*Lassan végez az inggel. Testsúlyát a férfi lábára helyezi, hogy Renort felhúzza magához, közben levarázsolja róla az inget. Karjait a férfi nyaka köré fonja. Szorosan hozzásimul, homlokát a férfi homlokának dönti.*
- Akadt egy kis problémám..*mondja teljesen nyugodtan* egyedül nem tudom levenni a szoknyám... segítesz?*de még csak ez mozdulatot sem tesz a szoknya irányába, nem mintha le akarná venni.*

- Kis probléma?
*Sóhajtja a nőre nézve.*
- És mi lenne az?
*Amikor kiderül, teljesen megbotránkozva néz Annára.*
- Ezt nevezed te kis problémának?? Ez hatalmas, sőt fatális probléma! Kénytelen leszek segédkezet nyújtani.
*És nyújt is.. annyira hogy a szoknyával együtt, Anna bugyiját is lehúzza. Természetesen véletlenül.
Az egyik kezét pedig véletlenül ott is felejti, ahol normális esetben a már említett fehérneműnek kéne húzódnia.*
- Amúgy.. szűz volt még KisAnna?
*Kérdezi szemtelenül vigyorogva.*

*Nah miután közös erőbedobással (értsd : Renor keze által) sikerült megszabadulni a szoknyától, meg a bugyitól is, kényelmesen visszahelyezkedik a férfira. Renor kérdésére kicsit lemered. *
- ŐŐ..*kezdi* Miért nem idézzük meg kisRenort hogy én is tehessek fel ilyen kínos kérdéseket?*tér kia válasz alól, de végülis mégis válaszol.*
- Az.. az volt..am..*teszi hozzá, majd magáhozhúzza a férfit és fordul vele egyet, hogy ő legyen alul.*
- Fázom... takarj be légyszíves*mondja szemtelenül vigyorogva.*

- Kettőnkkel nem bírnál, hidd el, drágám.
*Vigyorodik el ugyanolyan szemtelenül.*
- Igen?
*Lepődik meg őszintén, és minden másról elfelejtkezik hirtelenjében.*
- Pedig le mertem volna fogadni.. ahogy nyomult, hogy.. Ó a fenébe! Akkor én lettem volna az első! Legalább szép emlékei lettek volna.
*Fordulnak egyet, így Renor kerül felülre.*
- Feltelepedjünk az ágyra?
*Kérdezi, de a választ már meg se várja. Anna ajkai után kap, és mohón megcsókolja.*

- Akarod mondani, szép elmékeim lettek volna?*kérdezi mosolyogva, bár nem tud őszintén örülni ennek a kijelentésnek, hiszen akkor, 19 évesen merőben máshogy történtek a dolgok.*
- Igen.. minden bizonnyal a legszebbek.. szebbek mint amik lettek...*fűzi hozzá még.
Amikor megfordulnak , karjaival átkarolja a férfi nyakát, úgy húzza magához hogy megcsókolja. Egyre gondoltak.. egymást csókolták meg. Csak miután ajkaik elváltak, csak azután tud válaszolni a feltett kérdésre.*
- Telepedjünk..*egyezik bele , bár neki semmi baja nem volt a földdel sem, taláb egy kicsit keményebb, meg hidegebb.*
*Azt Renorra bízzuk hogy hogyan telepednek vissza a kiindulási pontra, de amikor már az ágyban vannak, Anna Renorhoz simul, lábaival átkulcsolja a férfi derekát.
Az este további részét nem részletezném Anna meg Renor habzsolják az élvezeteket, egészen hajnalig.*

- Jah igen, persze, persze.
*Helyesel vigyorogva.
Végül Renor elfelejt telepedni, tehát az este további élvezetes részét a földön töltik.

Reggel a férfi ébred korábban. Talán éppen azért, mert Anna testhőmérséklete igen csak meleg.
Felül amennyire tud, arca meglepettséget tükröz. Tenyerét a nő homlokára simítja.*
- Jesszus.. mint egy kályha..
*Dünnyögi, és felemeli a nőt a földről, hogy az ágyba tegye.*
- Mégis csak fel kellett volna költözni az ágyra. Most jól megfáztál..
*Mondja inkább csak úgy magának, hiszen valószínűleg Anna még alszik.*
- Most mit csináljak veled?
*Töri egy ideig a fejét, végül vizes borogatás mellett dönt. Behozza a vizes ruhákat, és belecsavarja a nőt. Igyekszik nem nyálatcsorgatni közbenb. Most nincs ennek helye! Szemérmesen másfele néz, majd betakargatja a nőt. Homlokára, nyakára is rongyot nyom.*

