Melitta
*Szerencsére csak aludt. De ez épp elég volt ahhoz hogy semmit az égadta világon ne érzékeljen. Hogy hova viszik vagy ki karolja fel. Aztán víz mossa arcát. Nem érti mi történt. Pár perc.. vagy talán negyed óra telt el. Melitta feleszmél...köhög hisz rengeteg vizet nyelt. Aztán a vízre mered. Egy fiola...gyorsan utána kap. Majd zsebre teszi. *
- Paris!!!*kiáltja erőtlenül...*
- Paris...itt vagy??
*Lassan feláll és gyorsan visszazuhan a vízbe. Kezét leteszi az esés közben ,és csak most veszi észre mennyire fáj, hiszen megsebezte.*
- Áuu...*sikkant fel*
*Megint feláll és kutatja a vizet. Mikor meglát egy testet. Gyorsan odasiet és mit ad isten? Paris fekszik a vízben eszméletlenül. Elkezdi ráncigálni, hogy kihúzza a partra.*
- Az isteni de nehéz vagy!
* Hátára fordítja és felé hajol.*
- Paris? *vizsgálgatja pulzusát, majd elszánja magát*
*Szájon át kell lélegeztetni vagy meghal. Meg is teszi. nem késlekedhet.*

Paris

*Amikor sodorta őket az ár, a férfi folyamatosan magához ölelte a nőt.
Körbenéz, és látja, hogy a patak közepén vannak, amit most már bátra nevezhetne folyónak is. A víz erősen sodorja őket, ezért Paris megpróbál a part felé úszni. Nehezen de végül eléri, és Melittát próbálja kilökni a vízből. Ez sikerül is.. vagyis csak majdnem, de legalább, már sekély részen van a nő.
Előkapta a fiolát is, amit éppen el akart dobni a nőhöz, amikor a víz erős sodrása miatt nekicsapódik egy sziklának. Aztán sötétség..
Hangokat hall, hogy a nevén szólítják. Válaszolna, de képtelen rá. Érzi, hogy valaki segíteni próbál rajta.
~Talán Melitta~
Majd újabb sötétség..*

Melitta
*Látja hogy Paris beverte a fejét és abból folyik a vér. Tovább tépi ruháját...szinte semmi nem maradt már belőle. Csak kebleit takarja. Törölgetni kezd a férfi halántékát. Közben könnyei ismét elindulnak arcán végig le a ruháján, a férfi testére.*
- Ne....ne....istenem ne tedd ezt....ne vedd el....kérlek ne....
*Gyengéden hajol le és csókolja meg a férfit. Közben kezei remegnek és ő maga is hisz a víz nagyon hideg volt. Oda bújik a férfihoz és magához öleli gyengéden. Ez most nem tettetett halál. A pulzus gyenge. Még él. Melitta kétségbeesetten bújik tovább közben csókolja és simítja arcát.*
~Ha meghal....megyek én is....nem érdemlem meg az életet így...~

Paris

*Újra kezd magához térni, de a szemét még mindig nem képes kinyitni, és megmozdulni se tud.
Hirtelen újra megérzi Melitta kellemes illatát, ami mindig felvillanyozza.
~Itt van velem..~
A csók szinte energiát ad neki. Nehezen felemeli a kezét, és végighúzza azt a nő arcán.*
- A halottakat szokták csak gyászolni, nem?
*Kérdezi, egy gyenge mosollyal a nőre nézve.*

Melitta
*Melitta teljesen elkeseredett. A férfi mellkasára szorította arcát és hallgatta a lassú szívverést. Aztán a férfi megérintette arcát. Egyből felkapja fejét.*
- De....*mondja beleegyezően*...és már tényleg azt hittem meghaltál...*mondja szomorúan de arca már mosolyt sugároz.*
-A szív infartust hoztad rám...*mondja vigyorogva*
*Aztán ismét lehajolt hozzá.*
- Ez a tiéd...megérdemled*mondja és megcsókolja gyengéden*

Paris

*Vigyorogva nézi a nő arcát, majd a gyengéd csókot szenvedélyesen viszonozza. Közben leteperi a nőt, aztán hirtelen oldalra billenti a fejét.*
- Mit nem látok? Mármint, hogy látok..
*Jegyzi meg egy kaján vigyorral az arcán, amikor látja, hogy Melittán nem sok ruha maradt.*
- Látom, nagyon előrelátó voltál..
*Mondja egyre szélesedő vigyorral, miközben elfelejtkezett minden gondjáról és bajáról.
Végiglegelteti a szemét a nő testén, majd mohón megcsókolja a nyakát.*

Melitta
*A szenvedélyes csók láttán arra következtet hogy a férfi bizonyára hamar fel fog épülni vagy már fel is épült:) A leteperésnek nem áll ellent. Nyugodtan be is vallhatja magának hogy régen erre készült már...vagy vágyott...hogy Paris leteperje őt.*
- Előre látó?*kérdezi vissza hiszen arra sem volt ideje hogy a tekerccsel elmeneküljön*
*Aztán vigyorogva nézi a férfit amint őt bámulja majd csókolja nyakát. Türelmetlenül felhúzza magához és mielőtt megcsókolná megjegyzi:*
- Szeretlek...

Paris

- Én is szeretlek..
*Majd a nő csókja után széles vigyorral néz Melittára.*
- Kis türelmetlen.
*Aztán megint csak megcsókolja a nőt, közben fél szemmel körülnéz, hogy hol vannak. Meglepetésére azt kell látnia, hogy az erdőben vannak, a hegy lábától nem messze.*
- Hogy kerültünk el idáig?
*Kérdezi elképedve, majd közelebb húzza magához Melittát.*
- Még a végén fázni fogsz.. bár nem biztos..
*Jegyzi meg egy kaján vigyor kíséretében.*

Melitta
*Szorosan oda bújik Parishoz. Csak most tűnik fel neki hogy felelőtlenül szétszaggatta ruháját. De hát szükség volt rá. Amikor végignéz magán egyből a kezére tekint. Hisz keze miatt kezdte el tépkedni a ruhát.*
- Jajj....*nézi keserűen hiszen az átmeneti kötés is átvérzett*
*Aztán gyengéden letolja magáról a férfit és körbenéz. Tényleg furcsa hogy az erdő szélén vannak. az erőben miért nem vették észre a vizet? Akkor megláthatták volna a 2 hegyet egyből. Vagy ez ugyanaz a víz amit előzőleg láttak. Nem megy most a logika. Valahonnan ruhát kell szerezniük hisz legalább 2 nap kell még míg beérnek a városba. aztán ijedten kap a zsebéhez. A fiola ott lapult. Remélte is hiszen ez az amiért jöttek. Kicsit gyilkos szemekkel néz a tekercsre.*
~Hát ezért áldoztam fel az életem? Ezért? És Parisét? Mi van ha belehal az esésbe? emiatt a....argh!!!~
*Bosszúsan nyomja vissza zsebébe a tekercset. Aztán a parttól bentebb megy. Körbetekint. Lassan ismét sötétedik. El kéne indulniuk...*

Paris

*Követi Melitta tekintetét, és meglátja a kezén a sérülést. Eddig azt észre sem vette. Megcsókolja a kézfejét, majd ő is feláll. Körbenéz, de nem tűnik neki ismerősnek s terep.*
- Jaj neee.. ugye nem..?!
*Egy darabig némán, elképedve álldogál, öklét a hegy felé rázva, de aztán megunja.*
- Ezt ha jól látom nagyon megszívtuk, drágám.. Lehetséges, hogy a hegyek másik oldalán kötöttünk ki, de nem vagyok benne biztos.. Lehet, hogy eddig nem jártam erre, vagy már nem emlékszem rá!
*Felnéz a vészesen sötétedő égre.*
- Szerintem ma már nem menjünk tovább..
*Azzal visszaül a fűre.*
- Ezt ki kell hevernem.. Bár nem szokásom az alvás, most mégis csak..
*Azzal ájulásszerűen elalszik. Most akár jöhetnének vadállatok, szörnyek ő akkor se reagálná le.*

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.