|
IX. rész - Az utak elválnak
*Renor kezei a csók közben besiklanak hol a nő szoknyája alá, hol a kivágott felső nyílásába.*
- Hagyd már..
*Dünnyögi rekedtes hangon Anna fülébe.*
- Két perce se vagyunk kint.. mit csinálhatnának?
*Nos Renor vagy nagyon naiv, vagy nem emlékszik fiatalkori önmagára.
Bár a fiúnak meg vannak kötve a kezei, sőt a lábai is, azért megoldja, hogy fel tudja tüzelni a lányt. Ha máshogy nem, csókkal, melyek KisAnna ajkait elhagyva rohamosan ostromolják egyre lejebb a lány testét.*
*Anna vissza visszacsókol, de azért hallgatózik.*
- Meg kéne nézni.. őket..*suttogja Renornak.*
*KisAnna megadóan gombolgatja ki a blúzát, mert KisRenornak nincs hozzá keze, azaz van csak meg van kötözve. KisRenorra ül, olyképpen hogy vele szemben , lovaglóülésben, karjait megfogja , felemeli és a falnak nyomja.*
- Renor nézzük meg őket.. nem bízom benned..*mondja Anna és kicsusszan Renor karjai közül. Mostmár nem csak KisRenor elégedetlenkedik azért mert nem kap meg valamit, hanem a nagyobbik is. Anna amint beér a romba eltátja a száját.*
- Anna! Jössz le onnan!
- Jajj ne.. már megint!*dünnyögi a kisebb.*
*Renor beletörődően Anna vállára ejti a fejét.*
- Jó.. nézzük..
*Morogja, és a nő után ő is belép az épületbe.
Aztán elképed.. tenyerét a szája elé kapja, nehogy elröhögje magát. Valljuk be.. ezt azért hirtelenjében még ő sem nézte volna ki magából. Mármint.. a fiú teljesen meg van kötözve, és így is képes volt..*
- Neee! Tűnjetek innen! Inkább ti is élvezkedjetek, minthogy minket basztattok!
*Üvölti a fiú dühösen villogó szemekkel.
Renor most KisAnnát szedi le a fiúról. Megkötözi a lányt, hogy semmiképpen se tudjon szabadulni, majd derűs mosollyal az arcán, begombolja a blúzát.*
*Anna segít lefogni KisAnnát míg az kapálózik.*
- Ejnye gyerekek!*fedi meg őket, majd Kisanna mellé telepedik.*
- Én magam mellett maradok, és vigyázok magamra.. te meg vigyázz magadra*mondja Renornak.*
- Menjetek már ki.. tök ciki hogy vigyáztok ránk!*szájal Kisanna.*
- A kisasszony csak fogja be a száját! Azt se tudod még mi fán terem a...
- .. mi?
- .. a szex, most boldog vagy?
- Nem egészen...
*Nos Renornak az agya máson jár, minthogy őrködnie kelljen saját maga felett.*
- Tudod mit?
*Vigyorodik el és Annára néz.*
- Egy kis mágiával a falhoz láncolom őket. Téged itt, engem ott abban a sarokban. Mi meg elmegyünk élvezkedni, ahogy a fiatal úr mondta.
*Pillant vigyorogva a fiúra, aki dühösen fújtat a sarokban.*
*Anna Renorra tekint.*
- És ha kiszabadulnak? Én kinézném belőlük..*mondja szemöldök felhúzva, de végülis belegyezik.*
*Miután Renor felvarázsolja őket a sarokba, Anna ismét kilép. A fánál várja Renort.*
- Én nem hibáztatom őket.. Anna beléd van esve.. nyakig..*teszi hozzá, majd belecsókol a férfi nyakába.*
- Nem tudnak, ne aggódj..
*Renor pillanatok alatt elvégzi a varázslatot.
Az épületből vigyorogva lép ki, és rögtön a fánál álldogáló nőhöz megy.*
- Sajnos rólam ez nem mondható el.. Ismerem magam, és tudom, hogy Renor csak kihasználná Annát. Nagyon aljas módon. Nem lenne benne köszönet..
*A nőt újból magához öleli, majd szinte rögtön elkezdi lehúzni róla a felsőjét.
- Hogy lehetnek ilyen szemetek? Ideláncolnak a falhoz, aztán elmennek hetyegni!
*Dühösen rángatja a láncot, de az nem enged.*
*Anna Kissé eltávolodik Renortól és mélyen a szemébe néz.*
~ Kihasználnál...*aztán újra visszahajol hozzá és megcsókolja. Engedi hogy Renor lehúzza róla a felsőt, bár akkor nagyon gyorsan magához is kell ölelnie , mert hideg van odakint.*
*KisAnna is mérgelődik.*
- Hetyegnek? Az meg mit jelent?*kérdezi KisAnna ártatlanul.*
*A gyors átöleléssel nem lesz gond.. Renor azonban egy csók közepette megtorpan.*
- Hideg van.. és ha újra megfázol?
*Kérdezi tétován.*
- Inkább mégse kellene..
*A fiú KisAnna felé kapja a fejét.*
- Azt jelenti drágám, hogy dugnak. Kefélnek! Szeretkeznek! Jól érzik magukat, míg mi ide vagyunk láncolva a falhoz!
*Anna Renorhoz simul.*
- Neem.. neeem*vonja vissza magához a férfi arcát.*
- Nem kívánsz?*kérdezi bogár szemekkel Anna.*
*KisAnna a fiúra néz. Kissé megretten tőle.*
~ Csak azért kellek neki, hogy neki is legyen kivel... nem is .. nem ő a herceg... nem is szeret... nincs is lova... nem is kedves...*lehorgasztja a fejét*
- Én nem is bánom..*sóhajtja és elfordítja fejét a fiú felől. Lassan elnyomja az álom.*
- Dehogynem.. még kérdezz ilyet kettőt..
*Forgatja meg a szemét.*
- Viszont nem lenne jó ha megfáznál. Ráadásul a lány is a hideg földön van, most jut eszembe. Menjünk vissza.
*Simogatja meg a nő arcát.
KisRenor nem arról híres, hogy egyhamar feladja. Hosszú percekig rángatja a láncát, mindhiába.
Bár segédeszközökhöz is folyamodott, így például a közelben lévő ökölnyi kő, mégse tudta szétverni az átozott láncot.*
- Hé! Alszol?
*Pislog a lány felé.*
- Ne aludj! Én nem tudok! Engedjetek el!! Én nem tudok ÍGY aludni!
*Anna nkitámasztja a fejét Renor vállának, amjd nagy levegőt vesz.*
- Rendben, menjünk vissza... *felhúzza a felsőjét és visszaballag. KisAnnához guggol le és átkarolja.*
- Csillapítsd le magadat, mert Anna nem tud aludni tőled*karolja át magát, nehogy megfázzon a lányka. Elkezdi simogatni a lányka haját. KisAnna pedig hozzá bújik, mintha csak az anyja volna.*
- Renor..*suttogja oda neki, de aztán hallgat...* semmi.. jóéjt...
- Jó..
*Bólint beleegyezően.
Egy darabig ettől függetlenül még ott áll a két nő felett. Nézi őket, és cska néhány perc múlva lép oda üvöltöző önmagához.
Mivel mint már tudjuk, hogy ismeri saját magát, ezért nem kertel sokat, csap egyet a fiú tarkójára. KisRenor abban a pillanatban elhallgat, feje előre bukik. Bár nem elaltatva lett, hanem úgymond hibernálva, de legalább addig is csend van.*
*Anna hamar elalszik. Az éjszaka pedig gyorsan eltelik, mindkét Anna alszik. Anna korábban kel mint fiatalabb éne. Lassan mozdul, hogy nehogy felkeltse KisAnnát. Lassan feláll és odalopódzik Renor mellé.*
- Elengedhetjük őket... *suttogja Renornak majd megcsókolja az arcát.* Ébren vagy?*ugyanis nem biztos benne hogy Renor már felkelt.*
*A férfi a terem közepén elhelyezkedő asztalnál ül egy széken. Üveges szemekkel mered maga elé. Meg lehet kockáztatni a feltveést, hogy talán alszik, de nem valószínű.
Ahogy a nő megszólal, és megcsókolja az arcát, a kőszobor megmoccan. Pislog néhányat, még a fejét is megrázza.*
- Rendben.
*Előbb a lány felé int, majd a fiú felé. Mindkettőjükről eltűnnek a láncok.*
- Voltam bent este a városban. Vettem valami kaját. Ott vannak.
*Bök a háta mögé. Az ablakpárkányon valóban pihen egy batyu.*
*Anna hátratekint. Nem éhes.. sőt.. egyáltalán nem éhes. Leül Renor mellé és hallgat. KisAnna nemsokára megmozdul. Csodálkozva veszi észre hogy eltűnt a kezéről a lánc.*
- Nahvégre...*teljesen elnyomta a csuklóját a lánc, tiszta vörös.*
- Nem szép dolog hogy így elraboltatok! Láncon tartotok! Azt hittem jobb élet vár rám ha eljövök veletek.. vigyetek vissza! Követelem hogy vigyetek vissza!*áll fel KisAnna ökölbeszorított kezekkel.*
- Nem viszünk..*mondja Anna.* ... nem lehet... *elfordítja a fejét és szó nélkül kimegy a szabadba.*
- Nem raboltunk el. Magadtól jöttél.
*Anna után néz. Feláll a székről, és a lányhoz lép.
Lehajol, hogy arcuk egy magasságba kerüljön.*
- Anna figyelj rám.. csak a te érdekedben tettem. Hidd el..
*Mutat a sarokban elnyúltan, szétvetett karokkal alvó fiúra.*
- .. nem vagytok egymáshoz valók. Egyáltalán nem. Csak kihasználna téged. Óvakodj tőle. De szerintem erre magadtól is rájössz..
*Felegyenesedik és a szebébe nyúl. A kaja mellett beszerzett magának egy doboz cigit. Hát rágyújt.
Az egyik asztal takarásában levő székről felszed néhány új ruhát, és Anna után indul vele.*
- Amíg vissza nem érünk.
*Mondja és a nő felé nyújtja.*
*KisAnna Renor szemébe néz. Valahogy úgy érzi, szavai nem neki szólnak, hanem pár évvel idősebb énének. Némán mered Renorra , ajka sírástól remeg.. még nem sír. Visszafojtja.*
- Azt hittem szeretsz...* rebegi a férfinek.. ezek sem KisAnna gondolatai.*
*Odakint Anna átveszi a ruhákat.*
- Köszönöm...*rá sem néz Renorra. Eltűnik a ruhákkal valahol az erdőben , hogy felvegye.*
*KisAnna leül a sarokba, és nem szól semmit. Maga elé mered.*
- Nincs királyfi.. nem létezik..*suttogja maga elé.* Nincsen lova... nem is kedves...
*Renor szavait valóban nem csak a lánynak szánta, bármennyire is tudja, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát.
Szótlanul fordul el a lánytól és megy ki a szabadba a nőhöz.*
- Nincs mit.
*A fiú közben felébred a sarokban. Rögtön észreveszi, hogy nincsenek rajta a láncok, és szabadon mozoghat. Bár most elsősorban marhára éhes.
Ahogy kaja után kezd kutakodni, meghallja a lány motyogását.*
- Ugyan már!
*Nevet fel.*
- Királyfi? Jól hallom? Mit hiszel, hogy tündérmesében élsz? Még hogy királyfi..
*Kacag tovább, miközben már a párkányon lévő batyuban túrkál könyékig.*
*KisAnna KisRenorra néz. Majd feláll és büszkén kihúzza magát.*
- Igen! Tündérmesében élek, naés!? Akkor is létezik királyfi, ti nem vagytok azok!*mondja felindulva KisAnna a két férfira bökve.*
- Szégyeljétek magatokat! Szégyeljétek magatokat!*zokog a lány és kiszalad a nagyobbik Anna után.*
*Mivel Renor az épületen kívül állt, így nem hallotta a bent folyó beszélgetést. Azt azonban annál inkább észrevette, amikor a lány elrohant mellette.
Meglepetten néz után néhány másodpercig, majd beront az épületbe.*
- Mi a fenét mondtál neki?
*Förmed a fiúra.*
- Hagyjál már öreg.. teljesen kikészítesz.
*Válaszolja az félvállról, miközben egy sajtot töm a képébe.
Renor a fiú mögé lép, és a vállánál fogva fordítja maga felé. A pofon hatalmasat csattan a srác arcán.
Az meglepetten bámul abba az irányba, amerre az ütés fordította a fejét.*
- 'ogy mersz?!
*Hörgi elborult aggyal, és a férfi képébe vágna, ha a nem kapná félre még időben a fejét.*
- Állítsd le magad! Jobb lenne ha felnőnél végre!