*Anna észre sem veszi, hogy láza lenne. Semmit nem érzékel a külvilágból, egyelőre.. Renor vizesborogatásos módszere nagyon találó, de Anna láza nem moccan. Nem megy ugyan fentebb, de lentebb sem hajlandó. Szemei körül piros karikák húzódnak, rongybabaként hagyja hogy betekerjék. Miután Renor bepólyálta, alig látszik ki a rongyok, meg a takaró mögül. Elekzd dideregni, annak ellenére hogy tűzforró a teste. Halkan nyöszörög valamit.. érthetetlen. Aztán mozdul. A fejét mozdítja, vagy inkább rántja félre mintha valaki meg akarná fogni, de ő nem engedi.*
- Ne.. ne..*ezek az első értelmes szavak, amiket nyöszörög.*
- Hagyj.. békén..*tiltakozik egyre hangosabban. Karja is meglendül...*

~ Hagyjon békén! Eresszen el!
~ Azt mondtam idejössz! Térdelj!
~ ÁÁ.. ez fáj! Hagyj békén! Hagyj békén!*zokog a lány*
~ Nem fog fájni... meg se érzed..
~ Segíth...séhé..g..
*Pofon csattan, Anna elesik. A férfi felé áll és nevet.*
~ Majd kinevelem én ezt belőled.. ide gyere!
*A lány megpróbál elmenekülni, de a férfi a hajánál fogva rántja vissza.*

- NEEE....*kiált fel Anna álmában, lehetelenség megközelíteni, úgy hadakozik, kapálódzik valami vagy valaki ellen.*
*Lázálom.. és amíg a láz ilyen magas, nem fog elmúlni.*

*Anna állapota nem változik.. vagyis inkább romlik mint javulna. Legalábbis Renor így látja, amikor a nő kapálózni, és tiltakozni kezd.
Mit is szoktak ilyenkor csinálni? Jah igen.. langyos vízbe rakni a beteget.
Annaára pillant, közben elkezd a szobából nyíló fürdő felé oldalazni. Reméli, hogy a kapálózás közben a nő nem tezs kárt magában. Amikor eléri az ajtót, gyorsan kinyitja. A kádhoz ugrik, megnyitja a vizet, majd ugrik is vissza a nőhöz.
Anna szerencsére nem mozdult el az ágyról.
A férfi óvatosan megközelíti, hiszen a karok csapkodását, és a lábak rúgásait ki kellene védenie. Muszáj lesz lefognia a nőt.
Előbb a csuklóit kapja el, majd gyorsna magához ölelim mielőtt a nő rúghatna.*
- Nyugalom.. nincs semmi baj..
*Duruzsolja Anna fülébe. Megindul vele a fürdő felé, ahol a kádban már elég víz összegyűlt.
Fél kézzel igyeszik elzárni, majd újból megfogja Annát. Megsimogatja a nő haját.*
- Itt vagyok.. megvédelek. Ne félj.
*Súgja, miközben óvatosan a langyos vízbe rakja csomagját.*

*Anna , amíg Renor magárahagyja ugyanúgy kapálódzik, sőt talán jobban. Sajnos nem hallja, Renor nyugtató szavait, miután a férfi felemeli, karjaival ugyanúgy hadonászik, így megeshet hogy többször is hátbavágja a férfit. Közben kétségbeesetten kiabál segítségkérő szavakat, még a könnye is elindul.*
- Neee.. segítség.. segíth....ááááá.. ááh..*innen től kezdve szavakat nem igen mond, vagy az teljesen érthetetlen, mert elnyomja a könnyek okozta elcsuklás. Hadakozása is kezd csillapulni.. nem a láz csökkenése miatt, hanem a tehetetlenség miatt. A kiszolgáltatottság miatt.
Amikor már a vízben van, kalimpálástól nem kell félni. Vagy ha meg is mozdul, akkor fejét húzza arrébb, vagy próbál kitartóan egy irányba húzni. A langyos vízre teste reszketéssel reagál. Elkezd vacogni.*
- Se.. Shegít.. Segíts.... *kérlelő szavak, nem tudni kinek szólnak.*

*Belerakja a nőt a vízbe. Ekkor Anna szerencsére már nem kapálózik. Renor valamiért mégsem nyugszik meg ettől.
Bár a fürdetés így könnyebben megy az igaz.. de valamiért mégis nyugtalanító számára az, hogy a nő mennyire mozdulatlanná vált.
Aggódva néz Annára, miközben úgy mosdatja, hogy a langyos víz minnél többször folyjon végig rajta, és hűtse a felhevült testet.*
- Semmi baj. Csak álom.
*Próbálja nyugtatni a nőt.
Végigsimít a nő haján, egészen a nyakáig. Megfogja a kezét és finoman megszorítja.*
- Itt vagyok.
*Súgja a fülébe.*

*A víz bár elég kellemetlenül érte eleinte, most kezdi kifejteni a hatását. Anna láza kezd csökkenni, ezzel párhuzamosan az álom képei is halványodnak előtte, és kezdi befogadni a külvilágot. Elkezd vacogni, mostmár érzi hogy testéhez képest valami nagyon hideg helyen van. Renor kézszorítására nem reagál. De érzi hogy jó kezekben van, vagy legalábbis kezdi érezni.*
- Renor..*suttogja, amiből már egyértelműen leszűrhető hogy az álom kezd elmúlni.*
- Renor..*suttogja ismét.* segíts..*kétségbeesve ejti ki a szavakat, vacogva , telesírt arccal. Aztán nem szólal meg. Sokáig nem szólal meg, nem mozdul, láza viszont engedelmesen megindul lefelé. Arcáról foltokban kezd eltűnni a pirosság, mostmár érdemes lenne kivennia vízből, és jó alaposan betakargatni. *

*Amikor észleli, hogy a láza kezd múlni a nőnek, kiemeli a kádból. Ölbe veszi, és visszaszállítja a szobába.
Befekteti az ágyba, bebugyolálja legalább három takaróba. Feje alá pakol néhány párnát. Csókot nyom Anna ajkaira, majd elteleportál.
A pincénél jelenik meg, és valami kotyvasz után kutat.*
- Itt kell elnnie valahol..
*Dünnyögi a polcok között hajlongva.*
- Áhá..
*Kis, ovális alakú üveget vesz le az egyik poros polcról, és újra megjelenik Annánál.
Megtörülgeti a fiolát, majd kiszedi belőle a dugót. Kellemes illet tölti be a szobát.
A férfi leül az ágyra Anna mellé, karját a nő feje alá tolja, és megemeli a nyakánál.*
- Idd meg.. nyisd ki a szád.. ezt meg kell innod. Anna. Idd meg..
*Súgja kérlelőn, majd a nő ajkához teszi a fiola száját. Körülbelül egy kortynyi van benne, amit beleönt a nő szájába. Aztán rögtön össze is zárja a nő száját, sőt kinyitni se engedi addig, amíg le nem nyeli. Ugyanis.. nos az illatával ellentétben az íze az förtelmes.
Megvárja amíg a nő lenyeli, majd elengedi.*
- Ügyes voltál. Jót fog tenni.

*Anna kissé összegömbölyödik az ágyon és magáhozszorítja mind a 3 takarót. Amikor Renor visszatér, és felemeli a fejét, engedelmeskedik. Bár nem sok az az egy korty, még álmában is kifejezi nem tetszését és elkezd fintorogni, összeszorítja még jobban szemeit. Nagy nehezen lenyeli, azért utána köhécsel párat, de aztán ismét elhallgat. Alszik, átszólag, és a láza egyelőre stabil, csak hőemelkedése van. Eltelik vagy 1-2 óra mire megmozdul.*
- Aaa..*dünnyögi és egyik kezét a saját fejére nyomja.*

*Renor addig is végre felöltözik. Most már legalább van ideje rá.
A továbbiakban pedig várja, hogy a nő magához térjen.
Néhány régi könyv van az ölében, és azokat fordítja. Valami ősi nyelven íródtak. A toll sercegése hallatszik csak, egészen addig amíg a nő meg nem mozdul.*
- Jobban vagy?
*Kérdezi az eszmélő Annát.*

*Anna lassan kinyitja a szemét, majd pislog párat, kezét továbbra is a fején tartva. Majd szétrobban a feje. Aztán meghallja Renor hangját, nem is olyan messziről. Elhúzza a kezét és mostmár látja a férfit is.*
- Renor!*mondja mint aki most érkezik valami csatából és kifutotta a lelkét hogy hazaérjen épen. Hirtelen felül az ágyban és átkarolja a mellette ülő Renor nyakát. Úgy érzi mintha heteket lett volna távol. Aztán észreveszi magát, mármint azt hogy teljesen meztelen felülről.. és ha felülről az, alulról miért lenne másképp? Hát eltávolodik a férfitól és magaelé húzza a takarót.*
- Fáj a fejem.. de semmi egyéb*válaszol.*
- Hol a ruhám?*kérdezi körülnézve, még kissé bágyadt szemekkel.*

- Lám, jobban vagy.
*Mosolyodik el.*
- Ruhád?
*Csodálkozik el a férfi.*
- Hát.. ha az estére visszaemlékszem, akkor össze-vissza lelhető fel valahol a szobában. Hozok neked másikat.
*Mondja végül, miközben feláll. A könyveket a közeli asztalra rakja, és eltűnik.
Anna szobájában kiválasztja a számára leginkább kedvező ruhadarabokat. Tehát: alig takar, épphogy takar, semmit se takar. Ezekkel tér vissza a szobába.*
- A beteg csak ne mozogjon feleslegesen. Majd én segítek az öltözködésben.
*Vigyorog sunyin.*
- Húzódj előrébb.
*Mondja, majd beül a nő mögé. Onnan sokkal jobban kézre esnek neki a dolgok, és könnyebben tud öltöztetni.
A csipkés melltartóval kezdi. Hosszú percekig foglalatoskodik azzal, hogy a nő kebleit helyezgeti a melltartóban.*

*Anna is elmosolyodik, majd megvárja míg Renor visszatér. A kezében hozott ruhák láttán kicsit meglepődik. Úgy látszik, Renor szívesen ápolja Annát, mert ha ilyen ruhákban fog flangálni, akkor megint beteg lesz . Engedelmesen előrébb húzódik hogy Renor elférjen mögötte. Hátratekint hogy lássa, mit akar ráadni Renor.
Melltartó.. hát egy csöppet azért belepirul, hogy egy férfi adja rá a melltartót.. Hátranyúl, hogy haját félretegye az útból, két karjával belebújik a melltartóba aztán vár hogy Renor hátul bekapcsolja. Azt hiszi hogy hát jó, a melltartó fent van, jöhet a következő ruhadarab, ehelyett Renor szó nélkül taperolja a melleit. Nah több se kell.. Anna összeszorítja a szemét, meg a száját is mielőtt valami kéjes hangot kiadna. Amikor már nem nagyon bírja tovább, megszólal.*
- Jó lesz az már..*hadarja* térjünk át arra..*mutat csak úgy valamerre.. hát véletlen nem pont a bugyira mutat? Nah ő még nem nézett oda, hogy mire mondta, de hamarosan fel fog tűnni neki...

*Renor viszont nagyon jól elvan azzal, hogy a nő melleit helyezgeti.
Szemével követi, hogy Anna merre mutat. Arcán rögtön kaján vigyor jelenik meg.*
- Ezer örömmel..
*Közelebb húzódik a nőhöz, így teljesen hozzásimul a hátához. Az adott ruhadarab után nyúl, majd kissé előredől, hogy elérje a nő lábait.
Derűsen vigyorogva kezdi el felhúzni a bugyit, miközben nem felejtkezik el arról, hogy csak úgy véletlenül többször is végigsimítson Anna lábain, majd combján..
Mivel Renor nem szereti a "rendetlenséget" ezért mindenhol tökéletesen elrendezi a bugyit is, mint az előbb még a melltartót. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a nő fenekét helyezgeti??*

*Anna csak akkor veszi észre mire mutatott amikor az már a férfi kezében van. Ellenkezni már nincs idő, mert ha elenkezni próbálna, az azt jelenti hogy ki kell nyitnia a száját, amit most makacsul zár össze nehogy felnyögjön vagy hasonlók. De aztán mégsem bírja így sokáig.*
- Ah.. Renor..*sóhajtja.* Ne.. csináld..*ellenkezne még mielőtt rámászik a férfira és megerőszakolja De ha Renor mégsem hagyja abba.. és őt ismerve nem fogja egyhamar abbahagyni, akkor Anna megfordul hogy szemben lehessen vele, és átkarolva a nyakát megcsókolja.*

*Mivel Renort nem úgy ismerjük, mint aki abba szokta hagyni azt, amit elkezdett.. ezért az öltözködésből vetkőzés lesz. Csókok csattannak és kölcsönös megerőszakolással mulatják az időt, egészen kifulladásig.
Utána már a tényleges felöltözés ideje is eljön.*
- Mit álmodtál?
*Kérdezi a nő felé fordulva, mikor elkészül.*
- Mármint amikor lázas voltál.

*Anna már a blúzát gombolgatja amikor Renor felteszi a kérdést. A férfira néz, tanácstalan arccal.*
- Nem emlékszem... félrebeszéltem? Remélem nem mondtam semmi...*suttogóra veszi.* kínosat..
*Talán jobb is hogy nem emlékszik, rémes lenne ARRÓL beszélni. Anna a magukrahagyott könyvekre néz.*
- Mit csináltál, amíg aludtam?*nyúl a könyvek után a kis kíváncsi.*

- Lázálmod volt.
*Válaszolja, miközben a nő arcát fürkészi.*
- Nem lehetett túl kellemes.
*Végülis nem erőlteti. Talán jobb is, hogy Anna nem emlékszik rá, mit álmodott.*
- Áh, csak fordítások. Mágia. Ősi nyelven íródtak. Ma már ezket nem használják, mert elvesztek az idő örvényében. Ha van időm ezeket fordítom és idézem fel.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.