hogy napok óta nem evett. Keserves fájdalommal, nyögések kíséretében megközelíti az ajtót. Még van ideje.. a kintiek lassan haladnak, talán még odaér.. Újabb erőfeszítés, karjaival előre húzza magát, lábával megpróbálja megtolni egész testét. Teljesen a földhöz simul, kipillant az ajtó alatt. Elkésett... Csak távolodó árnyékokat lát.
- Istenem... segíts.. - nyöszörgi, és félrehúzódik az ajtó elől.

- Mondja el, hol van a fiam! - Harison türelmetlenül markolássza abotja végét. Amint látja, hogy a nő nem mond semmit, csak nyöszörög, kelletlenül hozzáteszi - ..kérem.
Percek telnek el csöndben. A főnök akárhogyan kérdezi a nőt, az nem válaszol, csak pillog erre arra.
- Ez a nő néma? - kérdezi néhány perces próbálkozás után a főnök Alextől.
- Nem tudom..
- Talán.. ez.. - vesz elő egy éles pengéjű kést a főnök a fiókból - majd megereszti a nyelvét..
- Hagyd főnök.. - mondja Alex és elővesz egy stukkert a zsebéből. Erőszakosan a nő fejéhez nyomja. - Beszélj te ribanc! - ordít rá.
A nő sírvafakad. Szemeiből megindulnak a könnyek, és teljesen eláztatják az arcát.
- Jajj ne.. - fogja a fejét a Főnök. - Nem bírom a hisztit..
DURR!!

A nő élettelenül ledől a székről. A főnöknek enyhén leesik az álla.
- Mi a.. - kezdi - Ki mondta neked, hogy lődd le te fasz!?
- Én azt hittem...
- Mit hittél?
- Hogy a Főnök nem bírja a ... hisztit.. - kezdi magyarázkodva Alex.
- Most hogy fogja elmondani, amit tudott, mi!!??? - tör ki a főnök. - Te idióta!. Ez a nő tudta egyedül, hova a picsába tűnt a fiam, te meg lelőtted!!
- Én csak..
- Gondolod ezután meg tudok bízni benned? Gondolod ezután rád merek bízni bármit is?
- Sajnálom Főnök.. és csak..
- Sajnálhatod is! Lőjétek le!
- MICSODA?!! - lepődik meg Alex és megfordul a tengelye körül.- Ne tegyétek.. véletlen volt.
- Mire vártok, lőjétek le!!!
- Anyátokat! - ordítja Alex és ő is fegyvert emel.
DURR!!

- Nah.. ilyen az amikor jelt adok. - mondja a főnök majd a többire néz.
- Takarítsátok el innen ezeket...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.