*Fogja le a fiút.*
- Minek felnőni?! Soha nem növök fel! Nem te fogod megmondani nekem mikor nőjek fel! Engedj már el, te ***! Nem vagy az APÁM!
*KisAnna megtalálja nagyobbik énét és a karjai közé fúrja magát.*
- Ne higyj nekik Anna..*zokogja* ne higyj nekik! Becsapnak! Átvernek! Kihasználnak! Megcsalnak! Meneküljünk innen! Meneküljünk innen Anna! Nem szeret! Nem mondja... sose fogja..*bár szinte csak szavakban beszél, Anna tökéletesen megérti fiatalabbik önmagát. Átkarolja védelmezően és nyugtatja a lányt.*
- Csss.. semmi baj! Nincs semmi baj!
- Kihasznál.. Kihasznál..Nehigyj neki*szipog a kisebbik majd Anna elindul vele visszafelé.*
- Mit csinálsz? Ne menj vissza!*húzza a karjánál fogva KisAnna a nagyobbat. Anna szelíden lefogja a kezét.*
- Ne félj! Gyere..
- Nem megyek! Bántani fog.. kinevet!
- Gyere.. megvédelek..*milyen furcsa ezt magának mondani.*
*Amikor visszatérnek a két Renor már veszekedik. KisAnna felsikolt és eltakarja a szemét. Anna a két férfi közé áll.*
- Hagyjátok abba!*borul ki* Nem volt elég?!*kérdezi kissé fáradtan.*
- Mi elmegyünk...*Anna Renorra néz, kissé lemondóan... KisAnna anna mellé szalad és elkezdi húzni a karját.*
- Menjünk már! Menjünk!!
*A fiú a két nő láttán, és szavai hallatán már nyitná is a száját, hogy beszóljon. Mielőtt azonban megtehetné, Renor tenyere a szájára tapad, és befogja azt.*
- Rendben..
*Mondja lassan, beletörődően.
Megvárja amíg a két nő elmegy és csak akkor engedi el a fiút.*
- Mindent tönkreteszel, tettél.. még a saját életedet is.
*Szól halkan, és lassú léptekkel elindul Annáék után.
Nem akarja beérni őket, csupán követi a két nőt.
KisRenor néhány percig döbbenten bámul idősebb önmaga után. Mintha valami értelem, megértésféle villanna a szemében. Vagy talán csak a nap csillogása..
Mindenesetre Renor után kezd osonni.*
*Anna megfordul és szó nélkül távozik KisAnnával. Gyalog indulnak el, ki tudja merre.. Anna csak megy, kezében KisAnna keze. KisAnna bátortalanul szólal meg.*
- Anna... te tudod.. mi az a szerelem?*Anna meglepődik a kérdésen és nagyot sóhajt.*
- Sose legyél szerelmes*válaszol*... nem tudom.. áldás e vagy csapás..
*Hamarosan szakadékhoz érkeznek. Anna visszahúzza KisAnnát.*
- Csak óvatosan.. előttem menj.. rendben?*a szakadékon át csak egy rozoga híd vezet, alatta tátongó mélység, mélyen pedig patak csordogál, sziklákat körül ölelve. KisAnna nagyon fél.. de elindul. Kapaszkodik, de a híd nagyon instabil. Nagyon lassan halad, Anna aggódik érte. Végülis átkerül a másik oldalra.*
- Megcsináltam!*örvendezik KisAnna majd Annárhoz átkiabál*
- Ne nézz le! Csak egyenesen!
*Anna is elindul, a híd össze vissza nyikorog... nagyon lassan halad, egyszer csak beszskad alatta a híd. Zuhanni kezd, de megkapaszkodik a híd egyik kötelében.*
- Anna!!!!!!*kiáltja rémülten KisAnna.*
- Kapaszkodj!!*körmét kezdi el rágni.* Most mi lesz? Jajj most mi lesz! Anna tarts ki! Nem halhatsz meg!
*Anna kapaszkodik a kötélbe , felfelé néz, keze között csúszik a kötél. KisAnnát hallja.*
- Vége..*dünnyögi* Ennyi az élet...*egyik keze kicsúszik, KisAnna felkiált.*
- Anna kapaszkodj!! *egy kézzel lóg a semmiben, összeszorítja a szemét. Ha tudna teleportálni...*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó