Renor Verin

*A fogadót nem gyakran hagyja el, sőt kifejezetten ritkán. Most ez a néhány alkalom egyike, mikor is szobájából kilépve egyenesen a várfalakon kívülre ballag. Lassú lépteivel éri el az erdőt, és ér be a fák közé. Nem nagyon figyel környezetére, hiszen sosem hatódott meg a természettől. Szeme nem fátyolozódtak el egy madár, vagy esetleg egy a bokrok között elszáguldó nyúl láttán. Nem kiáltott fel ígyen szólván: `Jaj de cuki`.
Szokásos sötétzöld ingét, fekete nadrágját, bakancsát viseli. Fején az a westernes stílusú kalap díszeleg, melyet csak nagy ritkán visel. Per pillanat csupán a nap miatt vettet fel, hogy arca árnyékba kerüljön.
Szájába meggyújtatlan cigaretta billeg, ujjait a zsebébe süllyesztve tartja. Fegyvert nem látni nála, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs is. Ikerpengéi a szobájában pihengetnek. Talán már a por is belepte őket. A fény nem csillan meg a pengén, mivel nem éri el azokat... A szekrény mélyén.
Karavánpihenőn nem szokott fegyvert hordani magánál. Csak néhány esetben lett volna rá szüksége, de akkor is meg tudta védeni magát a mágiája segítségével. Az pedig éppen elég ide.
Egy árnyékos, bozóttalan részre ér, hol az egyik fa tövében felfedez egy szép kis füves részt, mely szinte hívogatja egy kis szunyára. Mivel saját magának mindent megenged - nem úgy mint másoknak - rögtön le is telepszik. Hátát a törzsnek veti, lábait kinyújtóztatja. Fejét előre dönti, s kalapját pedig lejjebb húzza, hogy arcának csak kis része látszódjon. Körülbelül orrtól lefelé.
Szemeit lehunyja és relaxál. Néhány csiripelő madarat szívesen lelőne, de hát per pillanat ahhoz is lusta, hogy megmoccanjon.*

Marsiha

*A lány dudorászva sétálgat a várfalakon kívül. Kezében többféle gyógynövény, nemrégen járt a vajákosnál. Hamarosan eléri az erdőt. Dehát ejj.. ilyen későn egyedül.. hogy is gondolhatta ezt komolyan? Egyenlőre még nem esik kétségbe. Csak letelepszik az egyik fa törzséhez, és kezében szagolgatja a növények leveleit. Kellemes menta illat csapja meg orrát. Talán még hasznátveheti ezeknek a helyes ki növényeknek. Mivel nem szállt meg a fogadóban, általában az erdőben alszik. Meghúzódik egy fa alatt, vagy máshol keres menedéket. Most is így telik el az este. Egyedül.. magányosan. Magára húzza a kabátját, összeborzong. Különösen hideg van ma éjjel.*
~ Brrr...

Renor Verin

*Néhány óra múlva felébred, mikor a lány már távozott. Valami neszezést hall, és azért pattantak fel a szemei. Mint hangokat is fújna a szél..*
- Azt a félegyházi, kaporszakállú rézangyalát, hogy száz orvos állja körül, és mind azt hajtogassa: sájnos, sájnos!
*Renor meglepetten ül fel a nyammogó, illetve csámcsogó hangokra. Mi ez? Vagyis inkább ki ez? A távolban banya sántikál, és közeledik egyre inkább a férfi felé. Közben persze mondja a magáét.*
- Azt a nádvágó, kaporszakállas, oltáron bicikliző mindenségit,hogy rohadjon el a krumplija a temetése napján!
*A vénasszony előbukkan az egyik bozótos mögül, és meglepetten pislog néhányat a fa tövében ülő férfi felé. Megvakargatja bibircsókos orrát, majd egészen közel megy a lefagyott férfihez. Mutatóujját rá szegezi, majd újra megszólal.*
- Azt a tiszaparti sétány legmagasabb fűzfájának kopasz tetejében füttyögő úrangyalát az árok szélén föl s alá sétálva dolgozó édes jó anyjának, hogy a mókus rakjon fészket az orrában! Mit bámulsz kisfiam?! Ne bámulj! Utálom ha bámulnak! ... De ne aggódjennek a hatása csak pár óráig tart!
*Morran a banya, és előkap valami port, amit Renor képébe fúj. Mire a férfi köhögése csillapul, a vénasszony eltűnik.
~Ezt meg mire értette?~
Idegesen beletúr a hajába... wááá.. rövid a haja! Hova lett a többi?! Idegességében rohan néhány kört, majd felkeres egy patakot, tavat, vagy valami vízfelületet. Nagy sokára talál is, és belebámul..*
- Áááááá!
*A vízből egy rövid, világosbarna hajú, kék szemű férfi néz vissza rá. Fúj, hogy ez milyen gusztustalanul férfiatlan! Még az arca is megváltozott! Akkor erre értette a banya, hogy csak néhány óráig tart! De akkor is borzalom!
Kicsit túlreagálja, de hát nem mindennap változik meg az ember egyik percről a másikra! Üvöltve rohan a fák között, amikor is megbotlik valamiben.. talán gyökér, talán valami más, de hatalmas puffanással vágódik el a földön.*

Marsiha

~ Óóóóóióióiiiióóó...*hallja a hangot, mint egy elvetelmült Tarzan.. vagy kitudja.. nem is.. ez nem így ordibál. De egy biztos.. a kocka el van veszve, mert közeledik.. És csak közeledik.,.Marisha felkapja a fejét.. hiszen eza gyorvonat éppen felé óió-zik. Aztán CSATT-BAMM... ÁÁÁÁ.*
- Aúúúúú..*szisszen fel a lány, mert a lábában valaki igencsak pofárazakózott. *
- Mi a fészkes fenét képzelsz?? Ki vagy te?!!*morran fel alány miközben lábát simogatja, ahhol megütődött.*
- Ssz..*tapogatja meg*
*Aztán futólag a férfira néz.. Elidőzik kicsit de a lábának most több figyelmet szentel.*

Renor Verin

*A gyökér megszólal! Már be is dilizett! Te jó ég! Aztán még meg is moccan.. ekkor felködlik benne, hogy talán nem is agyökér az a valami.*
- Bocs, sajnálom..
*Nyögi gyorsan, majd újból bepánikol, mikor a hangja se a régi! Nem sok a különbség, de neki azért mégiscsak feltűnik!
A sötétben nem ismeri fel a lányt, nem tudja, hogy a fogadóban már találkozott vele néhányszor, mint élete megkeserítőjével.*
- Sajnálom... nagyon fáj? Bocs, csak.. Áh mindegy..!
*Legyint és közelebb mászik a lányhoz, hogy jobban lássa miléyben is esett el.*
- Jól vagy, és...
*Elkerekednek a szemei.*
- Te itt alszol? Az erdőben?!

Marsiha

- Cccc..*a férfi mentegetőzése nem nagyon érdekli.*
- Nézd meg.. a lábam!! Sszz..*felhúzza a nadrágszárat, de így sötétben csak egy pirosabb csík látszik a lábán. Nézegeti még egy darabig, de így este nem nagyon tud vele mit kezdeni.*
- Igen... azaz.. aludtam volna, ha nem löksz fel... De tessék.. tessék fellöktél... *a gyógynövények is kiszóródtak a kezéből, mert ugye azt szorongatta.. nah ilyen vaksi sötétben meg nem találják az tuti.*
- ..és. .. neee neee.. a gyógynövényeim... *négykézlábra áll és a földet vizslatja.*
- Jajj nee... *elkezdi tapogatni a földet, de csak a fűcsomók akadnak kezébe.*

Renor Verin

- Nézem, nézem!
*Hadarja azonnal, és nézi is, de nem sokat lát belőle.*
- Mondtam, hogy sajnálom! Nem gondoltam volna, hogy az egyik fa tövében alszik valaki..
*Nem hát, mert nem hitte volna, hogy más is szokott néha a szabad ég alatt aludni, és nem csak ő. Bár azért lányt még nem nagyon látott ilyen helyzetben.*
- Nem volt szándékos!
*Látja, hogy a lány keres valamit.*
- Mit keresel?
*Nem nagyon kapcsol, hogy a másik éppen az előbb említette a gyógynövényeit, és talán azokat is keresi.*
- Segítsek?

Marsiha

- Felejtsd el... ilyen sötétben nem találjuk meg..*dől neki elkeseredetten a fa tövének, majd kissé prüszkölve kifújja szemébe lógó hajtincseit. A férfira néz. Felhúzza a szemöldökét.*
- Menj haza... hagyj aludni*majd oldalra fordul és karját a feje alá teszi. Egyáltalán nem jön álom a szemére.*
- Miért.. vagyok... ilyen szerencsétlen?*nyögi maga elé.. De mivel a férfi valószínűleg még nem távozott ismét visszafordul.*
- Apropó... kérdeztem hogy ki vagy.. halljam... legalább azt tudjam kinek köszönhetem a balszerencsémet.
*Tényleg, a férfi mit keres itt ilyenkor? Marisha fája alatt??? Kikéri magának ez az ő fája... kisajátította úgy... tíz kerek perce.*

Renor Verin

- Hát jó.. akkor majd reggel..
*Egyezik bele a földön ülve.*
- Itt akarsz aludni? Miért nem veszel ki egy szobát Karavánpihenőn? Biztosan van még egy a te számodra is!
*A lány elfordul, majd vissza is pördül néhány pillanat múlva, és a férfi nevét követeli. Először majdnem rávágja, hogy Renor - hiszen ez a neve - de aztán gondol egyet, és mást mond. Nem nagyon akarja, hogy ez a számáre ismeretlen lány pont rá haragudjok. Akkor inkább csak egy névre.*
- Gareth..
*Mutatkozik be, és kezet nyújt.*
- A tied?
- És amúgy tényleg sajnálom. Nem hinném, hogy balszerencsés lennél.. akkor rosszabbul is járhattál volna.

Marsiha

- Persze..*dünnyögi maga elé először csak halkan.* Persze, persze..*erősít.*
- Van hely még nekem is, csak pénzem nincs megszállni, de végülis igazad van... belopózhatnék az ablakon*gondolkodik el a csodás ötleten*
- De már késő van.. fáradt vagyok. *majd ásít is egyet*
*A férfi bemutatkozása hidegen érinti. Hisz hol is állna már a feje ha minden nevet megjegyezne. Azért ezt az egy nevet addig a kis ideig amíg beszél az illetővel megjegyzi.*
- Gareth.. Hát örvendtem..*közben a férfi is megkérdezi az ő nevét. Teljesen természetesen válaszol.*
- Gloria.. és felejtsd el.. majd.. elmúlik*vizsgálgatja meg a lábát ismét. Majd összeborzong. Egyre hidegebb van.*
- Hát... jó éjt Gareth..*halkul el a hangja és lecsukja szemeit. De szinte lehet hallani ahogyan a fogai vacognak. Valóban ilyen hideg lenne? Vagy csak ő van kissé alulöltözve.*
- Kérhetek valamit..?*kérdezi még mindig lecsukott szemekkel.*
- Idebújnál? Majd megfagyok...*persze ha a férfi már elment akkor álmában beszél. Ha nem, akkor természetesen megvárja hogy Renor azaz Gareth :P is a fának dőljön, mellé..*

Renor Verin

- Kivehetek neked egy szobát..
*Csúszik ki a száján. Aztán már vágná is fejbe magát. Mi van most? Megszállta a jólélek, vagy mi?! Nem szokott ő itt pártolgatni senkit se, főleg nem egy vadidegent.*
- Gloria..
*Ismétli elgondolkozva. Mintha már ismert volna Gloriát, de a nevek számára elvesznek a múltban. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Mindegy is, lényegtelen most.*
- Ha nagyon fáj.. esetleg mágiával tudok segíteni. Értek hozzá..
*Ajánlja fel a segítségét. A lány válaszától függően reagál.*
- Mi..?
*Hökken meg őszintén szólva.*
- Persze, végülis miért ne..
*Dünnyögi, és nekidől a fának, Mar.. mármint Gloria mellé. Most legalább az egész éjszakát itt tölti, és nem csak egy töredékét.*

Marsiha

*Nahát.. még sosem akart senki rajta így segíteni. Mondjuk az is igaz hogy még senki nem botlot fel benne az éjszaka közepén. Így hát nem is tudtak volna rajta segíteni. Aztán a férfira néz. Kinyitja szemeit és felhúzza szemöldökét. Miért akar rajta ez a férfi ennyire segíteni? Kivenni egy szobát? Meggyógyítani a lábát?*
- Tyű... hol a lovad?*kérdezi majd mosolyra húzza a száját.* Nem is a lovad, inkább a pálcád.. van csillag a végén? A jótündéreknél szokás..*mondja nevetve. Ez a férfi is lehet csak egy illúzió. Ő meg alszik, hát csípje már meg valaki. Ha ez az ember nem az álmában levő herceg (ló nélkül) vagy tündér, akkor ki a fene??*
- Nem fáj annyira.. *teszi hozzá, miközben a férfi mellételepedik. Minden kommentár nélkül odaoldalazik mellé, és nekidől. Sőt, inkább már már odabújik hozzá. Hiszen fázik..
- És... mégis mit csináltál itt ilyen későn?*kérdezi míg nem tud elaludni.*

Renor Verin

*Végülis nem mindennap bukik fel az ember, egy fa tövében gubbasztó lányban, nemde? Meg amúgy is megszállta a jólélek, mint az előbb említettük is.*
- Milyen lovam?
*Hökken meg őszintén.*
- Hogy jön ez ide?
*Aztán a lány folytatja.. ő meg lassan elvigyorodik, mivel megérti, hogy Gloria mire célozgat.*
- Úgy nézek én ki, mint egy jótündér?
*Szinte automatikusan karolja át a vállát a lánynak. Aztán persze ledermed, és pofonra vár, hiszen még egymást is alig látják, ő meg itt ölelgeti.*
- Aludtam.
*Vallja be szégyellősen elvigyorodva. Tán még szemét is lesütné, de nem esik túlzásokba.*

Marsiha

- Nem tudom hogy nézel ki, mert jelenleg az orrom hegyéig nem látok.*vallja be őszintén és fejét a férfi vállára hajtja.*
- De ezek szerint nem a jótündérhez van szerencsém.. akkor mégsem álmodom*sóhajt fel. Hát persze. Hogyan is álmodhatna hiszen még el sem aludt. Meglepődik kissé hogy a férfi itt aludt az erdőben. Dehát ha van pénze miért nem vesz ki egy szobát? Egy ágy azért csak kényelmesebb volna... *
- És még te akartál nekem szobát kivenni? Hogy hogy az erdőben aludtál?*látszólag nagyon is éber, hiszen hangja nem tűnik álmosnak, sőt inkább kíváncsinak.*
- Akkor ezek szerint neked sincs családod...*jegyzi meg mellékesen.*

Renor Verin

*Ha tudná ki üldögél mellette bizonyára eszébe villanna ez a mondat: addig jó..*
- Majd ha kivilágosodik megnézel.
*Nevet fel halkan. ~Addigre emélem visszanyerem a formám, nem kívánok szőke herceg maradni.~*
- Van egy kevés pénzem, szobám is van a fogadóban. Csak néha jól esik az embernek az erdőt járni, kimozdulni. Szóval.. érted..
- Saját családom valóban nincs.. bár nem tudom hogy tartozik őssze a kettő. Lehetséges, hogy mosst szöktem meg a nászi nyoszojáról, mert mégsem tetszett az arám.
*Vigyorodik el.*
- Sincs? Tehát neked sincs..

Marsiha

- Nem nincs... kóbor lélek vagyok.*jegyzi meg majd egyet mozdít a fejét.*
- Megértelek... én az erdőben nőttem fel, pedig.. nem vagyok elf.
*A komédiástábor mindig egy erdőben csapta fel a sátrat. Ezért mondhatja hogy az erdőben nőtt fel.*
- Mire kivilágosodik?*kapcsol kicsit későn.*
- Jajj nem.. nekem tovább kell állnom. Kisebb zűrt csináltam a fogadóban, most nem maradhatok itt...
*Aztán néma perc szünet. Csak hallgatja a tücskök ciripelését. Aztán lehunyja a szemét.*
- Lehetséges?? Szóval... bomlanak utánad a nők? Hm..?

Renor Verin

- Elmész?
*Szisszen fel, hiszen szívesen megismerte volna jobban is a lányt.
~Zűr a fogadóban?? Csak nem a...~
Szemei kerekre nyílnak. Nem akarja túlreagálni a dolgot, hiszen ha ez AZ a lány, akkor őt biztosan nem ismerte fel. De vajon egy és ugyanaz? Nem lehet, hogy ő másvalaki?
Tétován oldalra fordítja a fejét, és lopva végigméri a lányt. Főleg az arcát figyeli, de a fa lombkoronája miatt nem túl sok fény jut oda, ahol ők vannak.
Kétségek marcangolják, fejében egy gondolat kering.
~Ő az? Nem ő az? Ő az? Nem ő az?~
Vagyis kettő gondolat kering..
Mivel még mindig nem biztos a dolgában, így a lány kérdésére kitérően próbál meg válaszolni.*
- Euh.. hát.. olyan álmos vagyok! Aludjunk!
*Azzal le is hunyja a szemét, és a lányt magához ölelve elalszik..
A regeli napfényt viszont már igazi valójával köszönti..* xD

Marsiha

*Mint a cica amikor felkel, nyújtózik egyet. Azaz csak próbálna, hiszen a párnája, aki nem más mint Gareth néven bemutatkozott Renor... megakadályozza ebben a kellemes mozdulatban. De inkább még jobban magáhozöleli a férfit, mint egy játékmackót. Közben halkan még morcog is (vagy mit csinál XD). Beletúrja a fejét a férfi mellkasába, arcába hullik gyönyörű haja. Lassan ébredezni kezd. Szemeit is kinyitja, és mivel csak sötétséget lát, hát eltávolodik a férfitól. Meg is lepődik.*
~ Tejesszusatyagúristen... én ÍGY aludtam.. egy..FÉRFIVAL?.. az erdő KÖZEPÉN?. az egyik lombos fa ALATT?? Még távolabb oson közben megtalálja az este folyamán széthullott gyógynövényeket. Hát szépen kilapították mert ráültek (:P). Aztán végigméri a férfit akivel aludt...*
- Szivarképű...??*kérdezi nagy meglepettséggel és ámulattal.*
- Te.. te vagy az?*kérdezi majd ujjheggyel megbökdösi mintha egy halott tetem volna.*

Renor Verin

*A mozgolódásra felneszel, de még nem nagyon tért magához, ezért van az, hogy azt se tudja hol van. Abban a hitben ringatózik, hogy a szobájában van.
Női hangokat hall, természetes, hogy így reagálja le, érezvén az eltávolodást:*
- Gyere már.. vissza..
*Dűnnyögi, és résnyire nyitja a szemét. Pupillája ellen merénylet a napfény, így rögtön le is hunyja a szemét.*
- Nna..

Marsiha

*Teljesen ledöbben. Még az álla is leesik. Néma pillanatig mint aki befagyott, olyan arccal mered a férfira.*
- Oké.. nem vagyok... senkid se vagyok, és nem megyek vissza! Kellj fel.. hallod?*majd megint megbökdösi, most kicsit erősebben.*
- Én... Marisha vagyok.. tudod.. az idióta lány akit nagyon utálsz... hallod??
*Aztán ha a férfi felkel akkor ránéz, csak nézi. Mit mondhatna. Felejtsük el és én most megyek? Vagy mit? az estét már úgysem tudják visszapörgetni és nem történt úgysem semmi.. csak aludtak. UGYE??*
- Figyelj.. felejtsük el.. itt sem vagyok..*kezdi el összeszedni a cókmókját.*

Renor Verin

*A zajongás nagyon zavarja. Mit kell itt hisztériázni?? A bökdösésre csak elhúzza a száját, de többet nem reagál.
Aztán meghallja a lány szavait. Szemei kerekre nyílnak, és a lányra bámul, miközben hirtelen felül.*
- Te?!
*Hörren mint egy aszthmás.
Eszébe villan az elmúlt este, mikor felmerült benne, hogy ismeri a lányt. Igen, pontosan arra gondolt, hogy ez a lány azonos azzal, aki a fogadóban folyton szekálta.
Marisha közben mondja a magáét, és máris pakolni kezdi a cuccait. Hova siet ennyire?
Renor feltápászkodik a földről, és a lány mellé, kicsit mögé guggol. Megkocogtatja Marisha vállát, és amikor az hátra néz, finoman elkapja az állát, és megcsókolja. Már ha sikerül..*

Marsiha

- Igen én... de már megyek..*mondja miközben tápászkodik fel*
*Ezt még rémálmában sem hitte volna. Miért ilyen szerencsétlen? Tegnap este... nem nem.. nem emlékszik rá. Túl fáradt volt. De.. az biztos hogy nem az a goromba fráter mellé feküdt oda. Mert igenis az a másik az! De igen!! Mondom..!! De ez a férfi olyan más volt.. és egy és ugyan az? Nem lehet. A lány idegesen hátrafordul, és még csak egy pofonra sincs ideje. Renor megcsókolja.. őt... értitek ezt? A lány meglepetten pislog néhányat. Aztán becsukja a szemét.
Hát ennek elment az esze.. mindkettőnek. Marisha hamar kapcsol hogy most mit is csinál és hátrál egy lépést.*
- Eszednél vagy?*kérdezi értetlenül.*
- Mért csókoltál meg?*nem mintha ellenére lett volna, nem is vágta pofán Renort. Egyszerű a kérdés.. miért tette ezt?*

Renor Verin

*Sajnálatos mód Marisha túl hamar kapcsol. Mit kell mindig mindent elsietni, mielőtt teljesen kibontakozhatna? Ilyen elnyomás alatt él..
Marisha kérdésén elgondolkozik. Őszinte képpel ráncolja a homlokát, hogy megválaszolja a nagy kérdést.*
- Talán..
*Nyögi végül mint a magabiztosság megtestesülése.
Aztán még egy kérdés.. miért tesznek neki fel mindig ilyen keresztkérdéseket? Erre mit lehet mondani?! Nem létezik jó válasz, egyszerűen nem! Le-he-tet-len!
Fejét ingatva néz Marisha szemébe. Kicsit szellemileg visszamaradottnak tűnhet így nagy hirtelen, de hát előfordul az ilyen.
Mondja azt, hogy: mert olyan jó csókolni való szád van? DURR egy pofon! Mert megkívántalak? DURR egy pofon! Mert.. csak úúgy! DURR egy pofon!
Ezért is áll, vagyis guggol tétlenül, szótlanul, nagy zöld szemekkel.*

Marisha
 

*Csak áll és vár.. magyarázatot várva. De azt nem kap. Egy néma pillanatig csak fürkészi a férfit.*
- Azt hittem utálsz...*kezdi el majd ismét végigméri a férfit aztán megrázza fejét.*
- Felejtsük el.. mennem kell... *azzal mindenét összeszedve (már ha volt nála bármi is) elindul az erdőből kifelé. Ha Renor megállítaná bármivel hát visszafordul. Hisz valójában nem siet sehová, csak kínos neki a helyzet. A férfit már többször felidegesítette. Sőt, még nem is fejezte be tervét végleg. De mintha kezdene letenni róla. Lehet félreismerte a férfit... nem tudja. Most minden olyan ködös... Lassan eltűnik a várfal környékén. Talán még összefutnak.. talán.*

Renor Verin

*Elgondolkozva figyeli, ahogy Marisha összeszedi a cuccait, majd kijelenti hogy távozik. Nézi, ahogy a lány eltűnik a fák között.
Hosszú percekig marad guggolva a fűben. Mikor megmoccan, ujjai között egy cigaretta tűnik fel. Lassan meggyújtja, majd beleszív. Sokáig bámul a semmibe, ahol Marisha eltűnt. Pislog néhányat, majd sóhajtva talpra áll.
Száján kifúj egy adag füstöt, és lassú lépteivel elindul a fák között. Talpa alatt halkan reccsen valami. Egy szárított gyógynövény..
Lehajol, ujjai közé veszi, a növényt. Arcára valamiféle vigyor ül ki, miközben zsebébe süllyeszti a szárított leveleket.
Az égre pillant, kienged egy füstkígyót a száján, és elindul vissza a város felé.*

                               

Renor Verin

*Korai még az est, mikor lépteket hallhatnak a fogadóban lévők. Kissé botorkálóak, de azért bizonyos, hogy a Patás felé tartanak. Tompa ütődés az ajtón, melyet a férfi tenyere okoz, mikor megtámaszkodik. Fojtott zihálás, majd nyílik az ajtó. A látvány nem kifejezetten szép, mármint láb ügyileg. A férfi lévő sötét nadrág, a jobb térdtől lefelé meg van szaggatva, és bíbor foltokkal tarkított. Néhány karmolás nyom, kisebb zúzódások, de súlyosabb sérüléseket nem látni. A férfinek ez is éppen elég ahhoz, hogy a várfalaktól egészen idáig elsántikáljon.
Jobb kezében botot tart, hogy gyorsabban haladjon, és elérje a fogadót.
Most pedig végre itt van.
~Az a rohadt dög..~
Villan eszébe a kép, a kóbor worgról, mely fogalma sincs, hogy hogyan került oda, de ott volt, ez biztos. Még szerencsésnek mondhatja magát, hiszen mágiája segítségével úgy ahogy meg tudta védeni magát.
Az legközelebbi szabad asztalhoz botorkál. Botját a székének támasztja, majd leül.*
- Egy pohár pálinkát, és egy kupa bort.
*Adj le a rendelését a kiérkező impnek. Zsebéből néhány aranyat vesz elő, és nyomja a lény mancsába.*
- Siess.. jah és.. valami gézt is hozhatnál, amivel beköthetem a lábam.
*Teszi még hozzá, majd elbocsátja az impet.*

Marisha

*Este van. Marisha pedig éppen csak benéz a fogadóba. Talán iszik valamit, mielőtt útnak indul végre. Mert már eltervezte sokszor hogy elindul, de még mindig csak itt tart. A terveknél. Mikor jön a tettleges színrelépés? Az ajtó nyílik és egy fekete köpenyes lány lép be rajta. Ezúttal semmi sincs rajta. Nem csúfítja arcát bibircsók, sem más.. nincs rajta paróka, és nem visel állruhát sem. Egyenesen a pulthoz megy, körbe sem nézve ki van bent vagy ki nincs. Kezében már arany csilingel, talán még útközben előkészítette hogy mikor belép csak fizetnie kelljen.*
- Egy.. egy.. whisky-t. *nyögi ki végül. Aztán mikor megkapja az italt kezébe veszi. Körbenéz hogy hová tudna leülni. most veszi csak észre Renort. Mintha enyhén elvörösödne. Mégsem mehet el mellette szó nélkül, és látszólag egyedül van, ezért felé indul meg. Felfedezi a botot, aztán tekintete a jobb lábára vándorol. Csak nem megsebesült? Márpedig nagyon úgy tűnik. Léptei lelassulnak majd eléri az asztalt.*
- Öhm..*ráncolja össze a homlokát.* Szia...*kezdi bizonytalanul.* Mi történt?*meg sem kérdezi, kihúz egy széket és lassan lecsüccsen rá.*

Renor Verin

*Az asztalánál ül, és várja, hogy az imp kihozza neki amit rendelt. Közben magában átkozza azt az büdös dögöt, hogy nem tudott éppen másfele vadászni!
Kinyílik az ajtó, ahogy újabb vendég érkezik. Renor szeme rögtön megakad az ismerős lányon. Marisha rendelése váratlanul éri, így csak döbbenten pislog. Wiskyt iszik? Jól hallotta? Őszintén szólva nem nézte volna ki belőle..*
- Szia.
*Int a lány felé kényszeres vigyorral az arcán, ugyanis lábát meg kívánta volna mozzítani, csakhogy az nem kis fájdalmat okozott neki.*
- Ááh semmi..
*Legyint mint a nagy férfiak, kiknek jelszavuk: szíven szúrtak? Semmi gond! Katonadolog!
Az imp lassacskán kiér. A pálinkát, illetve a bort, nah és persze a gézt is lerakja az asztalra, majd távozik, mivel fizetését már megkapta.
Renor úgy helyezkedik a székén, hogy valamilyen úton módon be tudja majd kötni magának a lábát. A pálinkát a gézre önti, majd megpróbálkozik bekötni. Előbb jobbról kezd hozzá, majd kibontja. Balról a újra megteszi ugyanezt. Forgatja a kezében a gézt, bénázik. Eszébe villan, hogy még ki se mosta a sebeket. Fantasztikus.. ez az ő formája.*

Marisha

- Aha..*méregeti a férfi sebét. Innen nem is olyan messziről úgy látja hogy elég komoly az a seb. Az imp által hozott bort és pálinkát nézi. Nah meg a gézt. Aztán a férfi bénázását de nem nagyon bírja tovább tétlenül nézni.*
- Ne segítsek?*teszi fel a kérdést.*
- Szerintem ki kéne fertőtleníteni..*jegyzi meg csak úgy mellékesen miközben közelebb hajol a sebhez.*
- Mondd már.. mi történt? Megharapott egy kutya?*bár egy kutya azért közel sem ilyen sebet okoz. Vagy nem ilyen mélyet.*
- Add ide azt a gézt*nyújtja felé a kezét, és szemét le sem veszi a sebről.*
- Hol szálltál meg? Ehhez le kéne feküdnöd...

Renor Verin

*Tétován ingatja a fejét. Lehet, hogy Marsiha még annyira se ért a gyógyításhoz mint ő. Abban viszont igaza van, hogy a fertőtlenítés kimaradt.*
- Tudom..
*De azért odanyújtja a lánynak a gézt, hogy csinálja akkor a lány. Azért egy nőnek mégis csak jobban kell értenie ehhez. Nem mintha nem tudná bekötni a sebét, de arra rossz lenne ránézni is.*
- A büdös dög.. worg..!
*Kezdi, de aztán befejezetlenül hagyja a mondatot. Szívesen káromkodna néhány cifrát, de akkor még Marisha is faképnél hagyná, bármennyire is súlyosak a sebei.*
- Itt a Pegában. Ott a szállásépület..
*Bök fejével az udvar felé. Közben végigméri a lányt.*
- Csak nem távozni készülsz??

Marisha

- De igen... de ezt még szívesen bekötöm neked..*teszi hozzá miközben átveszi a gézt.*
- Tudsz jönni? Majd én hozom a pálinkát meg a gézt..*közben azért felhajtja a saját italát is, hisz nem pocsékol. Nem szeretné ha kidobott pénz lenne az ablakon. Ha Renor is beleegyezik akkor Marisha elkíséri a szálláshelyre.*
*A szálláshelyre viszonylag lassan jutnak el mert Renor nem tud gyorsan haladni. Marisha nem sürgeti. Beköti a sebét és elmegy. Renor után belép a szobába. Nem méri végig hová került, nem is fűz hozzá kommentárt. Csak megvárja míg a férfi lefekszik az ágyra.*
- Köhöm... le kéne venned a nadrágod... kényelmesebb lenne..*nem akar ő semmi rosszat, csak hát valljuk be tényleg igaza van. Ha Renor lesz szíves levenni a nadrágot akkor mellé ül az ágyra.*
- Hol a mosdó? Vízre volna szükségem..*és miután Renor eligazítja már megy is tova hogy bevizezzen egy rongyot.*

Renor Verin

- Rendben.
*Egyezik bele, és kapja a botját, hogy kibicegjen a fogadóból. A szállásépületet tényleg elég lassan érik el. Renor vet egy féloldalas fintort, amikor végre elérik a szobáját.*
- Ilyen csiga tempóval se gyakran haladok.
*Szabadkozik. Leül az ágyra, majd várakozóan néz Marishára, hogy a lány beköti e a lábát..*
- A mosdó ott van.
*Int az említett hely felé.*
- Mi..?!
*Döbben le, és meredten bámul a lányra.
~Most kellemetlen helyzetbe akar hozni?~
Fut át az agyán a gondolat, de aztán képzeletben vállat is von. Úgyis csak ketten vannak a szobában. Leveszi a nadrágját, majd a lányra néz.*
- Most boldog vagy?

Marisha

- Öhm..*tér vissza a mosdóból, és Renort immár nadrág nélkül csodálhatja meg. Majd hirtelen elkapja a tekintetét...*
- Hát jobban hozzáférek a sebedhez..*jegyzi meg majd lefekteti az ágyra a férfit. Kicsavarja a rongyot és a férfi felé hajol. Körbemossa a sebet. Nem beszél. Ha a férfi kérdez valamit válaszol, de egyébként nem beszél. Át kell hajolnia a férfi felett, mert a jobb lába pont távolabb esik tőle. Haja gyengéden omlik le a férfi combjára és cirógatja. Közben többször csavarja ki a véres rongyot. Mikor már elég tiszta a seb, a géz után nyúl. Kissé bepálinkázza majd vissztér a sebhez.*
- Ez... ez kicsit csípni fog..*jegyzi meg majd a sebre szorítja a gézt, közben másik keze véletlen hozzáér a férfi combjához.*

Renor Verin

*Mellkasa előtt összefont karokkal ül az ágyon, és a mosdó ajtaját szugerálja. Néhány perc múlva Marisha visszatér.*
- Még jó..
*Morogja kelletlenül, majd rádől az ágyra, ahogy a lány akarta.
Gondolatai elkalandoznak, ami nagyrészt Marishának köszönhető, így teljesen felkészületlenül éri, mikor a szeszes rongyot a lány a sebéhez nyomja. Mivelhogy a figyelmeztetést se hallotta bizonyos okokból.*
- Áá.. rgh..
*Ül fel hirtelen, és fejel össze az éppen hajlongó lánnyal. BAING.. koppan össze a két fej. Nem túl erősen, de azért érezhetően.
Renor felszisszen. és hirtelenjében azt se tudja, hogy a lábát, vagy a fejét fájlalja, így inkább visszahanyatlik az ágyra.*
- Euhh..

Marisha

*Felkészületlenül éri a lefejelés.*
- Áuu.*kap a fejéhez és hátralép az ágytól egy lépést. A kobakját dörzsölgeti.*
- Legközelebb szólj ha le akarsz fejelni...auu..*jajjgat szinte hangtalanul, csak a szája mozog. Aztán visszatekint a sebre, márcsak le kell kötni hogy ne mozduljon el. Elindul a mosdóba hátha talál valami elsősegélyes cuccot. Kell lennie , mindenhol van! Hamarosan talál fáslit és visszatér a férfihoz.*
- Ígérd meg hogy nem fejelsz le!*kéri a férfit majd óvatosan visszahajol hozzá. Lassan becsavarja a sebesült lábat, majd szorít rajta egyet hogy ne csússzon el a kötés. Aztán felegyenesedik.*
- Egyenlőre ne mozogj, remélhetőleg nem esik le.. Azért majd kérj meg valaki hogy cserélje le a kötést..
*Aztán elindul az ajtó felé.*

Renor Verin
- Nem állt szándékomban..
*Dönnyögi egyszerre fájlalva a fejét illetve a lábát. *
- Nem ígérhetek semmit, de megpróbálom.
*Vigyorodik el kényszeredetten. Türelmesen várja, hogy a lány bekösse a lábát. Ahogy ez megtörténik, tündérhercegnő már távozni is óhajt.
~Se puszi, se pár?~
Annak ellenére, hogy a lány az előbb közölte vele, hogy ne mozogjon, rögtön feláll.*
- Marisha... megköszönhetném?
*Vonja fel a szemöldökét. Valószínűleg a lány visszafordul, esetleg vissza is jön. Ha nem akkor ő megy oda, fájós lábával nem sokat törődve.
Félszeg mosollyal meghajtja magát, majd felegyenesedve megfogja a lány kacsóját, és kezet csókol neki. Bár ez részéről figyelemelterelés, hiszen másra pályázik. Ha terve beválik, és Marisha nem figyel túlságosan, a kézfej után, a lány ajkait próbálja birtokba venni egy csókkal.*

Marisha

*Megáll az ajtó előtt. Aztán hátrafodul. Mire elhatározza magát hogy közelebb lép, a férfi már ott is van előtte. Fájós, bekötött lábakkal, meg lefejelt fejjel. Szegényke.. :D. Leesett állal figyeli amint a férfi fejet hajt előtte. Nem, ő nem kérte hogy bármit is megköszönjönek neki. De annyira jól esik, hát hogy a fenébe ne? Elmosolyodik. A kézcsókon megdöbben. Mégjobban mint előtte. Csak figyeli és figyeli. Ezek után se sok kedve van továbbállni. Csak ebben a perben maradna így lefagyva.. *
- Nincs mit..*rebegi maga elé. De ajkait hamar birtokba veszi a férfi. Lehunyja szemeit, és visszacsókol. Nem tudja mi ütött belé. Hiszen ez az a fráter tudod Marisha! Emlékezz! Minden nőt az ágyába csábít te nem akarsz egy lenni a sok közül! Engedd el.. gyerünk engedd el... *
- Nem...*nyögi ki két csók között mert újra meg újra visszacsókol.*
~Ereszd el... csak kihasznál.. kihasznál és aztán eldob...~
- Hagyj...*lihegi megint és menne de nem tud. Sőt, még a kezei is elindulnak a férfi oldalán felfelé.*
~ Ott fog hagyni.. ha egyszer megkap el fog dobni... el fog dobni.. el fog dobni..~

Renor Verin

*Meglepi, hogy nem törli a lány képen, az pedig még jobban, hogy Marisha visszacsókol. Élvezettel ízleli a piros ajkakat, és feledkezik bele a csókba.. viszont bűntudatot is érez.. Nem képes megtenni ugyanazt ezzel a lánnyal, mint annyi nővel már előtte ..Valahonnan távolról hallja csak, hogy a lány megszólal. `Hagyj..`
Mintha csak álomból ébredne, zavartan néz a lányra, majd tétován hátrébb lép. Nehéz mozdulat, mégis erejét latba vetve, teszi meg.*
- Sajnálom.. elragadtattam magam.. Nem akartalak megbántani.
*Habogja, és próbál mentegetőzni. Talán feleslegesen, hiszen igenis meg akarta érinteni a lányt, ízleli a csókját, birtokba venni a piros ajkakat.
Visszalép a Marisha elé, és megfogja a kezét. Felemeli, és újból megcsókolja a lány kezét.*
- Későre jár..
*Kezdi rekedten, és lehetséges hogy ostoba témát választott, de hát zavarban van, nézzük el neki. xD*
- Köszönöm a segítséget, Marisha..
*A lány szemébe néz, és őszintén elmosolyodik. Közelebb hajol hozzá, és még egy kis csókot lop tőle, mielőtt a lány révedéséből ébredve faképnél hagyná..*

Marisha
*Saját magával küzd, mégis mágnesként vonzódik a férfihoz. Hisz tudja, ismeri a fajtáját. Pont az a fajta akitől mindig is óvták. Aki ellen nevelték. Hirtelen éri az is hogy a férfi eltávolodik tőle. Nem csak neki tűnik úgy hogy valamit szinte kiszakítottak belőle. Már már szinte egybeforrtak ajkaik. A férfi habogását hallva szóhoz sem jut. Mondhat bármit, jelenleg nem tudja ő mit mondhatna. Talán valahol még fel is néz a férfira hogy meg tud szólalni. Ég a szája... csak nézi Renort ahogyan szabadkozik és mintha egyre kevesebb lenne köztük a távolság megint. Megbántani? Vajon mire értette? Így beszél azokkal is akiket elsőnek visz fel az ágyába? Szerelmes , bűnbánó szavakat suttog a fülébe , elhúzza a nők előtt a mézes madzagot, aztán már úgyis mindegy nem?*
~Aztán már vége.. vége... mert elhajít magától..~
*Érzi ahogyan könnyek szöknek szemébe. Küzd azellen hogy bármelyik lefolyjon arcán. A férfi megfogja a kezét, és összerezzen. Kezei kihűltek.. nincs jól, ez egyértelmű. Zaklatott, és remeg. A férfi ismét megköszöni a segítséget, de Marisha nem szól. A mosolyt látva mintha neki is mosoly húzódna arcára. Egy halvány mosoly.*
~ Mással is ezt csinálja.. ezt csinálja.. ezt csinálja...~
*Az újabb csók mintha erőt vinne karjaiba, lábaiba hogy megmozduljon végre lefagyottállapotából. Gyengéden a férfi ajkába harap.*
~ Eredsz el... Hagyd békén... Hagyd békén..~
*Most Marisha az aki hátrébb húzódik. Kezét kihúzza a férfi kezei közül.*
- Me...me.. mennem kell*rebegi majd hirtelen elkapja tekintetét a férfiról és a hozzá már igen közeli ajtóhoz lép. Nem , nem csapja be maga után, csak szépen... távozik. az ajtó csukódik... és nem marad más utána csak nagy üresség.*

Renor Verin
*Megérzi, hogy a csók újabb viszonzásra talál. Örömöt, és keserűséget érez, és mikor a lány ellép tőle, már csak az utóbbi marad. Az elrebegett szavak visszhangoznak a fülében, az ajtó záródása tompa csengésként jut el a tudatába.
Kezei még mindig a levegőben vannak, mintha a lány ujjai is ott lennének. Néhány másodpercig áll csak, de számára ez óráknak tűnnek. Nem tudja mit tegyen, mit gondoljon. Legjobb lesz, ha nem is gondolkodik. Semmin, és senkin! Ha ezen most elkezd elmélkedni, végzetesen belefolyik, és csak rossz sülhet ki belőle.
Lassan megfordul, lerogy az ágyra. Ujjait halántékához érinti, keze megremeg.
A nyitott ablakon fuvallat tör be, és ragadja magával a fáklyák lángját, végzetes sötétségbe burkolva a szobát. Az aranysárga fényt felváltja az éjszaka, az ezüstös Holdvilág, a csillagok ragyogása.
Az ágyon ülő férfi térdein könyököl, kezei eltűnnek a hajában, ahogy a fejét fogja. Percek telnek el, mikor megmozdul. Egyik ujját végighúzza továbbra is égő ajkain, mintha a lány csókjai még mindig tüzesítenék.
~Megmagyarázhatatlan.. felfoghatatlan..~
Tudja, hogy ez a lány nem lesz egy a sok közül. Jelentőssége már most túlragyogja eddigi partnereit, kik közül soknak, talán már a nevére sem emlékszik..*

Comment