|
III. rész: Miya kívánsága
*Miya a szobájában üldögélt, egy könyvet fogva a kezében. Hiába próbálta elütni az időt olvasással, rémesen unatkozott. Talán át kellene hívni a barátait, csak az a baj hogy az nem nagyon van neki.. Teljesen elkeserítő a helyzet. Az ember azt hinné, egy ilyen gazdag lánynak mint ő, mindene megvan. Hogy mindenki olyan akar lenni mint ő.
Miya-nak érdekes csak az jut eszébe, hogy milye nincs... Nincsenek barátai, mert nem járhat el egyedül sehová. Még csak egy számítógépe sincs, ahol virtuális barátokat szerezhetne. 18 éves, és fogalma sincs a szerelemről. Az anyja is magára hagyta.. Úgy érzi magát, mint egy arany kalitkába zárt madárka, akiért senki sem jön, hogy megmentse.
Még csak azt sem tudja, hogyan néz ki a testőre.. Ha megpróbálna megszökni, vajon közbeavatkozna? Mi lenne, ha kimászna az ablakon? Nah igen de aztán hova tovább? A harmadik emeleti erkélynél tovább nem jutna..
Már pedig ez így nem mehet tovább.. Megkeresi azt a testőrt, és közli vele, hogy nem tart igényt a szolgálataira. Aztán meg elmegy innen, és élvezni fogja az életet. Igen.. Ezt fogja tenni.
Elhatározása gyanánt, el is indul határozott léptekkel az ajtóhoz, sőt egy hirtelen mozdulattal szinte feltépi az ajtót. Körbenéz a folyosón, és meglátja a lépcsőnél ülő férfit.
Nem ilyennek képzelte.. Hiszen ez a férfi fiatal.. nem egy kétajtós szekrény. Vagy lehet összetéveszti valakivel? Lehet a valódi testőre, csak megbízta ezt a fiút, hogy tartsa szemmel a szoba ajtakát, amíg ő vissza nem tér. Ugyanis ő még sosem találkozott a testőrével, annyira szemfülesen kámforrá tudott válni eddig minden alkalommal. *
- Bocsánat.. elnézést.. - szól a fiúhoz - Nem tudja hova ment a testőröm? Beszédem van vele, most azonnal. Nem tudja hová ment? - közben elindul a fiú felé, szemeivel pedig lefelé a hall felé tekintget.*
 *Kenhon egy abban a percben amikor nyílik az ajtó feláll, de a falatot, amit éppen rág majdnem félre is nyeli. Ezt most elszúrta. Azt hitte, hogy a lány tovább fog a szobájában időzni, és teljesen belefeledkezett a gondolataiba.
Neki nem volt idegen a lány látványa. Többször is látta, mivel már pár napja rajta tartja a szemét, ezzel ellentétben Miya egyáltalán nem tudja, hogy ő kicsoda. Legalábbis a hozzá szegezett kérdésekből ez teljesen világossá válik számára.
Megtörli a száját, a maradék szendvicset pedig elcsomagolja, miközben a lány felé fordul.
Nah most mi legyen? Hazudja azt hogy ő nem a testőre, így továbbra is szemmel tarthatja, észrevétlenül. De a lány beszélni akar a testőrével, kissé feldúltnak látszik. Valami fontos közledője lenne?
Hát legyen.. Jöjjön aminek jönnie kell.*
- Kisasszony, sajnálom, hogy csalódást kell okozzak, de ... én vagyok a testőre. - szavai egészen halkan de tisztán, érthetően hangzanak el. A lány szemét fürkészi. Arra kíváncsi, hogy mit fog reagálni. Vajon elneveti magát? Biztosan nem erre számított.
- Valami baj van, hogy ilyen sebesen rontott ki a szobájából? Miről akar beszélni velem?
