|
7. fejezet
2010.04.05. 12:00
*A férfi remekül szórakozik a szemközti tetőn. Beépíthetne valami széket ide magának, mert folyton elüli a cserepeken a seggét.
Felsóhajt, és egy kis papírrepülőt dob a szemközti ház felé. A repülő besiklik az ablakon, és megállapodik a szoba közepén. Ez bizony egy levél.. nem is akármilyen.
"Szerintem nagyon jól áll rajtad az a ruha. Sokkal jobban kiemeli, hogy milyen formás alakod van. Ajánlom azt a pirosat, azok közül, amit az öreg hozott. Harmonizál a pirosan telt ajkaiddal, és a barna lányoknak amúgy is jól áll ez a szín. Meg ahogy elnéztem, az nem annyira kivágott, mert tudom, hogy te a zárt ruhákat szereted. Könnyű nyárias, nem hallsz bele. Ez még nem olyan ruha, hogy a pasik szeme majd ki esik a helyéről, úgy dülled, hogy bámulhassa a formás melleidet. (Zárójelben megjegyzem hogy pont kedvemre való formájuk van.)
A hajadat tűzd csak fel, ne takarja el azt a szép ívű nyakadat. Kéne valami ékszer is, no ne aggódj, majd a maszkos bácsi elintézi.."*
*A lány estefelé érkezik vissza. A kis papírrepülő egyből beleesik látószögébe. Odarohan, kalapáló szívvel. Remegőn kinyitja a levelet majd olvasni kezdi. A második mondatnál le kell ülnie.. az ágyra hátrál és lehuppan rá. Nagyon lassan olvassa.. mintha minden mondatot kétszer olvasna el. Közben vékony pír rajzolódik arcára.A zárójeles résznél még le is tekint a melleire. Kissé kikerekednek a szemei. Ez a perverz... ez a.. ez! Félreteszi a levelet és a piros ruhára néz. Valóban nagyon szép, csinos. Bár az se semmi ami rajta van. A férfi szavaival élve kiemeli a szép formás melleit.. Majd holnap felpróbálja... most azon töpreng hogyan nyomozhatna a férfi után, úgy hogy ő ne sejtsen ebből semmit. Nem tudja mit mondana a férfinak csak beszélni akar vele. A kiscica felnyávog a háttérben. A lány lehajol hozzá és felemeli.*
- Ha azt hiszed, hogy leveszel a lábamról... tévedsz.. *mondja és egy újabb napnak van vége. Lefekszik.. megint később alszik el. Még időben eszébejut hogy választ nem írt a levélre. Így felkel és pár sort ír.*
" A maszkos bácsi csak tartsa távol magát tőlem... és a cicát sem tudom mire vélni... mellesleg Maszkos lett a neve. Jó éjt... maszkosom.."
*Hamarabb megy az elalvás egy levél megírása után, még ha nem is hosszú...*
*Az estéje elég kellemetlenre sikeredett.. ha a lány felébred, mindent érintetlenül talál a szobájában. Még a levélre sem kapott választ.
Reggel a kereskedők testvére, aki bizonyos vezetői posztban van a katonák között, érkezik a boltba.*
- Apa, Josef? Hol van mindenki? Niké?
*Hamar megtalálja őket, és máris panaszkodni kezd, miközben leteszi a hátsó felé az egyik székre.*
- Borzasztó volt ez az éjszaka. Gyilkosság.. megint!
- Gyilkosság?
- Az bizony. Kezdetben néhány olyan gazfickót találtunk csak holtan, akiket mi is oda küldtünk volna.. viszont most teljesen eldurvult a helyzet. Ártatlan járókelőket támad meg és öli őket halomra, brutális kegyetlenséggel. Miféle szörny az ilyen?!
- Eddig hányan?
- Még csak ketten, akik ilyen körülmények között hagytak el minket. Tegnap este riadót fújtak, hogy történik valami a déli kis utcában. Odarohantunk, a szemétje meg éppen akkor ugrott fel a tetőre.. viszont hiába is igyekezett ezt most nagyon megszívta. A Hold oúgy világított, mint száz fáklya! Ha még egyszer találkozunk vele nem ússza meg.
- Hogy nézett ki?
- Itt egy kép róla, ahogy mi láttuk.
*A képen fiatal férfi, délig elfordulva látszik váltól felfelé. Mintha csak profilból lenne, bár attól kevesebb. Az összes égtáj felé álló jellegzetesen világos haj, és az arcát eltakaró maszk eltéveszthetetlen.*
- Csakis valami szörnyszülött lehet. Olyan sárgák a szemei mint egy macskának.. ráadásul meg mernék esküdni rá, hogy kissé függőlegesen húzottak is.
*Az öreg döbbenten nézi a képet, majd Nikére néz. Utána újra a fiára.*
- Ezt a férfit láttam itt a boltban. Tőlünk vett számszeríjat..
*Tegnap este riadót fújtak, hogy történik valami a déli kis utcában. A férfi alig állt fel a holttest mellől, máris katonák özönlötték el az utcát. Egyetlen menekülési lehetőssége a tetők felé volt.
Házakon mászva fel, le jutott el a tanyájáig. Ahogy beért a sötét padlásra, dühödten tépi le magáról a maszkot. Tomboló haragjában a falra csap, vörös lenyomatot hagyva ezzel a piszkos fehér falon.*
- A kurva életbe!
*A lány reggel korán ébred. A piros ruha ugyanott fekszik, és újabb ajándékot nem kapott... mintha hiányozna neki.. végülis megrántja a vállát. Biztosan abbahagyta a szórakozást, és element. Annál jobb.. nem látja a piros ruhát rajat. És dacból azt veszi fel, még a haját is feltűzi. Aztán lentről hangokat hall és lesiet. Döbbenten hallgatja testvére beszámolóját. *
~Maszkos? Nem... nem ő nem tenne ilyet!* Próbálja győzködni magát, de a kép beigazolja a lehetetlent. Mégiscsak! A tető... a maszk... a kép.. minden stimmel. Niké mintha jeget nyelt volna. Nem szólal... azonnal felrohan a szobájába. Választ követel a férfitól! Miért ölt meg két ártatlan embert?? A levél csak ezt az egy kérdést tartalmazza.. mást nem. Egész nap várja hogy szabaduljon a boltból... és megnézze a választ.*
*Újabb sebbel gazdagított eddig sem kevés gyűjteményét, de ez már régen nem izgatja. Beköti a tenyerét, és nappali sétára indul a házak tetején.
Lépteit egy idő után a lány háza felé veszi. Benéz az ablakon majd be is mászik. Lám, lám egy levél. Egyetlen kérdéssel: Miért ölte meg az ártatlan embereket?
~No lám..~
Bizonyára a kereskedő katona fiától tudta meg, vagy éppen bárkitől aki hallotta a híreket. Hiszen a katonák sem titkolóznak már. Ott virít a képe minden ház falán szép kis díjjal.
Meg is fordul a fejében a gondolat, hogy nem érné e meg feladni magát? Mennyi pénzt bezsebelhetne már érte. Csak egy a gond.. a fejét elvesztené. Milyen kellemetlen.
Újra a levélre néz, majd előkotor egy teljesen üres pergament. Szépen összehajtogatja olyan módon mint a harminkát szokás. Minden fordulatra ír, mellé rak egy szál fekete rózsát, majd szokásához híven elhagyja a szobát.
A harmonika tetején ez áll: Miből gondolod hogy én voltam? Ha kinyitja a következőn ezt látja: Jah hogy a katonától.. milyen kellemetlen. A következőn: Valóban ott voltam, engem láttak. Aztán: Tudod vannak olyan emberek akiknek problémáik vannak a fejükben. Én is ilyen vagyok. Bekattantan és BAMM. Kinyírtam azt a szegény kislányt. Utána: Sőt élveztem is! Következő: Nagyon. Aztán: DE komolyan. Majd: A kérdésedre válaszolva, hogy miért öltem meg a két ártatlant: CSAK. Végül: Aki nem hiszi, járjon utána.*
*Niké a választ este olvassa.. ledöbben. Még egy könny is csillan talán a szemében, de mielőtt legördülne arcán összetépi a levelet. A rózsákra néz.. a cicára.. a szekrényre amiben a számszeríjat tartja. Miért? Eddig kételkedett a hírekben.. de most hogy a férfi is bevallotta, már elhiszi. És fél tőle... mert ha ilyen könnyen bejár a szobájába, el is vághatja a torkát egy este... Mostantól tőrrel alszik... igen. És azon az estén úgy alszik el, hogy a takaró alatt egy tőr van, nem messze a kezétől. Hamar eléri ha szükség van rá.*
Vége a hetedik résznek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó