Melitta

*Érzi hogy jó kezekben van. Még jobban belefúrja magát a védelmet nyújtó karokba. Amennyire csak tud hozzásimul... de még alszik... Úgy látszik csak ők alaszanak. A kisbaba anyukája pocakjában rendíthetetlenül szövegel.. csak senki nem hallja.*

Paris Leuman

*Ébredezik, bár először nem tudja miért. Aztán rádöbben, hogy valaki itt aztán nagyon nyomja a rizsát.*
- He? Mi? Kezd elölről, nem figyeltem..
*Suttogja még álmosan.*

- Nahát.. apuci felkelt! Apa, apa, apaaa!!!*szinte hallani az örömteli hangocskát*
- Apa... képzeld! nekem van a legjobb anyukám a földön.. érzem... olyan jó itt.. ki sem akarok jönni...
*Melitta megfogja Paris kezét ami a nő testén nyugszig... de még alszik..*

Paris Leuman

*Majdnem elröhögi magát, de azért mégsem.*
- Szóval úgy döntöttél, hogy ott bent fogod leélni az életed? Az nem jó.. Szerintem édesanyád sokkal szebb kívülről, mint belülről. Bár belülről még sosem láttam.. de biztos vagyok benne, hogy kívülről szebb.

~ Azt mondod apuci? Milyen? Mondd el milyen!!!
*Melitta még mindig alszik így nyugodtan beszélgethetnek egymással a fiúk..*

Paris Leuman

*Elvigyorodik.*
- Majd elmondom, csak előtte fel akarok tenni egy intim kérdést: Te lány vagy vagy fiú?

*A gyerek mintha elgondolkozna az ajánlaton. Aztán így szól..*
~ Rendben.. ha elmondom akkor utánna te jössz! Jah egy kérdés.. mi az hogy fiú? meg hogy lány?

Paris Leuman

*Meglepődik.*
- Hát öö.. olyan.. mintha.. izé..
*Beletúr a hajába.*
- Szóval én például fiú vagyok, Melitta meg lány.. és.. öö.. hagyjuk. Majd még visszatérünk erre a problémára.

*A kisgyerek nem érti... még túl korai lenne hogy értse. Hiszen még csak a második hónapját rójja.*
~ Akkor nem mondod el hogy néz ki anyuci? *mondja csalódottan*

Paris Leuman

- Hát szép göndör haja van, és karcsú, és csinos, és szép, és, és.. a többit majd később.
*Bólogat egy kicsit, majd felnéz Melittara. Még mindig alszik, tehát egyelőre nem nézi hülyének.*
- Jah és makacs. Ez nagyon fontos információ!

*Még ugyan nem látta anyját, már is tudja hogy nagyon fogja szereti. Nem azért ahogyan kinéz... az csak mellékes hogy valószinűleg a haja lesz a gyerek kedvenc játéka.*
~ Halkabban apuci... minjárt felébred...
*És valóban. Melitta fordul egyet. Pont bele Paris karjaiban, persze eddig sem volt máshol, de most még közelebb került hozzá. Lassan kinyitja szemét.*
- Álmodok? Vagy cukor ment a szemebe?
*Kérdezi kedvesen és hosszan belenéz a férfi szemébe.*

Paris Leuman

*Értetlenül néz Melittara. Ezt a cukros dolgot nem igazán érti.*
- Ööö.. biztos..
*Átöleli Melittat.*
- Jól aludtál?
*Kérezi majd gyors csókot lop a nőtől.*

*Jól esik neki az ölelés. Átjárja testét a melegség.*
- Soha jobban*mondja vidáman és viszonozza a csókot, ő nem szeretné ha csak egy fürge csók lenne.*
- Arra értettem.. hogy.. tényleg ennyire édes lennél? Vagy cukor ment a szemembe? Egyébként ezen már többször elgondolkodtam...

Paris Leuman

*Felvonja a szemöldökét.*
- Ahaaa..
*Mondja értelmesen, majd elvigyorodik.*
- Miket meg nem tudok..

- De azt hiszem...*nem akarja megbántani egy hülye viccel a férfit ezért szándékosan átgondolja hogy azt mondja: A cukor ment a szemébe, vagy tényleg ilyen édes...*
- ... azt hiszem tényleg ilyen édes vagy*mondja mosolyogva majd még egy csókot ad neki.*
- De azt is hiszem hogy indulnunk kell... soha az életbe em jutunk így haza*eltávolodik a férfitól*

Paris Leuman

*Elvigyorodik.*
- Rendben, akkor menjünk.
*Összeszedegeti szétszórt ruháit, és hozzálát, hogy felvegye azokat.*
- Merre is van az a haza?
*Néz körül érdeklődve.*

- Fogalmam sincs*mondja meg az igazat miközben nadrágját húzza, és öltözködik*
- Igazából nem sok út vezet innen másfelé*közben felső blúz felhúzás* talán arra kéne menni... *mutatja az irányt, de máris megakad valamin a szeme. Csillog... olyan mintha örvénylene... egy fa mellett.*
- Te is látod?*akad meg Melitta és közelebb lép. Az örvényt hirtelen homály fedi és kavarogni kezd. Melitta nem akarja elhinni.. valójában tudja.. érzi... megtalálta a másik tükröt..*

Paris Leuman

*Arra néz.*
- Fantasztikus. Nézz bele, majd törd össze. Nincs kedvem verekedni.
*Mondja, miközben teljesen felöltözik.*
- Valamelyik visszamaradott agyú dratrol úgyis mindjárt megjelenik itt.

*Nem akart belenézni... nem akarta.. mégis.. mégis rávitte valami. Néhány percig döbbente bámulta a látottakat. Nem, nem azt látta hogy terhes. Egészen mást. Lehidalta a látvány. De hitt a tükörnek, valahol szíve méllyén. Mérgesen megfordult.*
- Ugye csak hülyültek amikor megcsinálták ezeket a tükröket!?

Paris Leuman

- Mit láttál?
*Kérdezi kíváncsian vigyorogva.*
- Miután elmondtad, eltörném, ha nem baj.
*Mondja, és reméli, hogy Melitta nem fog ellenkezni.*

- Öhm.. persze törd össze... *megcsóválja fejét* Nem tudom mennyi igaz abból amit láttam... de azt hiszem... azt hiszem.. ígérd meg hogy hiszel nekem*mondja miután egy nagyot sóhajtott.*

Paris Leuman

*Mielőtt bármi is történhetne, egy kést dob bele a tükörbe. Az végigreped, széttörik.
Paris Melittara néz.*
- Hinni fogok neked. Mit láttál?

*Melitta nagy levegőt vesz.*
- Azt akarják hogy összevesszünk... nem tudom ki az és mért csinálja, de azt akarja hogy összevesszünk. Bármi áron képes rá.. érzem. És nem tudok mit tenni... *látszik hogy komolyan kétségbe van esve, nem akarja elveszteni Parist.*

Paris Leuman

- Mi? Hogy? Miért? Ki? MIT LÁTTÁL?! *Kezd ideges lenni.*
- Mond el! Mit láttál? *Kérdezi türelmetlenül.*

- Paris nyugi... ha rajtam múlik nem sikerül neki.. de bíznod kell bennem.. bíznod kell bennem, hogy nem csinálnék semmi olyat ami neked rosszul esik. Tudsz teleportálni?
Azt akarom hogy a saját szemeddel lásd. Menj el Renorhoz.. itt megvárlak... *leroskad egy fa tövébe, teljesen el van keseredve.*

Paris Leuman

*Értetlenül néz Melittara, de hisz neki. Néhány másodperc múlva eltűnik.*

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.