*Miya nem tudja palástolni meglepettségét. Egy pillanatra odafagy a padlóhoz, majd lassan végigméri a fiatalembert. Alig lehet pár évvel idősebb nála. Már már szinte el is felejti, miért akar beszélni a testőrével. Hiszen ez a fiatalember is lehetne a barátja. Korban éppen hozzá illik. Az viszont sehogy sem fér a fejébe, miért ez a fiú az ő testőre. Az apja valamit nagyon elrontott.. Vagy talán valami rejtett okból fogadta fel.. És akkor jut eszébe, hogy teljesen hülyén érzi magát, hogy magázódnia kell a fiú jelenlétében.*
- Az én nevem Miya.. - már is belevörösödik. "Az én nevem Miya?" Hogy a csudába mondhat ilyet. Ez a fiú bizonyára tisztában van vele, hogy ő kicsoda. - Téged hogy hívnak? - Még mindig elég feszengősen érzi magát.
*Kenhon viszont egyáltalán nem jön zavarba. Azt viszont észreveszi, hogy a lány elpirul, és szavai sem olyan sürgetőek már. Talán elfelejtette eredeti mondandóját?
Ászreveszi, hogy Miya tegezi őt, sőt a nevére kíváncsi, ő viszont nem hiába tartotta ezidáig is távol magát a lánytól. Nem akar vele szorosabb kapcsolatba bonyolodni, mint mondjuk barátság, mert számára ez csak egy munka. És emlékezzünk csak vissza, nem éppen dalolt, amikor elvállalta. A lány naivitásán azonban elmosolyodik. Még mielőtt belegondolna mit tesz, már válaszol is*
- Kenhonnak kisasszony. Megtudhatnám miért ilyen zaklatott? Amikor kijött a szobájából, elég.. feldúltnak tűnt számomra.
*Ez az egész mindent megváltoztat. A fiú barátságosnak tűnik.. Most szegezze neki a kérdést, hogy "Nem óhajtana elmenni, mert neki bulizni támadt kedve." Nah igen, csakhogy kivel bulizzon, ha nincs barátja? Ahoz előbb barátokat kell szereznie, de ha itthon ül, úgy nem fog senkivel megismerkedni.
Erőt vesz magán és így szól.*
- Szeretnék elmenni ma este egy szórakozóhelyre.. Nem érzem jól magam itthon bezárva. Nyomasztó.. Ezért úgy döntöttem, hogy ma este elmegyek kikapcsolódni, de úgy nem tudok felszabadultan viselkedni, ha egy testőr lóg a nyakamban.
*Furcsa kimondani, de még neki is fájnak a szavak amiket mond. Hiszen Kenhon eddig egyszer sem lógott a nyakában. Sőt, olyan volt mintha nem is lenne. Azt viszont biztosan ellenezni fogja, hogy Miya elhagyja a házat, főleg azt hogy egy olyan helyre menjen, ahol rengeteg veszély leselkedik rá.*
- Megértem, ha ezt nem díjazod.. - nehezére esik magázni a fiút, ezért nem is teszi - és tudom hogy apám rengeteg pénzt fizet neked azért, hogy szemmel tarts. De nem lehetne, hogy ma estére szabad napot kapj?
*Hajjajj lányka, nem úgy megy az. Lehet csak egy estéről van szó, de egy este alatt bármi megtörténhet. *
- Sajnálom Kisasszony, ezt nem tehetem meg. Ha szórakozni támadt kedve, csak úgy engedhetem el, hogy én magam elkísérem. Persze.. tudom, ez nem vetne önre túl jó fényt, de félek máskülönben nem megoldható a dolog.
* Nem tudja valójában mi zajlik le a lányba, de azért sajnálja őt. Borzasztó unalmas élete lehet. Sehová nem mehet, ha itthon van az apja azért, ha nincs akkor azért. Az ilyen talán nem is élet..*
- Miya Kisasszony.. - kezdi és a lány szemébe néz - Ne legyen szomorú, az nem áll jól önnek.
*Miya a fiúra néz, és szomorúan elmosolyodik. Hát persze. Milyen választ is várt.. De ha jobban belegondol, őt egyáltalán nem zavarja, hogy Kenhon elkíséri. Ha ugyan olyan szellem tud maradni mint eddig.. akkor miért ne? Ezen a gondolaton fel is vidul.*
- Tudod Kenhon.. szerintem semmi akadály, hogy elkísérj, feltéve ha láthatatlan tudsz maradni, mint eddig. Amilyen jól csináltad eddig, szerinte remekül fog menni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó